Sokatoknak biztosan ismerősek ezek az érzések… Egyszerűen kitörtek belőlem, és próbáltam megfogalmazni: Tudd, hogy mindig az első megérzés az Igazi. Ha nem fogadjuk el, hanem megpróbáljuk felülírni, az már csak agyunk szüleménye lesz, nem pedig megérzés, nem a szív szava, tehát nem valós.
Lehet, hogy azt hiszed, jó helyen vagy, úgy érzed, boldog vagy, ideig-óráig jól érzed magad abban a világban, amit választottál, de mélyen belül érzed, máshol, másvalaki mellett lenne a helyed. Vannak tiszta pillanatok, amolyan bevillanások, hogy az, akit választottál, idegen számodra, a másik pillanatban már csodálkozol rajta, hogy is gondolhattad ezt, de mélyen belül érzed, hogy valami nem stimmel, valami nem az igazi, valami vagy valaki folyton hiányzik. Egy idő után ráébredsz, hogy igen, azok a bevillanások a valódi érzések. Azt is tudod, hogy lelked már találkozott azzal a lélekkel, akivel egy egész vagy. Az első pillanatban érezted, hogy Ő az, és Ő is érezte, hogy te vagy, mégis, ahogy már annyiszor, ebben az életben is különvált utatok. Honnan tudod, hogy Ő az? Onnan, hogy bent érzed Őt, ott, ahol a lelked van. Ha befelé figyelsz, megérzed. Onnan, hogy Ő a távolból is megérzi, ha szomorú vagy. Mert Ő épp abban a percben hív, amikor készülsz szétesni, és pillanatok alatt összerak. Mert neki fontos vagy, bárhogy is alakul most épp az életetek, mindig fontos vagy neki, mindig melletted áll, még a távolból is. Mert Ő mindig megosztja veled az érzéseit, az életét, ahogy te is megosztod Vele a tiédet. Mert senki nem ismer téged annyira, mint amennyire Ő ismer, és ez fordítva is így van. Mert tudod, biztosan érzed, hogy hozzád tartozik, soha nem fogod elveszíteni. Mert benned él, benned lüktet, ha akarod, ha nem, mindig veled van. Soha senki és semmi nem tud benneteket szétválasztani egymástól, mert belőled nem lehet kitépni, ahogy téged sem belőle, hisz egyek vagytok.