Az ember amúgy békében élt a kezdetek kezdetén, egész jól el lenne így is, ám valamiért megjelent a harag, a gyűlölet, a háborúskodás és a bosszú a palettán. De miért? Miért nem bír megmaradni békességben, nyugalomban és szeretetben az emberiség? Ennyire egyszerű lenne mindez? És ha igen, miért nem megy simán mégsem oly rég óta ez a Béke-menet? Alább némi tudományos és történelmi magyarázatot kaphatunk a kérdésre, ám úgy gondolom, és remélem nem vagyok egyedül ezzel, az erőszakra és a gyilkolásra, – legyen az emberi élet, aprócska remény, illetve az erkölcs gyilkossága – nincs elfogadható magyarázat.
Az erőszakmentesség egy erkölcsi irányultság és társadalmi technika, amely elutasítja a fizikai (gyakran mindenféle) erőszakot a társadalmi, gazdasági és politikai célok elérésére, illetve a másoktól elszenvedett erőszak – mind az elnyomás, mind a nyílt agresszió – megállítására. Alternatívaként számtalan módszert javasol: például az oktatást, felvilágosítást, meggyőzést, állampolgári engedetlenséget. Míg korábban az erőszakmentesség a pacifizmus szinonimája volt, addig napjainkra sok társadalmi mozgalom a társadalmi változások eszközeként tekint rá, és nem csupán a háborúval kívánja szembe állítani.
Valamennyi nagy világvallás tartalmazza az erőszakmentesség elveit, amelyeket erőszakmentes mozgalmak, vezetők széleskörűen idéznek. A kereszténységben a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” jézusi kijelentés, a hinduizmusban az ahimsza („nem ártás”), a buddhizmusban a metta elve, a taoizmus “wu wei” fogalma egyaránt erről tanúskodik.
Az erőszakmentesség 1998. november 10-én elnyerte az elfogadottság és intézményesülés rangját, mivel az ENSZ ezen a napon kinyilvánította, hogy a 21. század és 3. évezred első évtizede szolgálja a “béke kultúrájának és a világ gyermekei erőszakmentességének előmozdítását”.
2007 óta Mahatma Gandhi születésnapja, október 2-a az erőszakmentesség világnapja.
Erőszakmentes vezetők
Sok vezető egyéniség tett hitet az erőszakmentesség eszméje mellett, és szónoklataikkal, gondolataikkal gazdagították az erőszakmentes kultúra gondolatvilágát. Többek között:
Albert Einstein
Mahatma Gandhi
Lev Tolsztoj
Martin Luther King
Tendzin Gyaco, a 14. Dalai láma
Thich Nhat Hanh
Mata Amritanandamayi
Erőszakmentes szervezetek
Alba Kör
Humanista Mozgalom
Greenpeace
Albert Einstein Intézet
Food not Bombs
Környezettudatos politika
Az erőszakmentesség a “zöld” politikai szervezetek egyik irányelve, például 2001-ben 70 ország több mint 800 zöld párti képviselője fogadta el a “Globális Zöldek Oklevelét” melynek egyik alapelve az erőszakmentesség.
Bírálói, kritikusai
Az erőszakmentesség ellenzői, például Malcolm X szerint az erőszak a társadalmi változások velejárója, és az önvédelemhez való elemi jog is sérül ez esetben.
Az 1960-as években a Fekete Párducok, az afro-amerikaiak egy ellenálló csoport egyik tagja, George Jackson bírálta Martin Luther King erőszakmentes módszerét: “Az erőszakmentesség egy rossz ötlet. Feltételezi és megelőlegezi az ellenfél szánalmát, vagy igazságérzetét. És amikor ez az ellenség mindent elveszíthet és semmit sem nyerhet, ha részvétet vagy igazságérzetet gyakorol, a válasza biztosan negatív lesz.”
Válaszul álljon itt egy idézet Kingtől: “Kijelentésében maga azt állítja, hogy cselekedeteinket, még ha békések is, el kell ítélni, mert erőszakos cselekedeteket sürgetnek. De logikus ez az állítás? Ez nem olyan, mint elítélni egy kirabolt embert, mivel pénze birtoklásával sürgette a rablás elkövetését?” (Válasz egy nyílt levélre, melyet egy paptársa írt, kritizálván a részvételét az emberi jogokért folytatott tüntetésen (1963. április 16.)
2013. október 2.-ára virradóan, ha nem is tudjuk megállítani a háborúkat, és az erőszakot végérvényesen, saját életünkkel, példamutatásunkkal talán hozzájárulhatunk a világbéke összképének javulásához. Elég csak egy kicsit odafigyelnünk a gondolatainkra, szavainkra, cselekedeteinkre, hiszen ne feledjük, minden a fejekben dől el, olykor bizony még a világ sorsa is. Béke legyen mindannyiunkkal a mindennapjainkban!
Frenyó Krisztina