rám címkéhez tartozó bejegyzések

Heti Feeling / Takács Krisztától

Mindketten tudjuk, hogy a Másik az, Akire vártunk eddig, Akit mindenkiben kerestünk szüntelen. Amikor kilépek a testemből, és teszek egy hatalmas utazást a világok között, egy másik világban ott vársz rám.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-07-13.

Takács Kriszta szerzőtársunk olykor – olykor, meglep bennünket valami csodával. Így történt ez most is, ezen a napsütötte vasárnap délután. Heti Feelingünkben, Kriszta nem mindennapi gondolatvilágával találkozhattok, ahol tisztán és egyszerűen ír a lelkek összetalálkozásáról. Fogadjátok szeretettel! reggelikisangyalValahol egy felfoghatatlan világban…

Te és Én nem lehetünk együtt a földi síkon. Valaki más oldalán kell megtapasztalnunk a földi létet, hogy tanuljunk, vagy éppen a kezünket nyújtsuk, ha a másiknak szüksége van rá. Talán túl egyszerű volna Veled minden…

AngyalokAmikor kilépek a testemből, és teszek egy hatalmas utazást a világok között, egy másik világban ott vársz rám. Mosolyogva, tárt karokkal. Lelkünk szorosan átöleli Egymást, hogy magába szívja az Igaz Szeretet érzését.

rózsaszín szabadságÉs amikor a Földön összetalálkozunk, felismerjük Egymást. Mindketten tudjuk, hogy a Másik az, Akire vártunk eddig, Akit mindenkiben kerestünk szüntelen. De most nem tehetünk mást, miután megéreztük Egymás jelenlétét, Egymásra pillantunk, és éljük tovább megkezdett életünket.

csikóhalszerelemMindketten tudjuk, ha ennek vége, valahol ott, valahol egy most még számunkra Felfoghatatlan Világban lelkeink újból összeölelkeznek, és szórják a szeretetet Egymásra és a világok közé.

Takács Kriszta

Az írás születése: 2013. december 11., 13:31

Heti gondolat / A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog …valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-03-15.

angyalárnyjó.cikkbeA SZOMSZÉD SZOBA

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog …

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám – emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben – egészen közel.

Nincs semmi baj.

                      Henry Scott Holland Kanonok