milyen lehet? címkéhez tartozó bejegyzések

Heti vers / Takács Kriszta tollából

Takács Kriszta Hajnalodik című verse lett a heti kedvencünk. Fogadjátok szeretettel!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-05-03.

tisztáseste

Vannak versek, gondolatok, és van a Takács Kriszta féle harmónia. Így a hét elején, Takács Kriszta versén időzött el hosszasan a tekintetünk, így rá esett a választás, a heti verset illetően.  Kriszta régebben is írt nekünk, és számos teendője mellett, ezentúl sem fog magunkra hagyni bennünket. Fogadjátok szeretettel Takács Krisztina Író, költő, dalszövegíró, párkapcsolati és életviteli tanácsadó legfrissebb, rímekbe faragott gondolatait.

Hajnalodik

Hajnalodik… A felkelő Nap csodás színeinek fényében elmerengve tűnődöm, vajon milyen lehet fejemet válladra hajtva gyönyörködni ebben az égi csodában? Együtt kortyolgatva a gőzölgő kávét, hallgatva a madarak hajnali ébresztő énekét, csak ölelni egymást csendesen…

A Nap magasan jár… Melengető sugarai kereszttüzében álmodozom, vajon milyen lehet kéz a kézben sétálgatva a folyóparton Veled Kedvesem? Napfürdőben úszva, vidáman nevetgélve végigjátszani a napi örömöket, gondokat egymás szerető támogatásával…

 

estib ringás

Eljő az alkonyat… A Nap lassan nyugovóra tér. Ámulatba ejtő gyönyörűségébe feledkezve hirtelen rámtör a kiolthatatlan vágy… Vajon milyen lehet Veled összefonódva, a teraszon ülve, egymás boldogságát érezve csak nézni szótlan, ahogy pihenni tér a világ?

Sötét hálót sző a táj köré az éj… Holdanyó s milliónyi csillag mosolya alatt vajon milyen lehet Veled az éj Kedvesem? Testeink egybeolvadva nem gondolva tűnő tegnapra, ismeretlen holnapra, csak érezni egymás magasra feltörő vágyait újra meg újra…

Vajon milyen lehet?

S míg tűnődöm, eltelik sok száz, többezer nap és éjszaka Nélküled, vágyaimba merülve, csendesen…

Takács Kriszta

ágyban

Vannak versek, gondolatok, és van a Takács Kriszta féle harmónia. Rímek, sokat sejtető hangnak vélt írás – foszlányok, zenére megírt dallam alá komponált vallomások. Érzelmes vágyak, sóhajtások, vad szívkapálózások, dobbanások. Amikor egyedül magunkba burkolózva fekszünk az ágyban, ülünk a teraszon, várunk és elképzeljük százszor, ezerszer…milliószor, hogy vajon milyen lehet? !  Köszönjük neked Kriszta, hogy megosztottad velünk és az olvasókkal csodálatosan szavakba öntött álom – képletedet!

Frenyó Krisztina