A kávéházi sorozatunk negyedik oszlopos tagjaként, a Lánchíd Sörözőt látogattuk meg. Senkit ne tévesszen meg a név, a Lánchíd éppúgy kávézó és étterem, mint ahogyan a jó sörök otthona is. Nagy Róbertet, a tulajdonos urat, szerencsémre már régóta ismerem, ő az egyik olyan ember, aki miatt öröm ide járni. A Lánchíd, délelőtt 11 h-tól hajnali 01 h-ig várja vendégeit, nem is akármilyen miliővel, és igazi vendégszeretettel.
Nyitásra érkezünk, a tulajdonos testvérpár már sürög-forog, Éva a virágokat és az asztalokat rendezi, Robi az italokat hordja és a konyhába is bepillant, közben Budapest egyik legjobb kávéját szervírozza nekünk. Csaba vadul fotóz, – van is mit – és kis híján kultúrsokkot kap az gyűjtemény láttán. Robi elkezd mesélni, és egyre kerekednek ki a történetek, amikor Éva is bekapcsolódik.
– 1999-ben kezdtük a Lánchíd kialakítását, és ez az „építkezés”, máig tart. A kezdetektől fogva arra törekszünk, hogy a vendég valóban otthon érezze magát nálunk, ez megnyilvánul a
bensőséges design-ban, a házias ízekben,a tálalásban és mindenben, amitől Lánchíd, a Lánchíd. A házi libatepertőnknek és a tradicionális sztrapacskánknak nem igen tudnak ellenállni. Mi vagyunk a 0 km – hez legközelebb eső kávézó, ez egy pozitív adottság, és ezen felül a csodálatos Lánchíd lábánál kezdődik a napunk, és általában itt is ér véget. – Robi nevet – A magyar törzsvendégeink mellett, fontosnak tartjuk a külföldi vendégek maximális kiszolgálását, és megtartását, valamint bevezetésüket a magyar gasztronómiába. Hála istennek, itt nyüzsögnek a turistacsoportok, és sokan vissza is járnak hozzánk magyarországi tartózkodásuk alatt. Az üzlet- berendezésnél törekedtünk a sajátos hangulatra és valahogy Robival mindenben megegyezik az ízlésünk, egyet gondolunk, előfordult, hogy látatlanban mindketten ugyanazt a függönyt választottuk.
Ami a zenét illeti, igen nagy rock, blues, és jazz csemegékkel rendelkezik a repertoár, ennek Robi a mestere. A vendégek imádják ezt a fajta kultúrközeget, a dedikált lemezeket a falon, amelyek, Robi húszévnyi gyűjtögetésének eredményei. Példának okáért itt van ez a ritkaságként díszelgő 1968-as eredeti Frank Zappa plakát, amelyet személyesen ajándékozott nekünk egy kedves vendég – meséli Éva.–
Robitól azt is megtudhattuk, hogy a Lánchíd étterem-söröző vendégeinek körülbelül a fele törzsvendég, átlagban a harmincas korosztály látogatja a helyet, és egyre inkább fogyasztják itt az ebédjüket is, akik eddig,,csak” kávézni, sörözni jártak hozzájuk. Ebédidő van, így aztán meglepetésünkre, minket is megkínálnak a kedves házigazdák. Kis piros lábasban kerül az asztalra a gulyásleves, már maga a látvány is étvágygerjesztő. Friss kenyérrel, csak úgy faljuk magunkba az isteni ebédet.
Ahogy nézelődöm, nem igen tudok hová lenni a gyönyörűségtől, olyan barátságos minden, úgy érzem magam, mintha otthon lennék, egymás után jutnak eszembe, a gyermekkorom, a nagymamám konyhaszekrénye, és a kamaszkorom fergeteges koncertélményei. A múltidéző szekreter, Éva kézügyességét dicséri, és a retro televízió szintén édes emlékeket ébreszt bennem. A Lánchíd ablakánál gyakoriak a kedvesen bámészkodók, a mindig friss virágok szédítő látványa lenyűgöző. Az illatos kompozíciók szépséges gondolatokat ébresztenek mindenkiben, hála Évának. A csodás galérián, kisebb-nagyobb társaságok, kellemesen szeparáltan tudnak ünnepelni, születésnapok , ballagási vacsorák, könyvbemutatók kedvelt színtere ez a színházi hangulatot idéző helység.
Figyelem Robit, ahogy tovább meséli a kávéházi élményeket, jó látni, ahogy szívből éli az itteni életét is, mindenre figyel, és senki sem érdemel olyan nagy kitüntetést, mint a vendég. Nála valóban megállja a helyét az IGAZI VENDÉGLÁTÓS érdemrend.
– Nagyon fontos számunkra, hogy a vendég kedves fogadtatásra érkezzen, és elégedetten távozzon tőlünk, hogy vigyen magával valami pluszt, amikor kilép az ajtón. Sokan megfordulnak itt, Somló Tamás rendszeres vendégünk, az interjúi nagy része is a Lánchídban készül, és az örök kedvenc, Máté Péter lánya is szívesen látott vendég nálunk. Érdekes élmény volt, amikor a nagyszerű angol blues énekes John Mayall fia, Jason Mayall is meglátogatott bennünket, hogy megnézze az egykor édesapja által dedikált plakátot. Itt éljük szinte az életünket, így teljesen természetes, ha számos vendég, éppúgy itthon érzi magát, és „tiszteletbeli családtaggá” válik. –
Miközben beszélgetünk, épp betér egy vendég, és Robi kezébe nyújt, egy nemzetközi gigantikus gitárfesztiválról hozott pólót, Robi öröme az egekig szárnyal, azon nyomban felölti magára újdonsült ajándékát. Szól a blues, gőzölög a kávé, piroslik a meggysör, csupa mosoly a Lánchíd, kell ennél több?
Frenyó Krisztina
Fotó: Varga Csaba
A Lánchídról bővebben: http://lanchidsorozo.hu/
Lánchíd Söröző a Facebookon is.
