A szerelem féltve őrzött homokvár
“Csak az jó, ami fájni tud, ha nincs már,
a szerelem féltve őrzött homokvár.
Mennyi szél fújta el, mégis újra építjük, nem adjuk fel.
Néha becsap a szív, de követni kell.
A szerelem mindig olyan lesz, aminek látjuk.
Meztelen, új ruháját mi adjuk.
S van, hogy nem áll jól nekünk, mégis tovább játszunk,
csak itt legyen velünk.
És nem hisszük el, ha foglalt egy hely, s oda szól a jegyünk.
A szerelem földjén, nincs semmilyen törvény,
eltévedünk, mégis jó nekünk, mert pörget egy örvény.
A szerelem földjén, a lámpákon zöld a fény.
Semmi nem tilos, az is jó, ami rossz, sose bánd, ami történt.
Ez a vágy színes álmokat gyárt sorban.
Ébredünk, s valahogy minden másként van.
Szárnyak nőnek, és törnek el. Az égig talán soha nem érünk fel.
De kit érdekel, nekünk jó ez a hely.
A szerelem földjén, nincs semmilyen törvény, eltévedünk,
mégis jó nekünk, mert pörget egy örvény.
A szerelem földjén, a lámpákon zöld a fény.
Semmi nem tilos, az is jó, ami rossz, sose bánd, ami történt.”
Ismeretlen szerző