Ahogyan a Dob utca fergeteges sokadalmát nézem, egy pillanatra elfelejtem, hogy Magyarországon vagyok, annyi itt a sokszínűség, lüktet minden, végül is a város szívében járunk. A Lámpás Bár programszervezőjével, Borbíró Mártonnal beszélgettünk a kezdetekről, a jelenről és a tervekről. Ódon falak, régmúltat idéző, kellemesen dohos pinceszag és varázslatos fények fogadtak, amikor leértem a hosszú lépcsősoron a földalatti mesebirodalomba. Olyan ez, mintha egy másik dimenzióban járnék, megszűnt köröttem a külvilág, és csak az aprócska és nagyobbacska lámpák különös fénye repített vissza a jelenbe, ébresztő…interjú van!

– Marci, beszélnél nekünk az indulásról, honnan jött az ötlet a Lámpáshoz? 

– Nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg  a pince kapuit, akkor még ugyan Hasbeszélő néven működött, és más közönséget szolgált ki, ám a hangulata adott volt. Jómagam pultosként dolgoztam itt, tettem a dolgom, ám valahogy azt vettük észre, hogy  a zene, a közönség és  a hely, valahogy nincs teljes összhangban. Úgy alakult, hogy hét évvel ezelőtt, Véner Orsolyával karöltve átvettük a pince üzletvezetését és Lámpás névre kereszteltük el. Ezzel a melléknév-főnév játékkal azt sugalltuk, hogy a sok fényforrást idéző lámpák sokasága, világosságot nyújt a sötétben, valamint a Lámpás, mint főnév, egy mutató lehet ebben a világban, amely valamiféle utat mutat. 

– Miben tudtok ti mást nyújtani, mint a többi hely, miben rejlik a Lámpás különlegessége?

– “Ahogy körülnézel, te is láthatod, hogy kissé eklektikus a berendezés, és éppoly különböző a zenei kínálatunk is. Nagyon fontosnak tartjuk az élőzene jelenlétét, lehetőség szerint napi szinten. Programszervezőként arra törekszem, hogy színes zenei csomagot állítsunk össze a közönségnek. Ami talán még különlegességünk, hogy ingyen szolgáltatjuk a zenét, ezt egyfajta küldetéstudatnak érezzük Orsival együtt. Színes palettát kínálunk a barátok és az idelátogatók felé. Az elmúlt hét évben nagyon sokféle zenekar fordult meg nálunk, többek között a jazz, blues, sky stílus képviselői. A mára már nagy népszerűségnek örvendő Nyíregyházáról származó Óperencia Zenekar, Budapesten először nálunk játszott először. Barabás Lőrinc, Sütő Márton, azaz a Smárton Trió, valamint a Kéknyúl Hammond Band, illetve a főként  jazz zenét játszó Kardos Dániel, és Lamm Dávid is szeretett vendég nálunk. Változatos, minőségi zenéjükkel különös hangulatot varázsolnak az amúgy is meseszerű pincébe. Hozzánk, leginkább a hely szellemisége miatt érkeznek és járnak vissza a vendégek, aztán belehallgatnak a koncertekbe és többnyire megtetszik nekik egy-egy zenekar, így e-végett is visszatérnek.  A zenei sokszínűség mellett, hétfőnként rajzfilmeket vetítünk Dj által szolgáltatott háttérzenével, mint például a Kis-vakond, Lolka Bolka és Gusztáv. Úgy érzem, talán  ettől is másabbak vagyunk a többi romkocsmánál. Spéci helynek számítunk a ma már ritkaság-számban lévő folytonos élő zenével és az olcsó árainkkal. A törzsközönségre jelentős hangsúlyt fektetünk, és bizony szépszámú állandó vendégsereget tudhatunk magunkénak. Van olyan vendégünk, aki a hét, hat napján meglátogat bennünket, és ez jó érzéssel tölt el. Szeretek itt lenni, mindennek története van, él a  hely és miután a város szívében vagyunk, valóban lüktet az utca és a pincének is lelke van.”

Bizony, a Lámpásnak lelke van, hiszen nem is lehetne lélek nélkül ezt a helyet képviselni, ennek legjobb tanúbizonysága: Borbíró Márton, azaz a Lámpás Marcija. Hamarosan elérkezik az őszi nyitás ideje, amikor friss újdonságokkal és a megszokott, jól bevált “dolgokkal” újra kinyílik az ajtó és felgyullad a Lámpás fénye.

Frenyó Krisztina  

Fotó: Varga Csaba

Hamarosan a megújult weblapon olvashattok a közeli programokról, addig is:      www.alampas.hu, valamint Lámpás, a facebookon.