Verőfényes napsütésben érkeztünk a városligeti pompázatos kerthelyiségébe, ahol a kamaszkoromat idéző ,,bambi” székeken helyet foglalva, valami különös hangulat kerített hatalmába. Míg az aranytorkú lányra vártunk, Csabával elfogyasztottunk egy-egy isteni hamburgert, leöblítve egy jéghideg limonádéval. Aztán megjött a kedvesen vagány énekesnő, és kezdetét vette az interjú. Garda Zsuzsával beszélgettünk.
Zsuzsát régóta ismerem, tudom róla, hogy mennyire jó hangja van, hallottam énekelni, láttam színpadon és több tehetségkutató műsorban, csak éppen azt nem tudtam róla, hogy milyen ember is ő valójában. Hosszú beszélgetésünk során, erre is fény derült, nem okozott csalódást egy cseppet sem. Az alábbi sorok, egy rendhagyó interjút próbálnak visszaadni, így nem a megszokott kérdezz-felelek stílusban írom, hanem Zsuzsa gondolatait és mondanivalóját jegyzetelem le nektek. Fogadjátok szeretettel!
Garda Zsuzsa:
– A kezdetektől mesélem el a történetem, mert így válik teljessé a kép. Gyermekkoromban iskolai kórusban énekeltem, és bár jó hanggal áldott meg a sors, mégsem volt evidens, hogy énekesnő leszek, éltem az életem, éppúgy, mint a többiek. Aztán később, 19 évesen, felkerestem Sík Olga énektanárnőt, aki tapasztalatot és tehetséget látva bennem, elirányított egyik tanítványához, Király Évához. Azóta is ő a mesterem, több, mint sokat köszönhetek neki. Szakasosan járok hozzá, mindent tőle tanultam, amit tudok. Dabason nőttem fel, édesanyám jó-barátja volt a zeneiskola tanára, az ő fiának zenekarában kezdtem el játszani, ez a Péntek 13″ alternatív zenét játszó együttes volt, mindez tartott négy hónapig. Itt ismerkedtem meg Prohászka Ferenccel, akivel azóta is együtt zenélünk. Ennek már 18 éve. A következő zenekarral, melyet közösen alapítottunk, – Görög Tűz – bejártuk az országot, Jimmy Hendrix, Janis Joplin, Led Zeppelin, Deep Purple számokat játszottunk. Előfordult, hogy odajött hozzám valaki és megkérdezte, hogy mit keresek itt, kinek vagyok a barátnője?- én meg mondtam, hogy énekelek, erre persze mosolyogva továbblépett a fickó és jól végigmért. Aztán a szünetben odalépett hozzám és sűrű elnézéskérések között gratulált, és ennyit mondott: nem hitte volna, hogy ekkora hang jön ki a torkomon. – mosolyogtam – Fura az is, hogy énekelni tudom és szeretem, hallgatni viszont nem, a 60-as, 70-es évek zenéit. Akárki akármit mond, én úgy gondolom, hogy a mai zenekarok már összeszedettebben játsszák az akkori zenéket. Pályafutásunk a Görög Tűzzel 3 és fél évig tartott, aztán kifáradtunk. 
Ferivel újabb zenekart alapítottunk Janis Joplin emlékzenekar néven, a név is jól mutatja, hogy egy tribute-ről volt szó, Joplin 60.-ik születésnapja alkalmából, sikeres koncertet adtunk. Eközben Filep Karesszel a 7. nap zenekarban játszottunk, amely egyfajta spirituális buddhista zenei világot takart. Egy ideig mindkét zenekar párhuzamban futott, aztán a 7. napból kivált Karesz és új zeneszerzőt kerestünk. Pribil Gyuri a Kimnowak együttes zeneszerzője eljött a próbára, és természetes egyéniségével hamar szívembe lopta magát, ám ebből nem lett akkor még együttműködés. Úgy alakult, hogy a Kimnowak zenekar utolsó négy évében a vokalistájuk lettem, életemben először profi zenészekkel játszottam, ez az időszak meghatározó fejezete lett az életemnek. Később, a Kimnowak utolsó időszakában, átkerültem 
Pribil Gyuri saját zenekarába, ahol Vörös Gáborral, – basszusgitár – Gerdesits Ferenccel, -dob – Gilián Gáborral -billentyűk -és Pribil Gyurival – gitár – dolgozhattam együtt. Szenzációs zenészek között mozogtam ismét, náluk vokáloztam négy évig a Kimnowakkal átfedésben.
23 évesen, a Kifutó tehetségkutató verseny második szériájában döntős lettem, ez volt első televíziós szereplésem, majd 2004-ben a Megasztárban énekeltem, és 2012-ben a Voiceban zárult eddigi média-pályafutásom. Rájöttem, hogy miután a trendiségbe nem igen illek bele, a mainstream-nek nincs rám szüksége. A Voice után, a kérész életű hírnév hamar elillant, hiszen ha nem vagy képernyőn, már nem vagy érdekes.
Hogy mennyire egyeznek a vágyaim a valósággal? – Ne hidd, hogy nem vágyom az elismerést, sőt!… Volt, hogy nyolc zenekarban is játszottam, a musical világát is kipróbáltam és meg is szerettem, hiszen az is én vagyok, most is több zenekarban játszom, amolyan csapatjátékos típus vagyok. Tudod, ha nem vagy elég trendi, hiába a nyolc zenekar, még így sem lehet megélni csupán a zenélésből. Sokáig nem volt ,,normális” munkahelyem, mert úgy gondoltam nekem énekelnem kell, hiszen ehhez értek, ezt szeretem, ám így konkrétan éheztem. Kellett egy rugalmas munka, ami mellett elég időm jut az éneklésre, így elvállaltam a ,,civil életben egy civil munkát” , így aztán most én osztom be az időmet, ami többé-kevésbé sikerül is. Én valami egészen egyszerű dologra vágyom, hogy megbecsüljenek és elismerjenek a zenéért, a hangomért és önmagamért, ám tudod ez nem is olyan egyszerű. Nagy példaképem az örökifjú Aretha Franklin, aki bármennyi évet is tudhat magáénak, a dalai örök-életűek. Valahogy én is így képzelem el a jövőt, 83 évesen még énekelni szeretnék, ameddig le nem fordulok a színpadról.
Azt szeretnéd tudni mennyire vagyok érzékeny? – Éppen az identitás korszakomat élem, amely leginkább a képzelt egyéniségemből adódik. Útkeresésemben egy lelki segítő, vagy még-inkább, spirituális gyógyító segít kibontakozni. A külső nem mindig tükrözi a belsőt, ez nálam is így van, erősnek látnak mások, ám bennem egy érzékeny lélek lakozik, úgy is mondhatnám, hogy egy őszinte gyermeki lélek. Nálam mindennek története van, akárcsak a tetoválásaimnak. Az elsőt, 12 évesen találtam ki: ugrópárduc lett volna, ám anya azt mondta, nem elég csajos, legyen inkább fekete csipke pillangó, így az lett, aztán szép lassan jöttek az újabb tetkók. A második, egy violinkulcs, azt hiszem ezt nem kell magyaráznom, amúgy Müllner Csaba, világhírű tetoválómester tollából született. Majd a harmadik jelkép, egy babát körbefonó kristálykoponyaként került a testemre, a kristálykoponya lényege, hogy bizonyos emberek szerint, az univerzum bölcsességének a jelképe, és hogy mit takar a baba? – Nem, nincs gyermekem, majd később talán…, ha a sors is úgy akarja – a kisbaba arra emlékeztet, hogy a bennem lakozó tiszta gyermek lelket ne engedjem elveszni.
Hogy mit jelent nekem a család? – Viszonyítási pont az életemben. Sok mindenen mentem keresztül, egymás után értek az impulzusok, a “Megasztár-ügyet” például hat évig próbáltam feldolgozni, ám mint egy magával törődő ember, folyamatosan próbálok fejlődni. Amikor egy nagyon nagy trauma ért, történetesen az édesanyám elvesztése, addigra már természetesebben tudtam kezelni a korántsem egyszerű helyzetet. Akkoriban hagyott el a párom és nem értettem, hogy mi-miért történik, de a dolgok mögé nézve, erőt ad, hogy nem véletlenül történt velem mindez. Tanulnom kellett a történtekből és úgy érzem sokat tanultam.
Azt kérded, mit jelent számomra a hit? – Van hitem, és ezt nagyon fontosnak tartom, akár az egyéni imát, ahol beszélgetések folynak istennel, vagy az istennővel. Teljesen mindegy minek nevezzük az “isteniséget”, egy a cél: megtisztítani a lelket, hogy a koszt levetkőzzük.
És, hogy mit jelent számomra a mozgás, a sport? – Amolyan megfelelő ember vagyok, kényszeresen próbálok megfelelni az élet számos területén, aztán összeomlok, összetörök és tudom, hogy következetesen rossz felé tartok, na ilyenkor jönnek aztán a pofonok. Ahogy a lelkemnek, éppúgy a testemnek is erősítésre van szüksége, ezért egyre inkább próbálok magamra odafigyelni. Változtattam az étrendemen, elkezdtem edzeni, és jólesően tapasztalom, hogy a testi fittség az állóképességnek is igen jót tesz, amire nekem nagy szükségem van. Nem fogyókúrázom, hanem életmódot változtattam és ez lényeges különbség. Szeretek főzni és mostanában egészséges ételeket készítek, sokat mozgok, amúgy sem bírok sokáig egy helyben maradni.
Fellépések? – Változóak, de hál-istennek vannak. A Városligeti Sörsátorban minden hónapban játszunk a Keep Floydinggal, a Garda-Benkő Blues Duóval rapszodikusan zenélünk, és egy másfajta líraibb, pure natural stílussal is előfordulunk, Kőhegyi Antal társaságában.
A mottóm: ” A fájdalom olyan mint a CD író, beléd égeti azt, amire koncentrálsz. Ha jóra akkor azt, ám ha fájdalom közepette a rosszra koncentrálsz, azt égeti beléd. “
Az interjú végetért, ám mi még hosszasan beszélgettünk Zsuzsával, egy-két hosszúlépés kíséretében, és egyszer csak megszólalt a jó kis füstös blues. Zsuzsa arca felragyogott, szinte táncra perdült vele a világ, aztán együtt elindultunk a buszmegálló felé.
Frenyó Krisztina
interjú fotók: Varga Csaba