Dunajcsik Tamás: Nehéz

Megpróbálni együtt lépni az esővel, méricskélni a hosszú fákat.

És hinni a  reménynek, hogy majd idővel, sivatagodban megtalálnak.

A mindennapok merőlegesét viselni.

Utat találni hátsóudvarokba.

Nézni ahogy üvegesre festi az eget a szél festékes ujja.

Megtalálni a rosszkedvben a rést.

És az egyre halványuló múltban könyékig dolgozó sebészt, a feledést.

Megállni és figyelni, mint a téglák.

S a hajnali fényektől megvakultan elrágcsálni az éjjel maradékát.