Dunajcsik Tamás: Nehéz
Megpróbálni együtt lépni az esővel, méricskélni a hosszú fákat.
És hinni a reménynek, hogy majd idővel, sivatagodban megtalálnak.
A mindennapok merőlegesét viselni.
Utat találni hátsóudvarokba.
Nézni ahogy üvegesre festi az eget a szél festékes ujja.
Megtalálni a rosszkedvben a rést.
És az egyre halványuló múltban könyékig dolgozó sebészt, a feledést.
Megállni és figyelni, mint a téglák.
S a hajnali fényektől megvakultan elrágcsálni az éjjel maradékát.