Radnóti Miklós: Áhitat

Kedves, miért is játszom boszorkányos

ékes szavakkal, amikor szomorúbb

vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél

és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog

a napfény, egyszerű szavakkal hódolok

néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz

szeretheti a bágyadt folyót.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy

imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú

szavakkal, melyek néha bennem születnek

és nem marad utánuk semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

– Feeling –