Kertesy Tünde legújabb könyve, a Sorsfordító nők című regény, 2025. február 25-én
jelent meg nyomtatásban. A történet főszereplője két nő, egy testvérpár, akik
mindketten életük azon pontjához érkeztek, amikor meg kell változtatniuk az életüket.
Ez a könnyed olvasmány erről a döntésről és útról szól, valamint a szeretet erejéről, a
bizalom törékenységéről és a szerelem rögös, de izgalmas útjairól.

A regény hat évig készült, mivel a szerző sorsa is többször megfordult ez utóbbi
időben. A jegyzetfüzete szintén elkísérte a costa ricai kiküldetéseire, mexikói
utazásaira és családlátogatásaira, hiszen Tünde tíz évet élt Mexikóban, első gyermeke
ott született és a Magyarországra való költözés nem változtatott a Mexikóhoz fűződő
kötelékén. Így nem csoda, hogy ugyan csak egy-egy fejezet erejéig, de ez a két ország
megjelenik a regényben, mert nyilvánvalóan ami valamilyen hatással volt az írónőre,
azt meg akarta valahogyan örökíteni. A Sorsfordító nők immár saját útját járja. Ha
kedvet kaptál az olvasásra, itt tudod megrendelni:
https://kolibrinyelvstudio.hu/regenyeim/

Tündi a Kávéspercek rádióműsorunk felvételén
Cikkünk főszereplője: Surányiné Leon – Kertesy Tünde írónő, nyelvoktató. a Kolibri Nyelvstúdió lelke, többnyelvű esküvői szertartásvezető, és nem utolsósorban, a Sorsfordító nők című kötet szerzője.
Már így leírva is rengeteg téma jut eszembe, ami Tündi nevéhez fűződik, ám miután a rádióműsoromban látogatását tette, számos új arcával is megismerkedtem ennek a ragyogó, sokoldalú Nőnek. Csak úgy áradt belőle a szó. Záporoztak a mondatok. Az eddigi tartalmas életút színpalettáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy az a szűk rendelkezésünkre álló harminc perc, igencsak kevésnek bizonyult.
Tündi tíz éven át élt Mexikóban, számos pontján megfordult a világnak, nyelvészként kutatta többek között a Maja nyelv kultúráját, A varázslatos Costa Rica címen megjelentette e-bookját, ahol bemutatja ennek a parányi országnak az éghajlati, természeti és egyéb csodáit. Mi mindent nem csinál ez a nem mindennapi hölgy? Ki tudja….Nekem viszont elárulta, mennyi kaland áll már így is mögötte. Egészen iskoláslány korától kezdve érdekelte az utazás, és miután szülei bizalmat szavaztak neki, elindult hát a nagyvilágba, hogy megismerkedjen más népek kultúrájával. Mindezt akkor egy általa igen kedvelt zenekar fellépése miatt tette. Egy kis mosolymorzsa – Mi annyira belemerültünk az időutazásba, hogy Tündi véletlenül magával vitte pulóverével együtt a mikrofont, így kalandos úton került aztán vissza hozzám. Hamarosan az adásból is kaptok ízelítőt, ezt majd keressétek interjúalanyunk weboldalán.

Képalá: Jonny – Tamarindo / Angyalszárnyak – Costa Rica
Costa Rica nagy szerelem számára, ezért is született meg A varázslatos Costa Rica
című könyve, amely elektronikus formában jelent meg. A munka mellett bejárta
azokat a csodálatos tájakat, amikről mesél, illetve barátai körében elsajátította a Pura
Vida érzését.

Képalá : Costa Rica – majom
Erről a rendhagyó útikönyvről itt tudtok olvasni bővebben:
https://kolibrinyelvstudio.hu/varazslatos-costa-rica-e-konyv/
Ízelítő
,,Egyszer a Karib- tengeren voltunk a kollégákkal és éppen ebédet rendeltünk. Én köztudottan nagyon szeretem a mexikói Cóctel de camarones-t, azaz a rákkoktélt.
Nagyon megörültem, amikor megláttam az étlapon és természetesen azt rendeltem.
Amikor kihozták, egy világ dőlt össze bennem. Őszinte ember vagyok, nehezen tudom
leplezni az érzéseimet. Rögtön kiül az arcomra, ha valami nincs rendben. A kollégáim
elég gyorsan megtanulták értelmezni ezeket a jeleket. Az egyikük csak ennyit mondott:
Látszott rajtad, amint a mennyországból a pokolba zuhansz. Costa Ricát imádom, de
rákot inkább Mexikóban eszem.”
Tündi még az isteni rákkoktél receptjét is megosztja veletek, nézzétek csak:
- Íme, a nyerő recept:
Rákkoktél
Hozzávalók:
500 gr megpucolt, tisztított, előfőzött rák
½ bögre friss narancslé - ¼ bögre friss citromlé
¼ bögre kétchup
¼ bögre paradicsomszósz
1 teáskanál Worcestershire szósz
½ teáskanál só
¼ teáskanál feketebors
¼ teáskanál fehérbors
2 evőkanál apróra vágott vöröshagyma
2 evőkanál apróra vágott koriander
½ bögre apróra vágott paradicsom
½ bögre apróra vágott uborka
Elkészítés:
Egy nagy tálban összekeverjük a rákokat, a narancs- és citromlevet, a ketchupöt, a
paradicsomlét, a Worcestershire szószt, a sót és a kétfajta borsot.
A tálat lefedjük fóliával és hűtőben hagyjuk pihenni legalább 30 percig, hogy az ízek jól
összeérjenek.
Mielőtt tálalnánk, hozzáadjuk a hagymát, paradicsomot, uborkát és koriandert, majd
alaposan összekeverjük.
A koktélt magas poharakban vagy saját bögrében (lehet akár pohárkrémnek szánt
pohár is) szolgáljuk fel. Mellé sós kekszet vagy pirítóst teszünk.
- 1 tipp: Mi szoktunk a tetejére két szelet avokádót tenni, de lehet díszíteni apróra
vágott salátával is. Valamint magát a koktélt meg lehet bolondítani egy kis polippal is.

Képalá: Rákkoktél (Coctel de camarones, A kép forrása: Pizca de sabor)
Egy csipetnyi izgalom – Mexikó arcai
Kertesy Tünde tíz évig élt Mexikóban. A kezdetek kezdetén a hamburgi régészeti
tanulmányok gyakorlatára érkezett Méridába, de aztán igen hamar Querétaróba
költözött, ahol hazaköltözésükig dolgozott. Megtapasztalta a mexikói családok
összetartását és működését, a hagyományok élete szerves részévé váltak és
fantasztikus szakmai sikereket érhetett el a Heidelberg Kultúrintézet és a TEC de
Monterrey, elit magángimnázium berkein belül. Bár Mexikó hírhedten veszélyes tud
lenni, Tündével egy évtized alatt csak egy ilyen jellegű kalandos esemény történt.
,,Egyik barátnőmmel éppen egy napos kirándulásra igyekeztünk Querétaróból Janitzio
szigetére, ahová azonban Pátzcuaro városából lehet átkelni. Hajnali négykor indultunk,
már túlestünk az első átszálláson Moreliában, így kezdtünk megnyugodni, hogy
majdnem célba értünk. Michoacán állam annak ellenére, hogy gyönyörű tájakkal és
kedves emberekkel büszkélkedhet, az egyik legrosszabb hírű egész Mexikóban, sajnos
nem véletlenül. Még eszünkbe jutott, hogy ezúttal elfelejtettük átpakolni a készpénzt és az iratainkat a hastáskánkba, de úgy voltunk vele, az út nehezén túl vagyunk, immár
nem valószínű, hogy történik valami. Az útonállók azonban nem igazán olvashatták
ezeket a statisztikákat, ezért meglepő módon pont a Morelia és Pátzcuaro közötti 45
perces szakaszon csaptak le. Hirtelen a busz megállt és suhancok szálltak fel rá.
Kihúzták a járművet figyelő kamerák kábeleit és kiszedték az összes pénzt a sofőr
melletti kasszából. A sofőr egy fiatal srác volt, aki nagyon fogta a fejét, ami aggodalomra
adott okot. Viszont a sihederek ki-beszálltak a buszból, ami furcsa, ha minket akarnának
kirabolni. Ezért egy ilyen magunkra hagyott pillanatban, amennyi pénzt és iratot át
tudtunk tömni a hastáskánkba, azt megtettük, hogy minden esetben hazajuthassunk.
Hamar észrevettük, hogy nincs náluk fegyver, ezért ugyan az első pillanatban
megijedtünk, a másodikban már sejtettük, hogy nem ellenünk irányul az akció. Amikor
egy idő után leszállítottak minket a buszról, hozzátették, hogy magunkkal vihetjük az
értékeinket, nekik csak a busz és a sofőr kell. Ott álltunk az autópálya mellett, miközben
a közlekedési eszközünk távolodott. Nem csak egy iskola címerét viselő fiatalok voltak a
környéken, hanem egy rendőrautó is, ami azonban tudtuk, hogy nem tesz majd semmit.
Jött a következő autóbusz, amely kiüzletelte, hogy továbbmehet, amennyiben minket, az
út szélén ragadt embereket magával viszi Pátzcuaroba, ahová nem is ment volna.
Amikor a srácok feltessékeltek erre a buszra, én még egyiknél rákérdeztem, ugye nem
kell még egyszer fizetni? Nagyon udvariasan csak annyit mondott: Nem, asszonyom,
dehogy! Ez a sofőr jól járt, a harmadik buszt, amelyik a menekülést választotta, azaz
autópályán hátrafelé közlekedett, megtámadták és kővel dobálták, amíg meg nem állt.
Ezután nyilván foglalkoztatott, hogy mi történt velünk. Amikor a vezető kidobott minket
a város határán, beszálltunk egy kis mikrobuszba, s én elkezdtem kérdezősködni, hogy
mi zajlik ezen az autópályán. A helyiek elmesélték, hogy az egyetem nem fizette ki a
professzorokat, ezért a diákok úgy tiltakoznak ez ellen és gyűjtik össze a pénzt, hogy
ellopják a buszokat, a sofőr teljes aznapi keresetével, illetve azáltal, hogy turistákat
leszállítanak és kényelmetlen helyzetbe hoznak, nyomást akarnak gyakorolni a
Michoacán állami kormányra, hogy rendezze a pénzügyeket.”

Képalá: Mexikó, Palenque, hátizsákos utazás gyerekkel (Palenquemi)
No de , hogy kerül ide Terence Hill?
Kertesy Tünde germanisztika-olasz szakon végzett a Pázmányon. Tanulmányait több
éves hamburgi egyetemi tartózkodással és több rövidebb olasz ösztöndíjjal tarkította.
Két évig készítette az M5-ön a Szólalj meg olaszul című sorozat forgatókönyveit. 2017-
ben, Olaszországban egy nyári egyetem hallgatójaként 41 órás rádiós gyakorlatot
szerzett, munkáit a regionális rádióban is lehetett hallani. Nagyobbik fiának kicsi
gyerekkora óta Terence Hill volt a példaképe, ezért az elhivatott édesanya elhatározta,
hogy részt vesznek a Don Matteo forgatásán, hogy Carlos Mateo megismerkedhessen
kedvenc színészével. Tündét magával ragadta Terence Hill munkához való alázatos
viszonya, kedvessége az embertársaihoz és egyszerűsége. Életreszóló barátságokat és
ismeretségeket kötöttek Spoletoban. Többször találkozott Terence-szel, s egyre
inkább úgy gondolta, hogy a Sorsfordító nők nagypapáját róla szeretné mintázni.
Ugyan csak a külső jegyek és néhány jellemvonás vezethető vissza a világhírű
színészre, mégis talán sikerült megörökítenie ezt a nagyszerű embert.

Képalá: Don Matteo forgatásán (Terence)
Mit lehet tudni még Tündiről?
Tünde jelenleg két művön is dolgozik. Ahogyan egyszerre több könyvet olvas, az
írásban szintén ilyen módon tud kiteljesedni. Az egyik Egy szuperérzékeny anya
naplója, amiben közelebb szándékozik hozni az emberekhez a szuperérzékenység
problémáját, mintegy használati útmutatót szeretne adni olyan nőkhöz, akik
szuperérzékenyen élik meg a világ és az élet dolgait.
A másik egy Mexikóban játszódó ifjúsági regény, amelyben a 18 éves Veronika,
mégsem egyetemre megy, hanem először meg akarja ismerni az idejekorán elhunyt
édesapja örökségét, a mexikói családot, az ottani életet és hagyományokat.
Amennyiben ezek a történetek is felkeltették az érdeklődést, érdemes kedvelni az
írónő Facebook oldalát (www.facebook.com/kertesytundeszerzo), hogy minden
újdonságról időben értesülhessetek.
Ezen a platformon arról is kaptok információt, hogy mikor és hol lehet vele találkozni,
hiszen dedikálással és beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatókat tart az egész
országban.

Képalá: Kertesy Tünde és Frenyó Krisztina a rádiófelvételen
Ahogy Tündivel beszélgettem, sok minden kiderült. Például az , hogy a Sorsfordító nők című regény munkacíme egészen más volt. Mindenképpen valami madaras, kolibris vonatkozást szeretett volna az írónő adni a kötetnek, ám végül megfordult a szél. A lektor barátnő tanácsára lett végül a végleges cím az, ami.
A sorsfordítás, mint téma, – ahogy Tündi elmesélte – egy elég nehéz dolog, hiszen sokszor tudjuk, hogy változtatnunk kell, de míg nem fáj eléggé addig nem szoktunk. Maga a sors és annak megváltoztatása nem egy könnyed lépés, de végül a végeredmény, könnyedre, olvashatóra sikeredett.
És ez a lényeg. Arra a kérdésre, hogy mennyire személyes érintettségű a cselekmény, azt a választ kaptam, hogy a történet nagyrészben fikció, ám néhol azért fellelhetőek személyes vonatkozások, akár a helyszínben, akár jellemrajzokban egyaránt. Ugyan a regény leginkább Magyarországon játszódik, de azért megjelenik benne Mexikó és Costa Rica is, hiszen ezek a helyek, éppúgy Tündi életének a részei.
„Azt szoktam mondani, hogy én a hatásokat, az ingereket, az élményeket szoktam feldolgozni, és akikkel találkozom az utam során, nyilván megjelennek valamilyen formában az írásaimban, de inkább csak egy-egy részletük, egy apró jellemvonás, egy közös találkozás, egy beszélgetésfoszlány. Szóval én így dolgozom.„
Lejegyezte: Frenyó Krisztina
Miközben az utolsó sorokat pötyögöm, Tündi már a felhők felett repül jó pár méterrel, két gyerekkel, egy hátizsákkal, de az is lehet, hogy a híres mexikói kedvencüket falatozza kinti családjával odakint.















Muhi János költő, 1961 február másodikán látta meg a napvilágot Martonvásáron. Kétéves korától Budapesten éli mindennapjait. A szülei korán elváltak, igazi apját csak hét évesen ismerte meg. Miden költő, író mögött áll valamilyen szomorú sorskép, vagy önkifejezésre érő vágy, amelyben elbújhat, vagy épp megmutatkozhat önön valójában. Jánosnak sanyarú gyermekkora volt alkoholista nevelőapjának köszönhetően, aki különböző indokokkal rendszeresen bántalmazta őt. Már hét évesen sokat olvasott, majd 15 évesen került közel a zenei élethez bár ekkor még „csak” roadolt az iskola mellett olyan zenekaroknak mint a Piramis, 


Szerkesztői előszó
A várva-várt kötet egy postai csomagban valóban megérkezett Magyarországra, ám nem egészen úgy, ahogyan én elképzeltem. Spanyolországból irányítva a kiadást, nem volt e legegyszerűbb mutatvány, de sokat tanultam belőle, és így a következő munkámnál már elővigyázatosabb leszek. Ez a kiadvány, jóval vékonyabb és nagyobb alakzatú, mint amit vártam, így inkább egy szóróanyagnak megfelelő könyvecske, füzet-formátumba szerkesztett gondolat-gyűjtemény született, nem nevezhetem könyvnek. Ha ezt tudom előre, a gyakorlatban türelmesebb lettem volna, no de majd legközelebb.
Most már csak az a kérdés, hogy mit tegyek. Várjak a következő bővített kiadásra és dobjam sutba az eddigi energiákkal teli, jó szívvel és bizakodva írt verses-gyűjteményemet, vagy egyszerűen örüljek, hogy megszülethetett egy alkotás és boldogan terjesszem, küldjem mindenfelé. Ez egy jó lecke, tanulnom kell általa. A gondoskodó testvérem azt mondta, hogy, mint egy első lépést, kezdjem a gondolatsor bemutatásával és fogalmazzam meg, hogy miért írtam verseimet, mi volt a szándékom velük és kiknek ajánlom olvasásra. Az optimizmus és a türelem kéz a kézben járnak, így aztán bizakodóan nézek a jövő elébe, a jelenben.
Szóval itt vagyok, és örömmel jelentem be, hogy az egyik álmom valóra vált. Arra fogom használni ezt a füzetet, hogy támogassam vele a második változatot, amely hamarosan egy barát segítségével újra lesz nyomtatva.
Megtanuljuk a leckét, még ha olykor sokszori kísérletek és tévedések árán is, ám hogyan is sikerülhetne véghez vinni is bármit, ha meg sem próbáljuk a „lehetetlent”? Egyébként, semmi sem lehetetlen Istennél! Van egy erős gondolat, amely így hangzik: Amennyiben a terv nagy, azaz nagyszerű, akkor sikerülnie kell, főként akkor, ha ezzel nem sértünk és bántunk másokat, így vagy úgy, ám a nagy terveknek mindig lesznek következményei.
A könyvnek indult motivációs anyagról
Amennyiben szeretnétek olvasni a verseket és kíváncsiak vagytok motivációs gondolataimra, itt bővebben tudakozódhattok mindenről:
A Ho’oponopono hawaii szó, jelentése „jóvátenni, helyrehozni valamit”.


Csupa K / Klárával, közös kávézásunk kapcsán
A Ho’oponoponóval az emlékeket tisztítjuk, az univerzális emlékeket, ez egy komoly belső munka, folyamatosan tesszük. A tisztítás univerzális, azaz mi az univerzummal állunk kapcsolatban, az univerzum tisztít engem és amit én tisztítok, az tisztít téged, ami belőled törlődik, az mindenkiből törlődik. Ezért egyre magasabb a föld rezgése. Müller Péter nagyon jól megfogalmazta ezt a 


Emelkedett hangulat egy tanfolyam alkalmából
Szerkesztői végszó:
Köszönöm 

Számtalan teória kínálkozik a világegyetemben, a lehetőségek tárháza végtelen, ellenben létezik egy hatalmas igazság, a titkok titka, amit sokan elfelejtettünk a nagy rohanásban, amikor ide érkeztünk a földre. Minden ajtóhoz – legyen az korhadt, ódon, intarziás, faberakásos, vagy éppenséggel vadonatúj három ponton záródó, mágneses, biztonsági nyílászáró – van egy kulcs, és ez a kulcs nálunk van. Úgy, hogy hiába keressük más zsebében, a szomszéd kertjében, a tesók íróasztalában, nem fogunk rátalálni, hiszen ki sem kell mozdulnunk saját kis életterünkből ahhoz, hogy kinyissuk az ajtót a saját kulcsunkkal és elkezdjünk végre élni. Az önismereti út megtételéhez, közelebb van a megoldás, mint hinnénk, a legjobban talán az alábbi idézetben fogalmazták meg ezt a valóban egyszerű gondolatsort, amellyel most el is búcsúzom, egy igazán tetterős, tartalmas hetet kívánva nektek, kedves olvasóinknak!














