Anyák Napja, valahogy az az egyetlen olyan Ünnep, amely kortól, nemtől és hovatartozástól függetlenül mindenkit érint, megérint, és megszólít. Mindenkinek van egy édesanyja, aki a világra hozta őt. Minden embernek van egy hozzá közelálló, anya, nagymama, bizonyos esetekben anyapótló ismerőse, akit a mai napon felköszönt. Ezzel az írással nekik szeretnénk kedveskedni. Nekik, az Anyáknak! Mert Anya, csak egy van!
Valóban? Anya, csak egy van? Ma már, mint annyi mindenben, ezen a területen is megoszlanak a vélemények, a tények. A legtöbb esetben, van az édesanya, aki világra hozza gyermekét és becsülettel felneveli. Mert ez az élet rendje. Aztán van egy másik féle édesanya, aki világra hozza gyermekét, mert várta, mindennél jobban az életben és szeretettel körbevéve neveli fel saját tudásához mérten a legjobban. Vannak a „majomszeretettel közeledő és fojtogató” anyák, ám ez sem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen a gyermekkori szeretethiány nagy úr, amely felnőttkorban ádázul lecsap, általában sajnos a következő generációra.
És akkor vannak az olyan szituációk, történések, amikor bizonyos körülmények, élethelyzetek miatt más anyához kerül a gyermek, már azonnal a születése pillanatai után. Vannak „csúnya szóval” illetett béranyák, és léteznek a nevelőanyák, akik olykor édesebbek, mint az ,,igaziak”. Hálás és szerencsés az, akinek valóban olyan ANYA jutott, aki őszintén, tiszta szívével szerette őt, még akkor is, ha nem tudott megadni mindent gyermekének. Nem tudott. Pedig mennyire szeretett volna.
Na de ki is a Jó Anya valójában?
Biztos, hogy az a jó anya, aki a leggyönyörűbb, legdrágább kiságyat veszi meg a boltban, hogy születendő gyermeke a legjobbat kapja majd? Annak az újszülöttnek vajon lesz fogalma arról, hogy milyen ágyikóban fekszik és milyen márkájú cumisüvegből szopizza a tejet? Megértem én, a lehetőségeihez mérten, mindenki a legjobbat szeretné megadni a csöppségnek, de mi van akkor, ha nem a legdrágább a legjobb? Mi van akkor, ha a média által sújkolt aranyárban csillogó babakocsikat a felnőttruházatot magasan leköröző babaruha árakat és az éneklő babaszobákat kicsit figyelem nélkül hagyjuk? Mi van akkor, ha megpróbálunk a szívünk után menni, a megérzéseinkre hagyatkozva, az újrahasznosítás elvét szem előtt tartva, körbetapogatózva a családban, barátoknál, netán a mindentudó interneten mazsolázni?
Én kicsi Drága Gyermekem!
Nem kis költség az Anyaság, és Szülőnek lenni sem olcsó mulatság tudom, de talán az előbbiekben felsorolt pontok mentén, így egészen jól ki tudunk jönni a születés pillanatára. Vannak anyák, akik nem tehetik meg, hogy katalógusból, internetről rendeljék a születendő kishercegek, hercegnők ruhatárát, babaszoba kollekcióit, akkor most ők rossz anyák? Vannak, akik szerint igen. No, ez a gáz! Szó szerint gáz!!! Mert elkorcsusoltak a dolgok, az emberi értékeket felváltotta a tárgyak, pillanatnyi trendek bálványozása, a legújabb divat szerinti BERENDEZKEDÉS. Ami öreg, lecseréljük, ami elfáradt, kidobjuk. Napjainkra, jó, ha maradt még egy napra, egy-egy falatnyi Tiszta Szeretet egy háznál, s ezt próbáljuk lélekszakadva beosztani. No persze, mindig vannak kivételek. Hála Istennek, akadnak hagyományörző, értékest a jelenbe csempésző, tudatosan gondolkodó friss anyukák is, de koránt sincsenek elegen. 
Ez sem az ő hibájuk. Túl nagy a megfelelési kényszer, túl nagy a kívülről rájuk neheződő nyomás és a milliónyi információáradat. Az anyaság mára az egyik lehető legnagyobb üzlet. Annyi bőrt lehet lehúzni erről a Csodaállapotról, amennyit nem szégyellnek a vállalkozások, e meseszép szolgálatban fantáziát látó üzleti portálok kaszálnak. Nem irigylem a mai fiatal anyukákat, hiszen nincs egyszerű dolguk. De azért van remény! A jó anyák, szeretik a gyermekeiket. Akkor is, ha ők épp nincsenek a közelükben, és amikor nagyon-nagyon távol kerülnek tőlük, akkor is. Olyankor is, amikor hajnalban kissé illumináltan tér haza a kamaszgyerek a buliból, de a jó anya, a halálraaggódás után megkönnyebbülve simogatja kissé kapatos kölyke fejecskéjét, mielőtt ágyba tessékelné a drágát. A jó anya, mindig ott van, ha kell. Amúgy meg nincs mindig a gyerek nyakán. Tudja, mikor célszerűbb távolabb maradnia, mikor kell háttérbe húzódnia, és melyek azok a pillanatok, amikor ha tetszik, ha nem, jelen kell lennie!
Mert vannak pillanatok, események, amelyeket soha többé nem tudunk megismételni, nem hozhatóak vissza. Ha lemaradtunk róluk, örökre lemaradtunk!
A jó anyák minden körülményben és mindig szeretik a gyereküket és ha nem is mindig tudják ezt az érzésüket kimutatni, attól még biztosan így van. Az igazán jó anyák arról ismerszenek meg, hogy sokszor a dolgok mögött meghúzódó okokat, összefüggéseket jobban látják, mint bárki más. De talán a jövőt látják meg a legjobban. Beleérzőképességük, mindennél és mindenkinél nagyobb a világon. A jó anyák, ha kell, fogukkal elhúznak egy kamiont. És a gyermekükért MINDEN követ megmozgatnak. De nem mindenáron, nem minden nap, csakis amikor valóban rájuk van szükség!!! A jó anyák ezt is tudják. És pillanatnyi rossznak vélt döntéseik mögött, hatalmas tervhálót szövögetnek, miközben olykor közben megszakad a szívük. A jó anyákról sokszor csak életük elmúlásával derül ki, hogy jó anyák voltak. Valami ködös mítosz lengi be őket életük során. Láthatatlanok. Mintha ott sem lennének.
Aztán egyszerre eltűnnek és minden ami szép, jó és értékes volt az életben, eltűnik velük együtt. Na jó, talán nem minden. Mert a jó anyák örökséget hagynak a felnövekvő gyermekeiknek, azoknak, akiket szívük melegével őrizgettek, akikért éjjeleken át aggódtak, akiknek segíteni próbáltak, de nem mindig sikerült, akiknek a legjobbat akarták. Mindig. Még akkor is, amikor látszólag nem ezt mutatták. A Jó Anyák, mindig itt lesznek velünk! És Tiszta Lelkük Fénye, világosságot gyújt egyre sötétedő világunkban.
Boldog Anyák Napját kívánok Szeretettel Minden Anyának, Édesanyának, Nagymamának!
Szeretettel: Frenyó Krisztina
Zakatol a világ, egyre csak instantosodik, lassan végleg a robotok, számok és jelvények korát éljük. Kihalófélben az a generáció, amelynek még igazán voltak elvei, akiket még erkölcstanra is tanítottak az iskolában és akik előre engedték a hölgyeket a mozgólépcsőnél. Tisztelet az öregek iránt, az ünnep dicsérete és a család lényegi fontossága, netán szerelmen alapuló, érdekmentes házasság. Múló közhelyek? Vannak még csodák, létezik még vasárnapi ebéd, és a Szeretet, jár – e még felétek mostanában? Mit ér a jóság, ér – e valamit egyáltalán és kellesz – e valakinek a mai világban, ha vannak még elveid?
Sokat gondolkodtam a fenti kérdéseken, ahogy jártam – keltem az országban a közelmúltban, vagy ha csak kidugtam az orrom a házikónkból és elindultam a környéken. Rohanó embereket láttam, akik annyira sietnek, hogy köszönni is elfelejtenek, lesütött szemekkel és fülükbe dugókkal szaladnak ki tudja hová. Talán attól félnek, lekésnek valamiről…de ugyan miről? Tizenévesek gördeszkákon és elektromos rollereken, meg valami kétkerekű kütyükön száguldoznak az utakon, úgy kell elugrani előlük, mert sokuk „látássérült és halláskárosult”, azaz: sem nem látnak, sem nem hallanak. Itt tartunk. De hol is?
Egy csodálatos SzíVárvány Kuckóban jártunk a napokban. Rita, a mosolygós szőke lány, maga az energikus nyugalom. A Kuckó megnyitotta kapuit Fóton, ahová mind a kicsiket, mind a nagyokat szeretettel várják. Dömötör Ritát hosszú ideje jól ismerem és mindig lenyűgözött a természetes kíváncsisága, a fejlődni akarása, a tanulás és tudás iránti elkötelezettsége, bombaként robbanó energiája. Na most aztán újra nagyot robbant ez a pozitív töltetű bomba. A csinos óvónéni gondolt egy nagyot és megnyitotta kicsiny, családias kuckóját Fóton, a zöldellő dombok ölelésében.
A nem ártás elvén alapszik itt is minden, ha bármit is el akarunk érni az életben akár saját célunkat illetőleg, ne ártsunk vele senkinek. Ez itt a lényeg. Önbizalom növelő gyakorlatokkal fűszerezve felszínre hozó elemekkel megspékelve áll össze egy jógaóra, amelyre a kicsik igen nyitottak. Az angolt nem is igen kell magyaráznom. Ugye mindannyian tudjuk, hogy manapság minimum egy idegen nyelv ismerete az alap, és ahogy haladunk előre a korral, bizony ez az elvárás csak növekedni fog.
Még van egy másik kedves dolog is a kuckónkban amit nagyon szeretnek a gyerekek, ez pediglen a Mesesarok. Itt, az én dramatizált mesém alapján kezdünk bele a történetbe, aztán a gyermekek elkezdenek bekapcsolódni és én szép lassan ,,kiszállok”. Ezek után a kicsik, akárcsak egy aprócska játszószínház tagjai önállóan életre keltenek egy mesét, kialakítva benne a játékos szerepkörüket. Ilyenkor csak ámulok-bámulok és boldogan mosolygok a leleményességükön.
Egy olyan helyet szerettem volna létrehozni, ahol mindenki jól érzi magát kortól függetlenül, ahol nem gond, ha magával hozza az anyuka a gyermekét, hiszen itt mindkettőjük számára kellemes hely kínálkozik a kikapcsolódásra. Mind árban, mind hangulatában egy pici családias kuckót szerettem volna kialakítani, pici családias árakkal, ahol igazán otthon érezheti magát mindenki. Úgy érzem ez a vágyam teljesült. Esténként van, hogy csak úgy ülök a hintaágyban, hallgatom a cicák dorombolását és nagyon boldognak érzem magam.