Szerettem volna inni egy igazán jó kávét a közelben, amely a tej és egyéb érzékenységemnek is megfelel, nem csupán a lelkemet teszi helyre. Aztán, amikor olvastam a hírt, hogy új kávézó nyílik Szentendre kapujában, még nem is sejtettem, hogy hamarosan Costa Rica fekete csodáját ízlelgethetem. Amint beléptem a Café Dharma ajtaján, a KÁVÉRÓL, mint életérzésről alkotott minden eddigi elképzelésemet felülírta az itt található kínálat és kiszolgálás.
Hallottatok már a Café Dharmáról? Nem? No, akkor gyorsan látogassatok el Szentendrére, úgyis jön a tavasz, meg ilyesmi… Autóba sem kell ülnötök, hiszen a hév és a busz is percekre tesz le benneteket a kávézó bejáratától, ám ha mégis négykeréken érkeznétek, akkor ingyenes parkolót is találtok a Dharma udvarán. Itt nem csupán egy kellemes kávézót találtok, bár az sem elhanyagolható szempont, ám mégis most valami másra hívnám fel a figyelmeteket.
A belső tér kialakítása is már egyfajta nyugalmat, és rendezett letisztultságot sugároz, éppúgy, ahogy a pultban ízlésesen elhelyezett, gusztusos szendvicsek, „monarchia-jellegű”, valamint mentes-sütemények és a különféle levesek, italok sokasága. Mindez a tulajdonosok gondos előkészületét és figyelmét dícséri.
Egy feszített nap után épp oly jó ide betérni, mint amikor üzleti találkozóra érkezem, vagy a randit kötöm össze egy felemelő kávézással. Amikor a lelkem éhezi a nyugalmat és a gyomrom is szeretne békére lelni, akkor mindenképpen ezt a helyet választom. Mégpedig azért, mert akár reggelizni szeretnék, akár egy smoothie-ra vágyom, vagy épp a kedvenc italomat, a forró feketét kortyolgatnám, kora reggeltől, az esti órákig tartó nyitvatartás mindenkinek kedvez. És ez még nem minden! Amennyiben az önfeledt időtöltés közben nem csak a kávéval utaznánk Costa Ricába, hanem a testünket is barnára süttetnénk, elég csak átugranunk a szomszédos szoláriumba, ahol csupán egy ajtónyitásnyira vagyunk a forró pillanatoktól. 😉
Nem véletlenül említettem a festői Costa Rica-t, hiszen az itt felszolgált kávé mindegyike, a Bányai farmról származik, mégpedig a Costa Rica szívében találhato Volcán Poás-tól légvonalban 15 km-re, a Volcán Congo-tól 25 km-re-dél-nyugatra található fincától, mely az értékes Lourdesi völgy déli oldalán helyezkedik el.
Amikor Huszty Zsuzsanna és Balló György elhatározták, hogy kávézót nyitnak, bizony nem babra ment a játék, hanem szívügyükként végigkísérték a KÁVÉ útját egészen a földektől, az asztalig, lépésről-lépésre odafigyeltek a legapróbb részletekre. Olyannyira komolyan vették a kávézó küldetését, hogy a hetekben útnak indultak és meg sem álltak egészen Costa Rica-ig, hogy egészen közelről megnézzék a Bányai farmot. Kétkezi munkájukat is beleadva dolgoztak az ültetvényen, így méginkább átérzik a valódi Kávé-Feelinget! Hamarosan ti is meghallgathatjátok, hogy milyen különleges élményekben volt részük Zsuzsiéknak a messzi Costa Rica-ban, ha időben regisztráltok a közösségi oldalukon meghirdetett eseményre itt: https://www.facebook.com/events/2471534723175328/
Nos, ezt érzem én itt a Dharma Kávézóban. Ezt a különleges esszenciát. Mert a kávézás, szenvedély. A kávézás, kultúra. A kávézás életérzés! És Zsuzsiék ezt pontosan tudják. Érzik. Mindenkivel figyelmesek, előzékenyek, lesik minden vendég kívánságát és ha tudják, meg is valósítják azt. Van úgy, hogy csak húsz percre tudok beülni és magam elé tolva az asztali zen-kertet, gereblyézek egy kicsit a homokban, miközben elkortyolgatom a mandulatejes capuccinómat. Így aztán egészen hamar megnyugszom. 😉
Szeretem ennek a helynek a hangulatát, a tulajdonosok és az itt dolgozók stílusát, figyelmességét, a professzionális kiszolgálást, ám leginkább azt a nyugalmat szeretem, amit az ízletes falatok és egy csésze igazán jóféle kávé elfogyasztása mellett érzek.
Elég csak vezetés közben a Café Dharmára gondolnom, és már maga a tudat, hogy van egy hely Szentendrén, amely amellett, hogy minden gasztronómiai és egészségtudatos táplálkozási igényt magasan kiszolgál, a lelkemnek is gyógyír, már nyugtatólag hat rám.
Nemrégiben készítettem egy interjút a Café Dharma tulajdonosaival a Rádió Szentendre Kávésperceiben, ahol Huszty Zsuzsanna és Balló György elmesélték, hogyan is kezdődött a Kávézó nem mindennapi története. A beszélgetést ide kattintva, ti is meghallgathathatjátok:
Remélem mielőbb találkozunk a Café Dharmában, hiszen egy olyan helyet sikerült életre hívniuk a tulajdonosoknak Szentendrén, ahol a testünk mellett a lelkünk is felüdülést nyerhet. És talán ebben a világban, épp ideje megtanulnunk egy kicsit lelassítani, megállni. Erre nem is találhatnánk jobb találkozó-pontot a környéken, mint a Nyugalom Kávézóját, a Café Dharmát!
Mindig is szerettem a vizet, rajongtam a folyókért, így nem is volt kérdés, hogy a Kismaroson töltött hosszú évek után az utam, egy újabb vízparti település felé veszi az irányt.
Amikor Párommal átléptük a Szentendrei – sziget ,,homokos küszöbét”, még tél volt és épp csak a hó nem esett. Hosszasan bámultuk a hajókat, a kompot, ahogy egymás után teszi meg az utat a két part között, és bár a Kedvesem Pilisi legény lévén jobban vágyódott a szemközti oldalra, bevallom számomra, szerelem volt első látásra.
Május óta élünk itt a szigeten, és nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás a sorsnak, a Jó Istennek, – vagy hívjuk aminek szeretnénk – hogy ide rendelt bennünket, erre terelgette az utunkat. A mi kis kertünkben reggeltől estig ragyog a nap, és aranyló sugarai kedvesen cirógatják a kósza szellő fútta vadvirágokat. Szelíd méhek szálldogálnak a gyönyörűen nyíló Hibiszkusz kelyhekre,
Amikor megkérdezik tőlem, hogy – és megszoktad már a szigeti életet? – csak annyit tudok mondani, nem tudok vele betelni, valahogy van egy varázsa az itt létnek, és igen lehet, hogy télen egy kicsit más lesz, de nem hiszem, hogy Robinson módjára, elszigetelten fogunk tengődni, csak azért mert egy szigeten élünk. A párom mindig azt mondja, olyan mintha folyamatosan nyaralnánk és jó lenne végre megérkezni, mert még mindig nem sikerült felfogni, hogy ez itt az a hely, ahol a mindennapjainkat éljük. Na persze általában elkerülhetetlen a sok pozitív pólus mellett a negatív oldal is, bár én a hátrányként emlegetett dolgokat sem negatívan élem meg. Mondok egy példát.
Bosszankodhatunk a homoktenger miatt, de kérem szépen ez itt egy sziget, milyen legyen, ha nem homokos? Mi lesz majd télen, nem fogtok megfagyni, lesznek takarítva az utak, járni fog a komp? Ilyen és e fajta kérdéshalmazokra meg csak annyit mondanék, hogy nem mi vagyunk egyedül, akik itt élnek a szigeten, valamint az igen sokat megélt öregek elmondása alapján, a komp csak valóban kritikus esetekben pihen és ilyenre az elmúlt évek alatt nem sokszor volt példa. Egyszóval, én nem félek, sőt izgatottan várom az őszi-téli időszakot is, bár egyelőre szívből örülök a nyárnak és annak, hogy minden szépségét itt a szigeten élhetem meg. 
A Feeling Magazin főszerkesztőjeként élem a mindennapjaimat és különleges, érdekes emberekkel