Elöljáróban engedtessék meg annyi, hogy eddig kínosan ügyeltem az oldalon arra, hogy ne térjek ki sem bal, sem jobb, sem kitudja milyen irányba. Most sem szeretnék a hozzáállásomon változtatni, egyet azonban biztosan tudok, nem születtem struccnak, és épp ennek okán homokba sem dugom a fejem, mert az nem jó, az nem finom. – különben is hogy néznék ki homokos fejjel? -:-) Amikor megpillantottam az alábbi írást az világhálón, amely egyfajta mérleget mutat a világra, kellőképpen középponton állva és sem bal, sem jobb irányban nem mozdulva egyfajta látásmódot képvisel, úgy éreztem megosztom veletek is, mert jónak találom az összegzést. Mindenki úgy él, ahogy neki jó, de valóban jó neki így? Igazán ezen érdemes elgondolkodnunk és mélyen a szívünkben nézve eldönteni végre, mit is akarunk mi valójában?
“Dübörög a propaganda, beindult a gépezet a szavazatokért. Ez még csak az előszele, de hamarosan mindennapos lesz a kép: vitatkoznak a barátok és családtagok, hogy a két rossz közül melyik a jobb. Ki-ki vérmérséklete szerint győzködi a másikat annak függvényében, hogy melyik oldaltól szívott nagyobbat korábban.
Amiben általában minden ember egyedtért, hogy gyakorlatilag két rossz közül választunk, illetve, hogy az ország helyzete az elmúlt időszakban egyre romlott, a vita gyakorlatilag a mértékeken van.
És itt jön a kérdés: ha van egy kupac romlott hús meg egy kupac nyálkás izé a tányéron, akkor miért kell győzködni egymást, hogy melyiket toljuk le a torkunkon???
Van egy másik verzió is, habár sokak számára ez elképzelhetetlen: a tányérokat el lehet mosni. Enni pedig azt kell, amit az isteni rend arra rendelt, az élő táplálékot. Amikor már nem hisszük el, hogy nincs választásunk, mert csak bűzlő vacakot lehet enni, amint nem nyomjuk le a saját torkunkon és nem győzködjük a többieket, hogy a miénk a jobb, meg fog változni a világ.
Úgy érzed, hogy kevés, ha Te így látod, ehhez kellene, hogy a többiek is így lássák? Nincs igazad. Mert sokan gondolják így és azért nem tesznek semmit, mert azt hiszik ez kevés. Nézd meg a biogazdálkodókat! Mindazokat, akik nem a multik mérgezett áruit eszik, hanem fontosnak érzik a minőséget. Nem vártak arra, hogy majd a hipermarketben legyen olcsó és normális élelem, hanem nekiálltak, ástak, vetettek, gyomláltak és locsoltak. Azután pedig megették azt, ami tényleg életet ad. Lehet, hogy nincsenek sokan, de egyre többen teszik ezt. Esetleg eladták a panellakásukat és kiköltöztek vidékre. Áldozatot hoztak. Nem féltek az időjárás viszontagságaitól és a kétkezi munkától. Ennek folyománya, hogy ők már fél lábbal kiléptek a betegségiparból. Megtehették? Meg. Megteheti bárki? Igen! Csak el kell engedni a félelmeket és engedni a szívünk mélyéről előjövő vágynak.
Ugyanez a politika és a kormány: el kell engedni a félelmeket arról, hogy kormány nélkül anarchia lesz. Nem, nem anarchia vár ránk, hanem az isteni rend. Mint az időjárás: nem tudjuk befolyásolni, de kiismerhetjük és a tudásunkat használva együttműködhetünk vele. Ha tudom, hogy nem kalkulálhatok ki mindent előre, mert ember tervez, de isten végez, akkor abba a csapdába sem húzom magam bele, hogy elhiszem: a kormány-bármelyik- kiszámíthatóvá teszi a sorsunkat. Persze olyan értelemben tényleg kiszámítható, hogy előre tudhatjuk,- ha nem csukjuk be a szemünket és nem dobjuk el a józan eszünket- hogy egyre rosszabb lesz, mert vámpírt ültettünk a saját nyakunkba és tökéletesen mindegy, milyen színű a köpönyege. Amit ráadásul bármikor másik színére fordít…
A választás a miénk, de nem az, amit a média hirdet: jobb- vagy bal, hanem, hogy ÉLET vagy HALÁL????
Mi az életet választottuk. “