tavasz címkéhez tartozó bejegyzések

Mai versek – Keserédes lopakodó / Tizenkét sor a Télhez

Vers Télről és Tavaszról. Kávéról és virágokról. Hétfőn. Amolyan keserédesen…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2025-03-17.

Keserédes lopakodó

Lopakodó Tavasz tör át a fekete kárpiton,

Telünk hamvai közt vergődik csupán a molyszagú árnyék.

Mint takarításkor a múltból ránk köszönő

megfakult családi fénykép:

Fejbe vág, felébreszt.

Halottnak hitt emlékeket tép szét.

Keserű kávénk édes perceket idéz,

tejfehér habja törékeny – pergő életünknek.

Sötétbarna a keretben a kép…

És nézd, mennyi darabkára hullik szerteszét,

s majd áll össze újra és újra az Egész.

Fel kell tennem egy lemezt,

hadd szóljon legalább dalunk,

Vagy a recsegő hangú rádiót kapcsold be, Kedves.

És bár úgy tűnik sokunkat fáraszt,

s elalva ébredünk,

Az ajtónk mögött már a Kikelet,

ennyien nem tévedhetünk…

Frenyó Krisztina

Napraforgókról álmodom

Még szörcsög kalapod alatt a fagy,

Én már Napraforgókról álmodom.

És ha némi látszatod itt is marad,

Hamar rés nyílik pajzsodon.

Valaki erre jár a kert alatt,

s virágok nyílnak léptei nyomán.

Nem hinném, hogy álmodom, nicsak:

Eltűnt rólam a kardigán.

Tavasz van. – Suttogják a fák,

S a fák nem hazudtak nekem még sosem.

Kedves morgós öreg, már megbocsáss:

Lépj tovább. Ideje élni kezdenem!

Frenyó Krisztina

Képek: Gacsádi Albert fotográfus, illetve Pinterest

A szerkesztő levele

      Kedves Olvasóim! Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a „tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-15.

      Stefánia látványképStefánia lányKedves Olvasóim!

Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a „tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek ellenére jóleső örömmel tértem vissza az otthonunkba. Az udvar telis-tele volt bordó szőlőkacsokkal, makksapkákkal és tobozokkal, még szerencse, hogy hét ágra sütött a nap, így aztán dupla élvezettel rakosgattam ide-oda őket, a legjobb helyet keresve számukra. A szerkesztőség is őszi színekbe öltözött, a gyűjteményből bőven jutott az iroda csinosítására is, ajtókoszorúk és asztali díszek formájában köszöntenek vissza a hétvégi zsákmányok. Keserédes grapefruit illat járja át a levegőt, az illóolajok és teamécsesek  ölelésében  burkolózva jobban esik még az imádott kávé is. A Stefánia úton végigsétálva a szaladgáló kutyák és a színes pulóverekben bicikliző fiatalok látványa magával ragadt, miközben lábammal szelíden rugdostam a rozsdabarna faleveleket. Szép az élet, tetszik ez az ősz! Ti is élvezzétek ki a vénasszonyok nyarának utolsó cseppjeit, süssetek fánkot, készüljetek a tök-ünnepre, szedjetek csokoládébarna gesztenyehalmokat, és vágjátok magatokat hanyatt az őszi avarban, totálisan felszabadít, meglátjátok. Vigyázzatok magatokra, legyen egy csodálatos hetünk újra, együtt veletek, sült gesztenye illatú feelinggel!

Frenyó Krisztina