“Minden veled kezdődik.
Változzon a világ? Változtasd meg magad körül!”
(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel)
Ruff Nikoletta, mediátor, ThetaHealing® instruktor és konzulens
Valamit kerestem, még mindig…pedig egy ideje úton vagyok. Aztán egyszer csak egymásra találtunk, én és a ThetaHealing®, azaz választottam. Magamhoz vettem a Mátrix piros piruláját. Amikor először megláttam a Nikiről készült videót, tudtam, hogy a módszer, amiről ő ilyen szenvedélyesen mesél, az bizonyára nagyon értékes kincs lehet. Egészséges kíváncsiságomnál fogva és annak okán is, hogy már egy ideje érdekel a “Thétázás, mint olyan,” felkerestem hát Nikit, és hamarosan egy intenzív alap tanfolyamon találtam magam. Ez a leírhatatlan három nap, gyökereiben megváltoztatta az eddigi életemet, és bár nehéz szavakba önteni mindazt az élményt, amely azon a hétvégén ért engem, mégis megpróbálom átadni nektek dióhéjban. Fogadjátok nagy szeretettel, Ruff Nikolettával készített interjúnkat, mintegy örök ajándék gyanánt.
Niki – mint mindig – csinosan és mosolyogva érkezik az interjúra, bár mint kiderül, a kezére tekintve, egy kis zökkenő érte akkor reggel a rakparton. A körúti cukrászda kedvesen csalogató kirakatának mi sem tudunk ellenállni, így rövid tanakodás után fellépcsőzünk a galériára és a mennyei habos kávé-süti kombó társaságában elkezdünk beszélgetni…
Niki és a süti-kávé kombó…:-)
F. K: – Niki, amikor először hallottalak beszélni a ThetaHealing®--ről, már akkor tudtam, hogy nekünk találkoznunk kell. A belőled áradó szenvedély, ahogy megközelíted a témát, amint átérezve beszélsz a tapasztalataidról, sok mindent elárul a ThétaHealinghez fűződő kapcsolatodról. Mesélnél nekünk arról, hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a módszerrel, amely mára már szemmel láthatóan szerelemmé vált a számodra?
R. N: – Tény, hogy valóban a mindenem a ThetaHealing®, teljesen magával ragadott a módszer, hiszen tökéletesen egyszerű, fantasztikusan gyors tud lenni és nem utolsó sorban meglehetősen hatékony. Az addigi munkám, a mediáció során kerültem vele kapcsolatba. Kerestem egy olyan lehetőséget, ahol a mediációs folyamat mellett nem kell más szakemberekhez irányítanom az ügyfeleket, – ha valamire rálátunk az ülések során – hanem én magam tudok nekik benne segíteni. Ezt a pluszt, a ThetaHealing® valóban meg is adta nekem és rendkívüli könnyebbséget és hatékonyságot nyújt a közvetítői, tanácsadási folyamatokban, amikor valaki nyitott és thetázunk is.
Beszélgetésünk édes kellékei….-)
F. K: – Feleségként és családanyaként, hogyan tudod a munkát amely a hivatásod és ahogy látom a szenvedélyed is, külön választani a magánéletedtől? Egyáltalán szükség van az elhatárolódásra, vagy sokkal inkább „belecsempészed” a hétköznapokba?
R. N: – A ThetaHealing® nálam egyfajta életforma, aminek egyes részeit egyébként mindenki használja, legfeljebb nincs vele tisztában. Azonban, ha tudatosan alkalmazzuk a technikát, akkor is jóval előrébb visz bennünket, ha a mindennapjaink részébe illesztjük be. Hivatás oldalról megközelítve, célszerű külön választani a magánélettől, ahogy egy bármilyen más pl. cégnél betöltött pozíciónál is jobb nem hazavinni a munkát! Volt idő, amikor igencsak kellett dolgozni magamon ahhoz, hogy bármennyire is szeretnék segíteni, de állítsam fel a fontossági sorrendet és tudjak nemet mondani! Ezt nagyon fontosnak tartom, azaz lényeges, hogy mindenki a helyére tegye a saját életében ezt a kérdést, mert a párkapcsolati kríziseknél ez sokszor jelen van, mint problémaforrás.
” A ThetaHealing® nálam egyfajta életforma, aminek egyes részeit egyébként mindenki használja, legfeljebb nincs vele tisztában. “
F. K: – Mi volt a legnagyszerűbb tapasztalatod a konzultációid során, mesélnél a különleges élményeidről az olvasóinknak?
R. N: – Nem tudom valaha lesz-e olyan, amikor nem fogok rácsodálkozni már, hogy tudatalatti programok, gyermekkori események, mennyire csavarosan hatnak ki és mutatkoznak meg a jelenünkben … Természetesen az azonnali változásokat mindenképpen különlegesnek mondanám. Amikor valakinek már egyből elmúlik valamilyen panasza; amikor szülő – gyermek kapcsolaton dolgozunk és még vége sincs a konzultációnak, de már hívja a másik telefonon. Azok is tanulságos esetek, amikor elképzelésem nincs vajon egy helyzet hogyan fog megoldódni és amikor elmesélik, mi hogy történt, rájövök újra és újra, hogy teljesen felesleges erőből akarni megoldani dolgokat, mert az Univerzumnak sokkal jobb ötletei vannak.
” Azért nehéz sokszor észrevenni, hogy valami sántít, mert teljesen hétköznapi dolgokban nyilvánulnak meg ezek, mintha semmi oka nem lenne.”
Ennélfogva észre is kell tudni venni a változásokat, többször jártam már én is úgy, hogy valami egészen másként alakult, mint amire számítottam és csak jóval később tudatosult, hogy valójában létrejött, amit akartam. Az a jó ideje kialakult meglátásom, hogy amíg az emberek nem kezdik el meglátni az összefüggéseket, nem is gondolják, vajon mi miért történhet a saját életükben. Példának megemlítenék egy idekapcsolódó esetet: volt olyan, akivel thetáztunk a bírósági ügyére, – ártatlanul megvádolták – ennek például az volt a gyerekkori oka, hogy általános iskolában igazságtalanul bűnösnek nyilvánították … ott volt a nagy trauma és x évvel később, akár mondhatjuk úgy is, hogy megismételte a történelem önmagát. Mondhatnám akár azt az esetet is, ahol gyomorbántalmakra thetáztunk. A magyar nyelv ugye mennyire kifejező: nem tudok megemészteni valamit. Az illető akkor már több éve felidegesítette magát valamin – akkor nyilván okkal -, de ebbe bele is betegedett.
“Az a jó ideje kialakult meglátásom, hogy amíg az emberek nem kezdik el meglátni az összefüggéseket, nem is gondolják, vajon mi miért történhet a saját életükben.”
Az emberek nem is gondolják, hogy akár betegség is kialakulhat akkor, amikor hosszú ideje rágódnak egy témán, pedig tudnék rengeteg példát mondani … nem hiába hangoztatják mindenhol, hogy mennyire fontos a megbocsátás. Sokan küzdenek anyagi gondokkal, mit sem sejtve arról, hogy mindennek akár az lehet az oka, hogy a felmenőik között – akit akár nem is ismertek személyesen – valamilyen veszteség történt, elvették a földjét/tulajdonát és energetikailag ez megmutatkozik náluk is, csak egészen más formában. Több ilyennel találkoztam már, ami most eszembe jut, hogy nagypapánál történt valami, a következő generációban ez úgy mutatkozott meg, hogy a lányát válásnál kisemmizték, aztán az Ő lánya pedig a svájci frankos hitel útján éli meg a veszteséget.
…nem hiába hangoztatják mindenhol, hogy mennyire fontos a megbocsátás…
Azért nehéz sokszor észrevenni, hogy valami sántít, mert teljesen hétköznapi dolgokban nyilvánulnak meg ezek, mintha semmi oka nem lenne. Mivel a párkapcsolat az egyik szívügyem, egy ilyen példát is kiemelnék: nem egyedi, amikor hibáztatják egymást, pedig a közös munka során egyszerűen csak kiderül, hogy a párkapcsolati/családi mintáik mutatkoznak meg a mindennapokban, pl.: miért nem ölel/puszil meg magától soha a Férjem, aztán kiderül, hogy a hölgy az Anyukájától állandóan azt hallgatta, ahogy mondja az Apukájának, hogy gyere ölelj már meg/adjál már egy puszit!
F. K: – A ThetaHealing® nagyszerűségében és egyszerűségében is csodálatos, ám, – ahogy már a tanfolyam elvégeztével én is érzem – egyben hatalmas felelősséggel is jár. Mi a leg megfontolandóbb üzeneted, amire egy instruktornak, konzulensnek figyelnie kell a konzultációk során?
R. N: – Amire akkor is nagyon ügyelek, ha magamon thetázom – miután már volt pár meglepő tapasztalásom – , ez a népszerű mondás: vigyázz mit kérsz, mert megkapod!
“A ThetaHealing® nekem azt jelenti, hogy 100%-osan felelősséget vállalhatok az életemért, valamint egy óriási kincs az ember kezében, hogy a segítségével irányítani tudja a saját életét.”
F. K: – Mikor határoztad el, hogy tanítani, oktatni is szeretnéd ezt a különleges és csodálatos módszert? Hogyan fogalmaznád meg, mit is jelent számodra a ThetaHealing® fogalma, elsajátítása? Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
R. N: – Miután én elvégeztem a ThetaHealing® Alap konzulensi képzést, nagyon hamar megfogalmazódott bennem, hogy ezt másoknak is szeretném átadni, mert csak ámultam és bámultam az önmunkák során, amikor megláttam a saját életem összefüggéseit, hogy milyen semmitmondónak tűnő dolgok, hogyan hatottak addig az életemre. Mindezt úgy, hogy előtte már vagy 18 éve az elmélettel tisztában voltam, de mégis az önmagamon való thetázás nyitotta fel a szemem! A ThetaHealing® nekem azt jelenti, hogy 100%-osan felelősséget vállalhatok az életemért, valamint egy óriási kincs az ember kezében, hogy a segítségével irányítani tudja a saját életét. Ami még egy óriási előnye, és szintén nagyon szeretek benne, hogy bárhol, bármikor tudjuk használni, hiszen amikor valamit akarunk, az érzéseink, gondolataink mentén thetázunk, azok pedig mindig velünk vannak. A másik pedig, hogy akár 10 mp után már megszülethet a változás abban, amire dolgoztunk, egyszerűen tényleg zseniális.
F. K: Ha lehetne három kívánságod a Dzsinntől, neked, Ruff Nikolettának, melyek lennének azok, és miért?
“Szóval az idilli az lenne, ha akár már a várandósság alatt, a szülés után lehetőségük lenne a nőknek, hogy feldolgozzák a várandósság és a szülés során őket ért hatásokat.”
R. N: – Mondanám, hogy az első az, hogy az iskolákban olyan dolgokat is megtanuljanak a gyerekek, amiket a hétköznapi életükben hasznosítani is tudnak, pl. a konfliktuskezelés, tanulástechnika, meditáció, erőszakmentes kommunikáció, … . Azért, mert egészen másképp alakulhatnak sorsok, ha pl. egy szorongó kisgyereket nem elkönyvelnének, hogy ő buta, ennyit tud … hanem helyette megtanítanák neki a módszert, hogyan kezelje saját magának a szorongását, de nyilván a legjobb, ha a szorongásának az okát derítjük ki és kezeljük. Mégis van egy kapaszkodója, amivel adott helyzetben saját magáért is tud tenni. Amikor én is elvégeztem egy tanulástechnikai tréninget, bizony azt gondoltam, hogy mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha ezeket már kisiskolás koromban tudtam volna. Viszont az okok sokszor egészen magzati korba nyúlnak vissza, számos kutatás alátámasztotta már azt, hogy amit megélünk a fogantatáskor, Anya hasában, az kihat a jövőnkre. Szóval az idilli az lenne, ha akár már a várandósság alatt, a szülés után lehetőségük lenne a nőknek, hogy feldolgozzák a várandósság és a szülés során őket ért hatásokat. Nyilván ezt mindenki megteheti magának is, de már a figyelemfelhívás fontos lenne.
“Sok betegségnek lelki oka van, ha magukba néznek, megtalálhatják azokat az okokat, amelyek a betegséget előidézték náluk.”
Másodikként fontosnak tartanám, hogy vezessék be a kötelező párkapcsolati szervizt. Mégpedig azért, mert nagyon magas a válások száma, pedig a kapcsolatok 50%-a menthető lenne, ha az emberek tennének érte és nem mindegy, hogy a gyerekeknek milyen mintát mutatunk. A harmadik pedig: vállaljanak az emberek felelősséget a saját egészségükért! 2017-től pl. a ThetaHealing® finanszírozottá vált Japánban az egészségügyben. Külföldön teljesen elfogadottak az alternatív módszerek a kórházakban is! Ez nálunk nem tudom meddig várat még magára, de addig is kis lépésekben haladhatunk előre, ha az emberek tesznek saját magukért, legalább elég vizet isznak, odafigyelnek a táplálkozásra, és így tovább … Sok betegségnek lelki oka van, ha magukba néznek, megtalálhatják azokat az okokat, amelyek a betegséget előidézték náluk. Ez azért is nagyon fontos, mert míg arra vár valaki, hogy talán 3 hónap múlva megvizsgálják, addig akár búcsút is inthet a panaszának.
F. K: – Mi az az üzenet, mottó, életfilozófia, amit átadnál azoknak, akik olvassák ezt az interjút? Mit mondanál azoknak az embereknek, akik nyitottan és kíváncsian állnak a théta healing megismerése előtt?
R. N: – Nem győzőm eléggé hangsúlyozni az embereknek egy beszélgetés során, hogy teljesen mindegy, hogy végzett-e már tanfolyamot vagy sem, működik az agya és a theta agyhullámok jelen vannak, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy arra fókuszál és annak ad energiát a nap folyamán, amit valójában akar vagy annak, amit nem. Mindig VAN VÁLASZTÁSunk, VAN DÖNTÉSI LEHETŐSÉGünk, hogy új, pozitív gondolatokat sugározzunk ki a külvilágba.
“Mindig VAN VÁLASZTÁSunk, VAN DÖNTÉSI LEHETŐSÉGünk, hogy új, pozitív gondolatokat sugározzunk ki a külvilágba.”
F. K: – Niki, véleményed szerint miért hasonlítják a Mátrixhoz a ThetaHealing® fogalmát? Mi a párhuzam a film és az általad tanultak és tovább adott “tananyag” között? Végül, de nem utoljára, mit mondanál azoknak, akik szeretnének megismerkedni ezzel a csodás adománnyal, amely mindenki számára elérhető?
R. N: – /A Mátrixot már ezer éve láttam, ez a része passz./ Aki egy pillanatig is gondolkodott rajta, hogy megismerkedne vele, tegye meg! Élete egyik legjobb döntése lesz!
Szerkesztői zárszó
Amikor véget ért a háromnapos tanfolyam, nem igazán tudtam eldönteni, melyik énemmel vagyok jelen és mellyel az álmaimban, vagy mindkettő ugyanaz, csupán párhuzamos életeken át mozog a síkok között?! Egy bizonyos, rengeteg kérdésemre választ kaptam és mindez olyan egyszerűen lett világos számomra, hogy már-már ijesztően képtelenségnek tűnhet az egész. Lehet, ám de nem nekem, számomra fantasztikus felismerés, amelyet mindenképpen tovább kell adnom nektek. Olyan egyszerű az élet bonyolultnak tűnő útvesztőiben eligazodni, ha csupán néhány méterrel hátrébb állunk és onnan figyeljük a történéseket. Izgalmas tapasztalásokon vagyok túl, meseszerű álmok és a csodálatos valóság határmezsgyéjén táncolok, szívemben a tudással, melyet a ThetaHealing®kapcsán sajátíthattam el. Köszönet érte Ruff Nikolettának, aki egycsapásra megváltoztatta életemben a magamhoz és történéseimhez való hozzáállásomat. Mi mással is búcsúzhatnék tőletek, mint a Mátrix című film egy részletével, amely azóta szinte belém égett.
“A Pirosat vagy a Kéket választod?! A kék visszavisz a Mátrixba. Holnap reggel felébredsz az ágyadban, és nem emlékszel semmire. Az életed megy tovább a régi “normális” kerékvágásban.De ha a pirosat választod, az életed már soha nem lesz az, ami régen volt. Kilépsz a Mátrixból, és megismered a Valóságot! “
Akármennyire is csábító sokak számára a kék pirula és bizony olykor könnyebbnek, biztonságosabbnak és mindenképpen egyszerűbbnek tűnik a jól bevált komfortzóna, én bizony a pirosat választom. És te?
Frenyó Krisztina
“Ma már tudom, hogy mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy átlépjünk a fejlődés egy olyan új szakaszába, amelyben rendelkezésünkre áll a karma előrehaladását megakadályozó gátak megnyitásának kulcsa. A genetika, a betegségek, a gyermekkori programok, az energetikai behatások és a kollektív tudat témái akadályozzák a képességeink teljes kibontakoztatását és társteremtővé válásunkat a Teremtő mellett. Most azonban elkerülhetjük, hogy az őseink választásai vagy a jelenlegi életünk hatásai befolyásoljanak bennünket.Itt az ideje, hogy a Teremtő isteni szikráiként használni kezdjük az erőnket.”
A Ruff Nikolettával készült rádióriportokat, interjúkat itt meghallgathatjátok: Riport: https://www.facebook.com/nikoletta.ruff?fref=ts
Kérdésetek van, szeretnétek közelebb kerülni a ThetaHealinghez ti is?
Itt tudtok kapcsolatba lépni Nikivel:
Egy napsütötte vasárnap reggel, amikor a fény még éppen hogy csak, rápislákolt a harmatos zöld fűszálakra a kertben, kint ültem a kopottas verandán és a forrón gőzölgő kávémat kortyolgattam, …mindez akkor történt. Most elmesélem nektek.
Álmos gondolataim közepette, amikor a többiek még mélyen aludtak, egyszeriben, szinte a semmiből rám törtek az érzések. Azok az érzések, amelyek nem érkeznek amúgy hívásra, amelyeket nem lehet sürgetni és nem is nagyon hívnánk, mégis egyszer csak megérkeznek váratlanul. Szomorú, kegyetlen érzések voltak ezek, egyszerre törtek fel a gyermekkor keserédes bugyrából, szívet facsaró bánatos hangulatot hordozva magukban. Miért fáj ennyire a múlt, hogy tud így összerándulni a gyomor, és hogy van az, hogy közel 30 év távlatából, szinte másodperc pontossággal emlékezünk azokra az időkre?
A sűrű, sós könnyek megváltoztatták a kávé ízét a számban, a fátyolos tekintet eltorzította a reggeli napfényben úszó boldogságot, de miért engedtem meg mindezt akkor magamnak? Miért? – Mert olykor sírni is tudni kell, és én ott akkor a napsütötte teraszon nemcsak, hogy sírtam, hanem zokogtam is olyan hangosan, hogy még az énekes madarak is elcsendesedtek körülöttem. Tudtátok, hogy mennyire tud fájni a szív? No persze nem az orvosok szerint, mert ők azt mondják, a szív nem érez fájdalmat, de én tudom, hogy ez nem igaz. Néha, a testünk rácáfol minden tudományos tényre és máshol, máskor egyébként helytálló megállapításra, és bizony néha tisztulnia kell a szívnek, ilyenkor sírunk… és én sírtam, egészen addig amíg ki nem nyílt a veranda régi ajtaja, és fáradtan rekedtes nyikorgásával fel nem ébresztett a saját kis dédelgetett bánatosságomból.
Nem igen tudtam hová rejteni arcomról a vörösre festett szemhéjamat, sem azokat a könnyárban úszó szemgolyókat, amelyek hosszú órák óta elveszítették kékségüket. Igaz, nem is igen kellett álarc mögé bújnom, mert aki kilépett a szobából, pontosan tudta mi történt, jobban ismert, és jobban szeretett engem, mint én magamat.
A könnyek gyógyítanak, felszabadítanak. A sírástól megkönnyebbülünk, lehullanak vállainkról a mázsás terhek, akkor meg minek kerülgetni a szemcsatornánk fürdetését? Ki tilthatja meg nekünk, hogy érzéseinknek hangot adjunk? Tudjátok mit? Amikor szomorúak vagytok, és ha történetesen a metrón ér utol benneteket a bánat, hát én azt mondom: sírjatok csak nyugodtan, és ha kell, hangosan is tegyétek meg mindezt. Kinevetnek, bolondnak néznek netán? Na ez előfordulhat, de ne törődjetek vele, hisz ez lehet a legszomorúbb válasz a világon. És ha senki nem lesz aki letörölje a könnyeiteket, akkor az nem a ti hibátok, az a világ érzéketlensége és jaj annak, aki belefullad a saját érdektelenségébe, mert olykor még a legkeményebb szíveket is utoléri a fájdalom. És akkor mihez kezd majd a saját közönyével az, akinek nem jut más, csak a magányos kétségbeesés?
Úgy hogy véget vethetnénk már a hiedelmeknek, lerombolhatnánk már végre a generációkon át belénk nevelt tévhitet, miszerint ott szabad csak sírni, ahol senki se lát. Hiszen hogyan is várhatnánk el valakitől, hogy odalépjen hozzánk és szelíden lecsókolja arcunkról sós, kövér könnyeinket, ha magunk is elrejtőzünk a szeretet elől? Szeressük végre magunkat, a fájdalmainkkal és a gyarlóságainkkal együtt, mert akárhogyan is próbáljuk tagadni, halandóak, törékenyek, és ami a legfontosabb, emberek vagyunk. És az emberek lélegeznek, nevetnek, és olykor bizony sírnak is. Sírnak fájdalmukban, sírnak örömükben és sírnak a kopott verandákon, akárcsak én akkor, azon a napsütéses vasárnap reggelen.