Egyszer volt, hol nem volt, hogy Szerelmemmel egy évvel ezelőtt egyeszséget kötöttünk, miszerint jóban – rosszban együttmaradunk, és ennek hangot is adtunk a horányi gesztenyefák árnyas lombjainál. Akkor úgy alakult, hogy csupán röpke násznapokra futotta idehaza, ám az az igazi fergeteges nászút ezidáig elmaradt. Idén, szeptember első hetében maradt pár szabadnapunk, hogy kettecskén megbújjunk valami csendes erdős helyen romantikázni, így esett a választásunk Noszvajra. Tündérkert. Már az elnevezése is hívogató. Tündérálom, csomagajánlat szerelmespároknak. Ennek indultunk hát nyomába.
Amikor megpillantottuk a kastély bejáratát, azt gondoltuk eltévedtünk…ám de nem. Épp, hogy megérkeztünk. A De la Motte Kastély korhű oldalszárnyával összekapcsolt új épület ámulatba ejti az ide érkezőket, akik a romantikus kastélyparkon átsétálva is könnyen megközelíthetik szálláshelyeiket. Mi is így tettünk.
Hú, ez valóban tündérkert a javából. – és megállapításunk igencsak helyénvalónak bizonyult, amikor a recepciós hölgy elkísért bennünket a mini lakosztályunkig. Jómagam, akinek az írás a mindene, igencsak meghatódtam, amikor Euterpé, a lírai költészet istennője figyelte diszkréten minden mozdulatunkat az ágyunk mellől.
Lakosztályunkat elfoglalva megpihentünk egy pillanatra…
A De la Motte Kastély és lenyűgöző angolkertje teljesen rabul ejtett bennünket. Szerelem volt ez első látásra. És, bár, a kastélymúzeum legközelebbi látogatásunkra vár, kívűlről alaposan körbejártuk minden szegletét.
Meglepődésünket tovább fokozta az ámulatba ejtő berendezés, a kastélyparkra néző kilátás, és a stílusosan bekészített pezsgő, amellyel a hotel munkatársai kedveskedtek nekünk kései násznapjaink alkalmából.
Euterpé minilakosztályunk pazar pompájában már önmagában szemet gyönyörködtető látványt ígért, ám letisztultsága mégis jóleső nyugalmat kölcsönzött. Amikor beléptünk az ajtón, valami isteni illat fogadott minket, és ez az illatfelhő, teljes ott tartózkodásunk ideje alatt végig jelen volt. Nem jöttünk rá, hogy honnan áradt, de az ágyneműből és a szappanadagolóból is ezt a kellemes finomságot éreztük. A szálloda dolgozói annyira figyelmesek voltak, hogy tudván allergiás reakcióimról, antiallergén ágyneművel készültek, és ergonómiai párnákat készítettek be nekünk. Ottlétünk alatt egyszer sem tüsszögtem a szobában.
Megjegyezném, hogy ez a lehetőség minden vendég rendelkezésére áll, amennyiben előre jelzi óhaját – sóhaját a munkatársaknak. Csodálatos felfedezéseinknek ám, ez még csak a kezdete, hiszen innen kezdődött a kulináris élvezetek, valamint testi – lelki kényeztetések tárháza.
Kezdésnek egy fekete kávéval indítottunk. Mi mással. 🙂 Párommal nagy kávérajongók lévén, ki nem hagyhattuk volna a helyi kostolót, már ami a “feketelevest” illeti. A jó minőségű kávé a próbát fényesen kiállta és a koffeinimádók kedvéért el kell, hogy mondjuk: Csillagos ötöst érdemel. Fényes, kellően krémes és fekete, erősnek erős, felpörget és nem hagy kellemetlenül keserű ízt a szánkban. És, hogy mi kell egy jó kávéélményhez? Minőségi kávémárka, professzionális kávégép és hozzáértő személyzet. Mind megvolt. 🙂
A svédasztalos félpanziós ellátás keretén belűl, pazar lakomákat kostólhattunk meg reggel és este. Első napon a vacsorával kezdtünk farkaséhesen. Várakozásunkat felűlmúlta a mennyei őszibarackrémleves, melyben – nem túlzás – hemzsegtek a friss guruló málnaszemek. ( Jómagam, kétszer is szedtem. 🙂 Azoknak, akiknek nem jött be a krémes hideg nyalánkság, nekik ott volt a szárnyas raguleves, és ahogy körbenéztünk, mindenhol elégedett arcok köszöntek vissza ránk. Hangulatos, tágas étkezőhelységben fogyasztottuk el a bőséges vacsoránkat, melyben a friss rántott csirkemelltől, a zöldborsos mártásban úszó marhahúson át, különféle tésztákon keresztűl, ínycsiklandó desszertek társaságában mindenki talált kedvére és gyomrára valót. Számunkra nagyon örvendetes volt, hogy minden étkezésnél gondoltak a vendégek glutén illetve laktózmentes diétájára is, így miután én személy szerint az utóbbival élek, kedvemre találtam még ennek ellenére is ínyenc, finom falatokat. Itt újfent megjegyezném, hogy az érkezést megelőzően a foglaláskor jelezzéteka hotel felé ezirányú különleges kívánságaitokat. – a szerk. –
A környék finom borai és frissítő nedűi is szerepeltek a repertoárban, így aztán nyugodt szívvel választhattunk szomjúságunk csillapítására és jó hangulatunk fokozására a hideg habos sörből, gyöngyöző borokból, gőzölgő fekete kávéból egyaránt. 
Vacsora után aztán nagyot sétáltunk a “mini – arborétumban” és felfedeztük a szálloda környékét. Csodálatos növényzet, ősfás kastélypark, lélegzetelállító belső udvar, romrészletek, és szemet gyönyörködtető kilátás tárult elénk. Miután lejártuk a vacsorát, egy kicsit még megmártóztunk a szálloda fürdőházának családias medencéjében és ellazultunk a finn szaunában. Aztán a macskabaglyok sejtelmes huhogását hallgatva, megittunk egy – két pohár habos sört a romantikus De la Motte amfiteátrum – kertben. Ízelítőül mutatunk nektek néhány képet, hogy ti is velünk tarthassatok, ha másként nem, hát beszámolónkon keresztül.
A csodálatos pihentető alvást, valószínüleg a kristálytiszta levegőnek és az antiallergén ágyneműnek köszönhettük. Olyan hatalmas volt az ágy, hogy meg sem találtuk egymást éjszaka. ( Otthon sokkal kisebb helyen alszunk :- ) Letisztult stílusú fürdőszoba, laptelevízió és madárcsicsergés fűszerezte a kellemes hangulatot.
Reggel aztán első utunk ismét a szaunába, majd kisvártatva az étkező – terembe vezetett, ahol a hívogató bundáskenyér illata kedvesen odacsalogatott az asztalokhoz. Forró tea, gőzölgő kávé, gyümölcsitalok, ropogós magvak, zöldség és gyümölcstálak vártak bennünket.
Sajtokkal, felvágottakal és a környék különleges házilekvárjaival ( som, kökény, csipkebogyó, szeder) kedveskedtek nekünk a hotel szolgálatkész munkatársai. Friss, ropogós fehér és teljeskiörlésú péksütemények, friss krémes joghurtok, valamint a gyerekek kedvenceként elhíresült tejbegríz is a kínálat részeként kacérkodott a pulton. Itt meg kell, hogy jegyezzem, több felnőtt is kedvére csemegézett belőle. A romantikázó párokon kívül, a Tündérkert hotel a családbarát szolgáltatásairól is messzeföldön híres. Ottlétünkkor, számos kisgyermekes család reggelizett a szomszéd asztaloknál, ahol a baba etetőszékek, cumisüveg melegítők, mikrohullámú sütők, bébi evőeszközök és tálkák is mind hozzátartoztak az étkezések kényelméhez.
Gyönyörű napsütésben indultunk a környék felfedezésére, és bizony rengeteg szép helyet sikerült bejárnunk. Érdekes és tanulságos történelmi emlékeket felvonultató első állomásunk a barlanglakásokhoz vezetett, melyet semmi pénzért nem érdemes kihagynotok, hamár itt jártok Noszvajon. A különleges építményekből párat még napjainkban is laknak, bár a legtöbbjük, már csupán múzeumként látogatható.
A noszvaji pincesorok is számos izgalmas látnivalót adtak hozzá a világról alkotott körképünkhöz. Kedves utcácskák, korhű parasztházak és szívmelengető csendéletrészletek gazdagították a napi élményutunkat.
Ekkora Agavét még sosem láttam testközelből…
A Csendülő Kávézót bár zárva találtuk, egységesen fenséges – kékséges milliője mégis annyira megérintett, hogy ide mindenképpen vissza kell térnünk egy jó kékbögrés kávéra.
Úgy tűnt, még nem volt elég nekünk a gyalogtúra, így nekiveselkedtünk egy hosszabb útnak, és egyenesen Szomolya felé vettük az irányt. Kissé megfáradva és egy jó kávéra áhítozva aztán Noszvaj határában betértünk a régóta vágyott Oxigén Hotelbe. Pazar, lélegzetelállító környezet fogadott bennünket. Itt valóban minden csupa zen és nyugalom. Legközelebb szívesen kipróbálnánk a SPA élményt, mert a látottak, önmagukért beszéltek. A személyzet kedvessége felülmúlhatatlan perceket okozott és bennünket, mint nagy “kávéfanokat” is sikerült meglepniük a csodálatos kávékölteményeikkel.
Később eleredt az eső, és a visszaúton, a Thummerer Pince szomszédságában megbúvó erdő közepén, még egy újabb csodára bukkantunk. Pont úgy, mint egy tündérmesében.
Kellemesen elfáradva tértünk vissza a koraesti, választékos, ízgazdag vacsorához, mellyel már a Tündéri munkatársak vártak bennünket. Egy újabb gasztronómiai csúcsélménnyel lettünk gazdagabbak és a jól megérdemelt fürdőházi relax után, jóllakottan és felfrissülve tértünk nyugalomra a pihe – puha, illatos lakosztályunkban.
Nehéz szívvel hagytuk magunk mögött ugyan a szállodát, ám egy valamiben mindketten megegyeztünk: legalább egyszer még biztosan visszatérünk ebbe a Tündérmesébe. Három nap, az bárhogy is nézzük, három nap, és még sok minden felfedezésre vár a környéken. A hazavezető úton még ellátogattunk Síkfőkútra, és zárásként betértünk egy kedves kis cukrászdába a kanyargós út mentén. A melengető kávé-süti kombó harmónikus hangulata, méltóan díszes ékkőként illeszkedett a gyönyörű tündérálmunk koronájára.
Ittlétünk alatt annyi, meg annyi számtalan gyönyörűségre és csodára leltünk, hogy képtelenség nektek mindezt képekben és szavakban visszaadni. Így hát, készítettünk egy kisvideót, amely megkisérli 11 percben visszadni azt a Tündérkert – varázslatot, amelyet mi három napban megélhettünk. Hálás szívvel köszönjük a hotel teljes személyzetének ezt a fergeteges és szívélyes vendéglátást, amelyben részünk lehetett a Bükk hegység kristálytisztán csillogó észszerdobozában, Noszvajon.
