Szigetmonostor, egy aprócska gyöngyszem a Szentendrei-sziget közepén, melynek különleges és csodálatos földrajzi fekvése mellett, számos rendhagyó és érdekes programja az, ami miatt, kitüntető figyelmet érdemel. Idén, harmadszorra látogathatunk el, egy érdekesnek és kulináris szempontból is fontosnak tartott eseményre. Október 8-án, pirosba borul a macskaköves főutca a faluban, kitárják kapuikat a gazdák és jó portékáikat kínálják, amerre csak szem ellát, no meg ahová az illatok csábítanak bennünket. Menjünk csak az orrunk után, nem csalatkozhatunk.
Levendulás finomságok, sajtok, házi lekvárok, édes és sós falatkák, kemencében sült ropogósok, gyógynövények, tejes, túrós, kenceficék, malacos, tyúkos, kakasos vidámságok. Szőlő, bor, must és jóféle szörpök, mind-mind szerepelnek a nyitott porták kínálatában. A Piros Lábos Fesztivál szervezői elmondták, hogy az egy napos kulturális és kulináris fesztiváljuk célja, hogy örömünneppé emelkedjen a szigetmonostori élet. Szigetmonostor macskaköves Fő utcája ad otthont a rendezvénynek, ahol elfeledett recepteket keltenek életre, porták ősrégi kapuit tárjuk szélesre, hogy bemehessen rajta a kedves vendég és átélhesse, hogy milyen is lehetett az illatos, fűszeres falusi élet.
A nyitott porták mellett a Katolikus és az Református templomok kertjei és a Plébánia is helyszíne lesz a színes és sokrétű programnak. Azt is megtudtuk a rendezvény közreműködőitől, hogy a Szentendrei-szigetre látogatók a szőlőpréselés, a must- és borkóstolás mellett ismét gazdag zenés, színházi, irodalmi, és gasztronómiai programokra számíthatnak.
A tavalyi, örömünneppé emelkedett egynapos fesztivál új lendületet adott a kis falucska közösségének, és immáron a harmadik Piros Lábos Fesztiválon tovább színesednek a nyitott porták családi programjai. Idén is bővül a szabadtéri színházi repertoár és az igényesen összeállított zenei kínálat is.
A kimondottan színes és ízes programra látogatók ismét kézműves finomságokat és helyi, hagyományos ízeket kóstolgathatnak, megismerkedhetnek monostori kötődésű művészek munkáival, és meseszép portékák közül válogathatnak a vásári forgatagban. A remek programokkal színesített, méltán jó hírű Piros Lábas Fesztiválra, idén is szeretettel várják és visszavárják a fűszeres vidéki élet szerelmeseit a szervezők!
Frenyó Krisztina
A Piros Lábosra itt lehet regisztrálni: http://szigetmonostor.hu/index.php/piros-labos-fesztival/795-piros-labos-fesztival-regisztracio2016
A programról bővebben:
Mindig is szerettem a vizet, rajongtam a folyókért, így nem is volt kérdés, hogy a Kismaroson töltött hosszú évek után az utam, egy újabb vízparti település felé veszi az irányt.
Amikor Párommal átléptük a Szentendrei – sziget ,,homokos küszöbét”, még tél volt és épp csak a hó nem esett. Hosszasan bámultuk a hajókat, a kompot, ahogy egymás után teszi meg az utat a két part között, és bár a Kedvesem Pilisi legény lévén jobban vágyódott a szemközti oldalra, bevallom számomra, szerelem volt első látásra.
Május óta élünk itt a szigeten, és nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás a sorsnak, a Jó Istennek, – vagy hívjuk aminek szeretnénk – hogy ide rendelt bennünket, erre terelgette az utunkat. A mi kis kertünkben reggeltől estig ragyog a nap, és aranyló sugarai kedvesen cirógatják a kósza szellő fútta vadvirágokat. Szelíd méhek szálldogálnak a gyönyörűen nyíló Hibiszkusz kelyhekre,
Amikor megkérdezik tőlem, hogy – és megszoktad már a szigeti életet? – csak annyit tudok mondani, nem tudok vele betelni, valahogy van egy varázsa az itt létnek, és igen lehet, hogy télen egy kicsit más lesz, de nem hiszem, hogy Robinson módjára, elszigetelten fogunk tengődni, csak azért mert egy szigeten élünk. A párom mindig azt mondja, olyan mintha folyamatosan nyaralnánk és jó lenne végre megérkezni, mert még mindig nem sikerült felfogni, hogy ez itt az a hely, ahol a mindennapjainkat éljük. Na persze általában elkerülhetetlen a sok pozitív pólus mellett a negatív oldal is, bár én a hátrányként emlegetett dolgokat sem negatívan élem meg. Mondok egy példát.
Bosszankodhatunk a homoktenger miatt, de kérem szépen ez itt egy sziget, milyen legyen, ha nem homokos? Mi lesz majd télen, nem fogtok megfagyni, lesznek takarítva az utak, járni fog a komp? Ilyen és e fajta kérdéshalmazokra meg csak annyit mondanék, hogy nem mi vagyunk egyedül, akik itt élnek a szigeten, valamint az igen sokat megélt öregek elmondása alapján, a komp csak valóban kritikus esetekben pihen és ilyenre az elmúlt évek alatt nem sokszor volt példa. Egyszóval, én nem félek, sőt izgatottan várom az őszi-téli időszakot is, bár egyelőre szívből örülök a nyárnak és annak, hogy minden szépségét itt a szigeten élhetem meg. 
A Feeling Magazin főszerkesztőjeként élem a mindennapjaimat és különleges, érdekes emberekkel
– ,,Imádom a szempillákat, amikor meglátok egy gyönyörű szempillát, elolvadok, ezért is választottam ezt a szakmát, mert így azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek. Mindeközben, csak annyit felejtettem el, hogy jó-jó, míg megépítem másokét, jómagam csak pillázhatok, hogy én velem ugyan mi lesz? :-)” – Harsányi Barbara
Előzmény
Szempilla varázs
Mielőtt belefogtunk a ,,tudományos kísérletbe”, izgatottan kérdezgettem Barbit a 3 D szempilla szokásairól, rejtett tulajdonságairól, mire számítsak, mitől kell tartanom és így tovább….:-) Minden kérdésemre megnyugtató válasz érkezett, miszerint a 3 D-s szempilla építés nagyon csekély rizikófaktorral rendelkezik, és különben is egy képzett mester a kezelés előtt kötelezően kikérdezi a “pácienset” az allergiáiról, feltérképezi a szervezetének a lehetséges reakcióit, épp, mint egy jó szakorvos.
Saját kártyát kaptam, amelyen visszatekinthetőek a ,,pilla-adataim”, és minden fontos információ, amely a pilla-mester és a csoda-pilla leendő tulajdonosa, – jelen esetben jómagam – szempontjából fontos. Kérdésemre, – hogy nem esik e le, és nem hullik e ki végleg a ragasztás után a szempillám – megnyugtató válasz érkezett, miszerint megmaradnak a pilláim, ám ehhez én is kellek. A három dimenziós és a többi műszempilla -társak is igencsak igénylik a gyengéd törődést, akárcsak a sajátunk, sőt talán még jobban is. Barbitól azt is megtudtam, hogy van akinek több mint egy hónapig fenn marad a pilla, és van aki három hetente igényli az új építést, ez abszolút emberfüggő.
Szemet behuny, ragaszt a mester
Barbi felhívta a figyelmemet, hogy két napig lehetőleg víz és gőz ne érje a szemeimet, és azután is óvatosan bánjak velük. A pillákhoz kaptam egy speciális kis fésűt, amivel minden reggel és este, vagy akár napközben is rendbe szedhetem az összekuszálódott pillácskákat.
