sírtam címkéhez tartozó bejegyzések

Evezők nélkül / Megengedés Napon jártunk

Bevallom, végigsírtam az egész Megengedés Állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-11.

 

lány borító” Ha már nem evezel az áramlattal szemben, ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben – a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó áram elvisz vágyaid teljesüléséhez. Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” Esther és Jerry Hicks

Mohácsi Imola Beatrice  Access B. facilitator hívott meg a Megengedés Állítás Napra, és én örömmel, szívemben izgatott kíváncsisággal mondtam igent. Nem tudtam mi vár rám, így előhívtam a felfedező-énemet és egy kalandos napnak elébe nézve érkeztem meg a Hétholdház már ismerős, megnyugtató légterébe. Imolát kérdezgettem, hogy mondjon pár szót nekem erről a különös programról, hogy aztán tovább adhassam az olvasóinknak is. Erre aztán Imola belekezdett és teljes átéléssel beszélt a megengedésről, az elengedésről.

DSC02913M. I.B : – Amikor megjelenik egy csodás vágy az életedben, a szíved az örömtől táncol, és a lélegzeted is elakad ha rá gondolsz, és kellemes izgalom jár át. Mégis miért van az, hogy mégsem valósulnak meg egyes álmok ? Mit jelent ez az idézet, amit már biztosan olvastál, és mit jelent ez mégis, hogyan alkalmazhatjuk? – teszed fel a kérdést.  A Megengedés állítás módszere rendkívül hatékony, és az életben élesben is alkalmazható, hogy a megengedéssel az áramlatban legyél, és elengedd az ellenállásaidat, a kontrollálási vágyad, amelyek akadályoznak abban, hogy közelebb kerülj vágyaid megvalósulásához.

Imola elengedés terápia

Ugyanis, amikor megjelenik a szíved igazi vágya, az áramlat elkezdi átrendezni a rezgéseket, hogy fizikai síkon átmenjen a megnyilvánulatlan a megnyilvánultba. Ekkor azt is érezheted, hogy : hoppá, mi történik, ez már nem az amit megszoktam, és egod megijed a változástól. Hasonlatos ez a folyamat ahhoz, mint mikor elkezded kitakarítani a házat, és ilyenkor elkezdesz minden szőnyeget felszedni, a polcokról is leszedsz mindent, hogy port törülj, esetleg a felesleges dolgokat kidobod, stb. Tehát a takarításhoz, a rendcsináláshoz felforgatsz mindent, hogy utána tiszta, harmonikus környezet legyen a végeredmény. Az Univerzum is hasonlóképp elkezdi átrendezni a dolgokat, és te azzal segítesz neki, ha a MEGENGEDÉS állapotában vagy, elengeded a változástól való félelmeid, a megszokottsághoz való ragaszkodást, és elengeded a régi mintákat. Hasonló ez a Megadáshoz, a LEGYEN MEG A TE AKARATOD állapota: megengeded, hogy vigyen az áramlat.

szabadság vízbneA Megengedés Állítás módszere már sokaknak segített az elakadt élethelyzeteik feloldásában: ugyanis ha a résztvevők a vezetett állításokon a teljes megengedés állapotában vannak  gyönyörűen kinyílnak a lehetőségek és feláll a végkifejlet, amely rendkívül gyönyörű és csodás ebben a térben. A módszer: “a megszokott családállítással szemben nem kutatja az elakadásokat, blokkokat, hanem azt nézi meg, merre menne a folyamat magától akkor, ha az állító egyszerűen teljes bizalommal megengedi a történéseket.” Utána fixáljuk azt az érzést, ami ekkor betölt, társítunk hozzá dolgokat, hogy bármikor elő tudjuk hívni, amikor kétely merül fel bennünk. A Megengedés Állítás, az életed bármely területét érintő elakadást oldja. –

Imola szavai szinte belém égtek, ezek után, kétségem nem volt az ideérkezésem okát és célját illetően, teljességében éreztem, hogy itt a helyem. Elsőként, közös meditációval kezdtünk és Imola felolvasását hallgatva, jóleső csendbe és színes plédekbe burkolódzva, szép lassan a belső nyugalom állapotába kerültünk. Angyali dallamok csendültek fel, majd szívhez és lélekhez szóló történeteket hallgattunk behunyt szemmel. A meditáció mozzanatai, mind a testünket, mind a lelkünket ellazították, így nem csak az izmaink, hanem a gondolataink is megszűntek ,,létezni”.

DSC02903

Miután lélekben felkészültünk az előttünk álló ,,megpróbáltatásokra”, elkezdődött a fizikai ,,edzés”, a testünk térben való elhelyezése érdekében. Na ez aztán “nem volt semmi”, érdekes és derűs pillanatokat éltünk meg együtt. Az egymásra utaltságot, azaz az Univerzumra való ráhangolódást, és a teljes bizalmat, odaadást gyakoroltuk egymással és külön-külön. Csukott szemmel mentünk végig a terem teljes szélességében és hosszában, úgy, hogy nem számíthattunk külső segítségre, ám a csoporttársaink azért mögöttünk álltak, ha netalán meginognánk. Olyan volt ez, mintha angyalok kísérnék lépteinket, mintha éreznénk a határokat. Szinte egyszer sem szédültünk el, és mielőtt falhoz, vagy ablakhoz értünk volna, úgy jó fél méterrel előbb irányt változtattunk. Érdekes, nem ütköztünk. 🙂

DSC02907

 

DSC02910

A feltétel nélküli bizalom gyakorlását a következőképpen tettük:

Egyikünk középre állt és mi – kellő teret engedve – körbevettük őt minden oldalról, hogy a biztonságérzet meglegyen. Ezt követően a körben álló társunk összekulcsolt karokkal, behunyt szemmel szép finoman dőlni kezdett hátrafelé, majd előre, és oldalirányban is. Mi, akik “közrefogtuk”, szintén gyengéden enyhe lökést adva, ide oda ,,adogattuk” egymásnak. Emlékeztek még a “Kelj fel Jancsi” játékra? – Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a gyakorlatot. Mindannyian végigcsináltuk a mozzanat-sort, így amikor már kellőképpen “éreztük a teret “,  jöhetett a várva várt Megengedés-Állítás.

DSC02914

Ez volt a nap legizgalmasabb része, hiszen szép sorban, egymás után elmondtuk, mit szeretnénk megengedni magunknak, az élet mely területén érzünk blokkokat, azaz hol lehet a legnagyobb szükség a megengedésre. Aki ,,állított”, az a földön egy kényelmes pózban elhelyezkedett – ezúttal én – és a többiek felálltak, ki-ki egy szerepet kapva az életemből. Történetesen nálam a pénz kapta a főszerepet, a pénz és  a munka viszonya,  a megbecsülés, elismerés hiánya, és a szeretet, valamint az anyagiak együttműködése.  Imola kiválasztotta azt a lányt aki engem “testesített meg”, majd rámutatott egy másikra, aki a munkát “képviselte”, míg egyetlen férfi csoporttársunkra, aki a pénz szerepét ,,játszotta el”. Csendesen kuporogtam a szőnyegen és tágra nyílt szemmel figyeltem ahogyan “megmozdul” a tér, ahogy elkezd “működni” az energia, és szó nélkül elszabadulnak az indulatok, felszakadnak a gátak és hangtalan kiáltanak az érzések. Sírtam, rendületlenül potyogni kezdtek a könnyeim, itt már nem volt helye az akaratnak, erőlködésnek, egyszerűen minden elkezdett ,,csak úgy történni magától”.  Ami ezek után jött, azt nem lehet szavakba önteni, érezni kell, és itt mindenki érezte azt a “valamit”, mintha egy és ugyanaz az energia lennénk mindannyian. A lány, aki a ,,bőrömbe bújt” ott középen, ugyanúgy viselkedett, mint ahogy én szoktam különböző helyzetekben, még az arckifejezései, gesztikulációi is megdöbbentően engem tükröztek. Hihetetlennek tűnt, mégis igaz volt minden pillanat. Bevallom, végigsírtam az egész állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet. Az én állításomhoz hasonlóan, mindenki végig vitte a megengedés-gyakorlatot, és kinek könnyebb, kinek nehezebb módon, ám úgy érzem mindannyiunknak sikerült megértenünk a megengedés lényegét.

DSC02929Estére kimerültem, jártányi erőm nem maradt, egy jóleső fürdő után az ágynak zuhantam és olyan mélyen aludtam, ahogyan már régen. Mint mindenhez, a megengedés elfogadásához és a gyakorlati életben való elsajátításához is idő kell, de már elindultam az úton, megtettem az első lépést, és ez a legfontosabb. Meg kell hallanunk a hívó szót, és ez csak úgy történhet meg, ha a szívünk hangjára figyelünk és nem engedjük, hogy elnyomja a világ egyre hangosabb zakatolása.

” Létezik benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Létezik benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Létezik benned egy hely, ahol Isten ereje lakozik. ” (A csodák tanítása, 47. lecke)

Ezt a teret érezzük a Megengedés Napokon, ebből a térből “állítódik fel” a végkifejlet …Ez a tér a: MEGENGEDÉS.

Nem tudom szavakban kifejezni azt a hálát amit érzek Mohácsi Imola Beatrice és a Héthold ház iránt, ezért csak annyit mondhatok:

Köszönöm nektek a Megengedés lehetőségét, köszönöm, hogy ismét részese lehettem  egy Csodának!

Frenyó Krisztina

 

Mohácsi Imola Beatrice terapeuta elérhetősége: 70 431-5002

Ahol a leghamarabb találkozhattok Imolával:

SPRING – NYÍLT NAPOK A HÉTHOLDHÁZBAN

május 11., 18:00–május 15., 23:00

Heti vers a Magyar Kultúra Napján

  Komáromi János: micsoda út   micsoda út ez! szinte suhannak a fák micsoda út ez száguld a nagyvilág surrogó képeken nézd ott mi vagyunk fülünkbe énekli a szél egyre zúgja a mi dalunk micsoda út ez!   szinte elrepül olyan mint az élet zajlik cefetül amott meg nézd kisfiúként szaladok kezemben egy szál virág […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-22.

 

kanyar

Komáromi János: micsoda út

 

micsoda út ez!

szinte suhannak a fák

micsoda út ez

száguld a nagyvilág

surrogó képeken

nézd ott mi vagyunk

fülünkbe énekli a szél

egyre zúgja a mi dalunk

micsoda út ez!

 

szinte elrepül

olyan mint az élet

zajlik cefetül

amott meg nézd

kisfiúként szaladok

kezemben egy szál virág

amit majd neked adok

micsoda út ez!

 

imént még a jövőm volt

most meg emlékként rakom

elrohant múltamhoz

kamasz fiú vagyok

bátortalan félszeg

mindig arra vágytam

hogy csókodtól legyek részeg

micsoda út ez!

 

hová visz vajon

nemhogy a végét

de még az irányát sem láthatom

most meg reszketeg őszként

fogom a kezed

szorítalak

nehogy elveszítselek

micsoda út ez!

 

és micsoda kanyarok

már azt sem tudom néha

vajon az úton vagyok?

ott meg épp sírok

és vigaszt nem ad senki

milyen sokat is kellett

egyedül menni

micsoda út ez!

 

mintha körbe mennék

ez az én utam?

vagy én vagyok a vendég?

ez itt egy boldog perc

néhány volt belőle

illant az öröm

menni kellett folyton előre

micsoda út ez!

 

vége sincs talán

fut körbe-körbe

semmit nem számít élet és halál

éppen test vagyok

nem rég csak lélek voltam

annyira megállnék már

olyan sokat kóboroltam

 

Komáromi János Komáromi János verseit megtalálhatjátok az alábbi honlapon:

http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=27441020&nid=4512517

fotó:Molnár Gyula

Heti vers / Miért nem látlak Isten?

                                                                                                              […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-15.

                                             

                                          isten vershez

                                                                     Miért nem látlak Isten?

 

Kértem az Istent nézzen le oly magasról, egy kicsit húzza el a függönyt értem.

Nem láttam odafent a fénylő szempárt, nem láttam, mindhiába néztem.

Dühös voltam rád Isten, mert tán süket vagy, hogy nem hallod meg kérésem?

Megint sírtam, megint féltem és kimentem az útra és újra kértem.

 

Isten hallod, ha ott laksz fent a mennyben, húzd félre a függönyt és tekints le rám végre,

Hallgass meg kérésem, hadd hogy lássam fényed, hogy megfürödjek a szelíd reménységben!

De az Isten nem szólt, még csak nem is morgott, az ég koromsötét és a lét halott volt.

És akkor elég volt, gondoltam nem megy, nincs is Isten, ábránd az egész, hisz már hitem sincsen.

Szürke fagyos talajban haldokló köveket rugdostam, és haragudtam az Istenre, komolyan                                                                                                  haragudtam.

 

És akkor dörögni kezdett az ég, hangosan, tekintélyt parancsolóan és én akkor térdre borultam.

Arcomat tenyerembe temettem és végem volt, megadtam magam, könnyeim potyogtak, sírtam.                                                                        Igazán komolyan sírtam.

És akkor elhúzták a függönyt és rám nézett az Isten, de nem odafentről nézett, itt volt végig.                                                                                      Itt volt végig bennem.

 

– Kaméleon –