Kedves Olvasóink!

Ígérem, most rövid leszek. Mit is írhatnék? Beléptünk a szeptember kapuján, amely csalóka szeszélyeivel ugyan megtréfál minket naponta, de sebaj, szeretjük mi így is. Elkezdődött az iskola, gyermekzsivajtól hangos már kora reggel a város. Sorra nyílnak a fesztiválok, lassan megkezdődik a színházi szezon, és elkezdődött a nagy nyár-végi leértékelés. A világban, e-közben nagyon komoly bajok vannak, félelmetes történések,  katasztrófák és tömeg-balesetek mindenütt. Nem lehetünk érzéketlenek, ám igazán mit is tehetnénk, mi kicsiny ország, kicsiny magyarjai? Talán azt, hogy hálásak lehetünk, hogy itt még nincs akkora baj, hogy még aránylag biztonságban élhetünk és  a gyermekeinket  nyugodtan elengedhetjük a játszótérre. A saját életünkkel, és példamutatásunkkal járulhatunk hozzá a világ történéseihez, hogy egyedül, és kicsiben elkezdjük, és nem a többire várva az életmód-változtatást, a közöny felszámolását. Legyünk kicsit empatikusabbak és néha nézzünk rá a szomszéd nénire, segítsünk egy nap, legalább egy embernek, vállaljunk önkéntes munkát a közelben, akad belőlük bőven. Egyszerűen csak legyünk vidámabbak, álljunk pozitívan az élethez, hiszen nem tart örökké, ám amíg élünk, tegyük ezt örömmel, hasznosan és szeretetben.

Az alábbi felvétel is jó bizonyíték arra, hogy egy boldog pillanat, megváltoztathatja a napodat, majd a hetedet, aztán az életedet! Kezdjük ezt a hetet is, együtt veletek, örömódát zengve, empatikus feelinggel!

Frenyó Krisztina