Egy csésze fekete a Café Dharmában. Megnyugtató, biztonágos érzés, amikor hazafelé jövet betérek a Dharmába, ahol a sokféle kávékülönlegesség mellett, a mentes finomságok között a csodálatos miliő és a nyugalom, ami utánozhatatlan esszenciája a helynek!
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2020-02-21.
Szerettem volna inni egy igazán jó kávét a közelben, amely a tej és egyéb érzékenységemnek is megfelel, nem csupán a lelkemet teszi helyre. Aztán, amikor olvastam a hírt, hogy új kávézó nyílik Szentendre kapujában, még nem is sejtettem, hogy hamarosan Costa Rica fekete csodáját ízlelgethetem. Amint beléptem a Café Dharma ajtaján, a KÁVÉRÓL, mint életérzésről alkotott minden eddigi elképzelésemet felülírta az itt található kínálat és kiszolgálás.
Hallottatok már a Café Dharmáról? Nem? No, akkor gyorsan látogassatok el Szentendrére, úgyis jön a tavasz, meg ilyesmi… Autóba sem kell ülnötök, hiszen a hév és a busz is percekre tesz le benneteket a kávézó bejáratától, ám ha mégis négykeréken érkeznétek, akkor ingyenes parkolót is találtok a Dharma udvarán. Itt nem csupán egy kellemes kávézót találtok, bár az sem elhanyagolható szempont, ám mégis most valami másra hívnám fel a figyelmeteket.
A belső tér kialakítása is már egyfajta nyugalmat, és rendezett letisztultságot sugároz, éppúgy, ahogy a pultban ízlésesen elhelyezett, gusztusos szendvicsek, “monarchia-jellegű”, valamint mentes-sütemények és a különféle levesek, italok sokasága. Mindez a tulajdonosok gondos előkészületét és figyelmét dícséri.
Egy feszített nap után épp oly jó ide betérni, mint amikor üzleti találkozóra érkezem, vagy a randit kötöm össze egy felemelő kávézással. Amikor a lelkem éhezi a nyugalmat és a gyomrom is szeretne békére lelni, akkor mindenképpen ezt a helyet választom. Mégpedig azért, mert akár reggelizni szeretnék, akár egy smoothie-ra vágyom, vagy épp a kedvenc italomat, a forró feketét kortyolgatnám, kora reggeltől, az esti órákig tartó nyitvatartás mindenkinek kedvez. És ez még nem minden! Amennyiben az önfeledt időtöltés közben nem csak a kávéval utaznánk Costa Ricába, hanem a testünket is barnára süttetnénk, elég csak átugranunk a szomszédos szoláriumba, ahol csupán egy ajtónyitásnyira vagyunk a forró pillanatoktól. 😉
Nem véletlenül említettem a festői Costa Rica-t, hiszen az itt felszolgált kávé mindegyike, a Bányai farmról származik, mégpedig a Costa Rica szívében találhato Volcán Poás-tól légvonalban 15 km-re, a Volcán Congo-tól 25 km-re-dél-nyugatra található fincától, mely az értékes Lourdesi völgy déli oldalán helyezkedik el.
Amikor Huszty Zsuzsanna és Balló György elhatározták, hogy kávézót nyitnak, bizony nem babra ment a játék, hanem szívügyükként végigkísérték a KÁVÉ útját egészen a földektől, az asztalig, lépésről-lépésre odafigyeltek a legapróbb részletekre. Olyannyira komolyan vették a kávézó küldetését, hogy a hetekben útnak indultak és meg sem álltak egészen Costa Rica-ig, hogy egészen közelről megnézzék a Bányai farmot. Kétkezi munkájukat is beleadva dolgoztak az ültetvényen, így méginkább átérzik a valódi Kávé-Feelinget! Hamarosan ti is meghallgathatjátok, hogy milyen különleges élményekben volt részük Zsuzsiéknak a messzi Costa Rica-ban, ha időben regisztráltok a közösségi oldalukon meghirdetett eseményre itt: https://www.facebook.com/events/2471534723175328/
Nos, ezt érzem én itt a Dharma Kávézóban. Ezt a különleges esszenciát. Mert a kávézás, szenvedély. A kávézás, kultúra. A kávézás életérzés! És Zsuzsiék ezt pontosan tudják. Érzik. Mindenkivel figyelmesek, előzékenyek, lesik minden vendég kívánságát és ha tudják, meg is valósítják azt. Van úgy, hogy csak húsz percre tudok beülni és magam elé tolva az asztali zen-kertet, gereblyézek egy kicsit a homokban, miközben elkortyolgatom a mandulatejes capuccinómat. Így aztán egészen hamar megnyugszom. 😉
Szeretem ennek a helynek a hangulatát, a tulajdonosok és az itt dolgozók stílusát, figyelmességét, a professzionális kiszolgálást, ám leginkább azt a nyugalmat szeretem, amit az ízletes falatok és egy csésze igazán jóféle kávé elfogyasztása mellett érzek.
Elég csak vezetés közben a Café Dharmára gondolnom, és már maga a tudat, hogy van egy hely Szentendrén, amely amellett, hogy minden gasztronómiai és egészségtudatos táplálkozási igényt magasan kiszolgál, a lelkemnek is gyógyír, már nyugtatólag hat rám.
Nemrégiben készítettem egy interjút a Café Dharma tulajdonosaival a Rádió SzentendreKávésperceiben, ahol Huszty Zsuzsanna és Balló György elmesélték, hogyan is kezdődött a Kávézó nem mindennapi története. A beszélgetést ide kattintva, ti is meghallgathathatjátok:
Remélem mielőbb találkozunk a Café Dharmában, hiszen egy olyan helyet sikerült életre hívniuk a tulajdonosoknak Szentendrén, ahol a testünk mellett a lelkünk is felüdülést nyerhet. És talán ebben a világban, épp ideje megtanulnunk egy kicsit lelassítani, megállni. Erre nem is találhatnánk jobb találkozó-pontot a környéken, mint a Nyugalom Kávézóját, a Café Dharmát!
Elkezdtem kutatni, beszerezni az összes könyvet amely ebben a témában született Mabel tollából. Izgatott voltam, nem bírtam magammal, egyszerűen magaménak éreztem ezt a fajta Ho’oponopono-t .
A ho’oponopono hawaii szó, jelentése “jóvátenni, helyrehozni valamit”.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2015-10-27.
A Ho’oponopono hawaii szó, jelentése “jóvátenni, helyrehozni valamit”.
Mabel Katz hetedik alkalommal jön Budapestre, hogy az autentikus hawaii Ho’oponoponot tanítsa. Ő az egyetlen alapítványi engedéllyel rendelkező oktató, aki Hew Len tanítványaként Magyarországon terjeszti a módszer csodáját.
Bevallom, bár nagy vonalakban hallottam már erről az elsőre kimondhatatlannak tűnő kifejezésről, ám mélységeiben fogalmam sem volt, mit is jelenthet valójában, és azt sem értettem, miért írják különböző oldalakon a megosztások alá az emberek, hogy köszönöm, szeretlek. Tetszett a sok kerek betűs szó, mert mindig mosolyogni támadt tőle kedvem, érdekelt mit rejt e különös titok. Mégsem mentem utána, ő viszont rám talált, mégpedig egy kórházi kávézás alkalmából. A kedves büfés lány kezembe adott egy könyvet, amelynek címe: Hoponoponó, szerzője pedig Joe Vitale, akit már a Titok könyv kapcsán volt szerencsém olvasni. Így kezdődött minden…
És aztán úgy folytatódott, hogy napokkal később kaptam egy e-mailt Móra Klárától, aki a Ho’oponopono lelkes követője, magyarországi szakértője, és egyben Mabel Katz jobbkeze. Levélváltásaink után személyesen is találkoztunk egy esős délelőttön, és a finom meleg kávé mellett, órákig beszélgettünk. Klára lenyűgözött a lelkesedésével, és tetszett, hogy csak úgy áradt belőle a szó, valamint a pozitív energia. Minden mozdulata a Ho’oponoponót tükrözte, szinte vibrált körülötte a boldogság, és mégis oly finoman érezhetően volt jelen köztünk a nyugalom és a béke.
Klára, Mabel Katz könyveiről mesél
F.K: – Klára, meséld el kérlek hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a különös ősi hawaii problémamegoldó művészettel?
M.K: – A könyvet, amit említettél, én is elolvastam és valahogy megérintett. Nem volt semmiféle nagy megvilágosodási pillanat, vagy depresszió, amely megelőzte volna a felismerést, csak úgy elkapott. Felkerestem dr. Domján Lászlót, – egyébként ő adta ki a Joe Vitale könyvet – miután huszonévig agy-kontrolloztam. Előzményként még annyit, hogy tanultam valamit annak idején az agykontroll-ultra tanfolyamon, amely technikával meggyógyítottam a kislányomat egy igen erős kancsalságból, és ennek eredményeképpen a kiírt műtét elmaradt, hiszen a betegség is elmúlt a bio-energia gyógyítás folyamán. Ez már önmagában is elégnek bizonyulhatott volna. Az agykontrollban tanult technikák nagyon jól működtek, távgyógyításaimra is jelentős pozitív visszajelzéseket kaptam, egészen addig működött mindez, amíg az általad is említett könyvet el nem olvastam. Valami megmozdult bennem, mentem mint a tank előre, nem tapostam el másokat, de volt bennem tartás és ez mai napig is megmaradt, enélkül nem megy. Visszatérve, azért kerestem fel Domján Lacit, hogy segítsen behozni ezt a módszert Magyarországra, miután annak idején ő általa juthatott el hozzánk a Hoponoponó olvasmány.
Móra Klára egy boldog interjún
Eközben elvégeztem Madridban Mabel Katz – akiről már addigra sokat hallottam, olvastam – kétnapos tanfolyamát és üzentem Lacinak, hogy ez fantasztikus! Hazajöttem és potyogtak a könnyeim, mert éreztem, hogy ez valami nagyon jó dolog, és ezt többeknek, sőt sokaknak meg kell ismerniük. Akkoriban Domján Laci nagyon elfoglalt volt, én pedig türelmetlen. Elkezdtem kutatni, beszerezni az összes könyvet amely ebben a témában született Mabel tollából. Izgatott voltam, nem bírtam egy helyben ülni, egyszerűen magaménak éreztem ezt a fajta Ho’oponoponót. Amikor Mabel gondolatait olvastam, azt éreztem, hogy értem a sorokat, és bár semmilyen szakirányú előképzettségem nem volt, lefordítottam a könyvét, majd később, sorban mindegyiket. Ezek után amikor a soron következő tanfolyamára kiutaztam Spanyolországba, magammal vittem kinyomtatva a fordítást és bemutatkoztam személyesen is Mabelnek. Így kezdődött a mi közös utunk.
Csupa K / Klárával, közös kávézásunk kapcsán
F.K: – Klára, mi is a te posztod, hogyan definiálnád a szereped ebben a nagy és csodálatos rendszerben, amely a Ho’oponopono körül forog? Hogyan neveznek, hová sorolnak be téged, amikor erről a hivatásról beszélgetnek veled?
M.K: – Azt szoktam mondani, ilyen szakma nincs is, ezt én találtam ki, spirituális marketinggel foglalkozom, azaz marketingelem itthon a Ho’oponoponót. 🙂 Komolyra fordítva a szót, én vagyok Mabel Katz magyarországi képviselője, – ez nem főállás, ezt valóban szívből teszem – és a módszer terjesztőjeként élem a mindennapjaimat. Azt csinálom amit szeretek, számomra az univerzum tolta elém ezt a csodát. Ez az én életem, ötvenkét évesen otthagytam a nagyon jól fizető munkámat és elkezdtem a saját utamat járni. Gondolhatod, milyen reakciókkal találkoztam, amikor egy milliós nagyságrendű fizetést ,,lecseréltem” egy olyan dologra, amelyről csupán annyit tudtam, hogy az enyém. Mabel és Klára Békében önmagukkal egy spirituális utazás során Peruban
Ám az élet engem igazol, amire szükségem van, megkapom, és minden megtalál, ami számomra fontos! Saját kiadóm van, fordítom a könyveket, a facebook közösséget kovácsolom, ahol már több, mint 60.500 tagot számlálunk, és egy spanyol oldalt is kezelek, ahol publikálok, mert fontosnak érzem, – itt már közel 31.000 – en vagyunk – valamint napi 24 órában tisztítok. Erre majd visszatérek hamarosan.
F.K:– Annyi újdonsággal találkozunk a mindennapi életünk során, mondhatni a spiritualitás fénykorát éljük, és a rengeteg információ között szinte elveszünk. Divatja lett a lélek gyógyításnak, és bizony nehéz megtalálni a bőséges kínálatban az “Igazit”. Beszéljünk akkor a Ho’oponopono lényegéről, a tisztításról. Miben más ez a módszer, mint az eddigi ismert meditációk, vagy épp az agykontroll?
M.K: – A Ho’oponoponóval állandóan tisztítunk, és nem tudjuk, hogy mit tisztítunk, “csak” tesszük a dolgunk és működik. Ezt nem lehet az elmével megérteni és nem is lehet megmagyarázni, érezni kell, mint ahogyan te is érezted, amikor megkaptad a levelem. Megtalálják egymást az emberek, és akinek szüksége van rá, ott lesz a legjobb időben, a legjobb helyen. A szeretet a lényeg! A Ho’oponoponóval az emlékeket tisztítjuk, az univerzális emlékeket, ez egy komoly belső munka, folyamatosan tesszük. A tisztítás univerzális, azaz mi az univerzummal állunk kapcsolatban, az univerzum tisztít engem és amit én tisztítok, az tisztít téged, ami belőled törlődik, az mindenkiből törlődik. Ezért egyre magasabb a föld rezgése. Müller Péter nagyon jól megfogalmazta ezt a 2012 című írásában. Egyre jobban felgyorsul az idő, és nagyon különös, ahogy történnek körülöttünk a dolgok, én fizikailag érzem magam körül azt, amit Müller Péter is leírt ebben a cikkben. Nem mindegy hogyan értékeljük a földrengéseket, miként reagálunk a migráns kérdésre, hiszen egyre hangosabb minden. A Jóisten rázza a földet, emberek ébresztő, könyörgöm! Ennyi.
Móra Klára, Jakab István kérdéseire válaszol a VNTV adásában.
F.K: – Mabel Katz hetedik alkalommal jön novemberben Budapestre, hogy az autentikus hawaii Ho’oponoponot tanítsa. A tanfolyamok szervezését te végzed egymagad, kezeled a regisztrációt, előkészíted az interjúkat – szerepléseket, szállást foglalsz, szervezel, ügyintézel. Hogy is van ez?
M.K: – Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy hosszas előkészületek és időpont-egyeztetések után meghívásomra ide utazik Mabel a fővárosba, és miután neki az Európa-körüli útjában szereplünk egyik állomásaként, ezért mindennek összehangoltnak kell lennie. Megfelelő szállást keresek neki, termet bérelek, leszervezem a találkozókat, hiszen az itt tartózkodása alatt tartalmas építő jellegű programokat próbálunk közösen összehozni. Novemberben, egy hétre érkezik Mabel hozzánk, így annyit elárulhatok, nem sok ideje lesz pihenésre, hiszen hál istennek egyre többen érzik a hívást és kíváncsiak ránk. A tőlem telhető legjobb tudásom szerint igyekszem az ő PR-ját építeni, és ezt valóban szívvel-lélekkel teszem. Úgy gondolom, hogy ezt másként nem is lehetne. Annyi minden történt az évek alatt, hogy mára az olvasmányok mellett saját magyar webáruházunk van az ő oldalán, ahol minden videós anyaghoz, elektronikus anyaghoz és a könyvekhez is hozzá lehet jutni rendelés útján.
Mabel a Machu Picchunál
F.K: – Beszéljünk a tanfolyamról, hiszen sokan vannak, akik még nem hallottak erről a módszerről, és el sem tudják képzelni mi történik ezen a két napon.
M.K: – Akiknek itt a helyük a tanfolyamon, azok hidd el, itt is lesznek. Ez így működik. Az első nap megtanuljuk, hogy mit is jelent a Ho’oponopono szó valójában. Mabel elmondja a tudatszinteket, valójában az elmének mutatja be, hiszen az elménk folyton kérdez. Akik először tévednek ide, igenis szükségét érzik a magyarázatnak, bár ezt csak nagyjából, körülírva lehet ,,aggyal érthető módon” felvázolni. A lényeget érezni kell. A tanfolyam végig angolul folyik, és egy profi konferencia tolmács, Überhardt Noémi, konszekutív, azaz követő-tolmácsolással fordítja a mondanivalót magyarra mindvégig. Mabelt meg lehet állítani az előadás közben, ha valaki valamit nem ért, kötetlen, oldódott hangulatban történik minden, közben a gyermekek játszanak a padlón, vagy éppen végig dőlnek, ahogy nekik jólesik.
Mabel tanfolyamán / kicsik és nagyok
Apropó gyerekek, tavaly három hónapos kisgyermek is jelen volt a tanfolyamon, idén ezidáig, már 12 gyermek jelentkezett, hiszen Magyarországon igen elterjedt a Ho’oponopono a kisebbek körében is. A gyermekek bölcsek, tudatosan érkeznek ide, nekik teljesen természetes mindaz ami itt ,,zajlik”. Boldogok, nyitottak és otthon a hétköznapokban több ízben előfordul, hogy ők figyelmeztetik a szüleiket a tisztításra, és mosolyogva használják a Köszönöm, és a Szeretlek szavakat. Visszatérve az első napra, van egy nagyon speciális és érdekes ingánk, – cirka 3 Ft-ba kerül önköltségi áron – amelyet megtanulunk használni egy egészen új, eddigiektől eltérő, – “nem a megszokott spirituális ingázás”- módon. Nagyon sokféle technikát sajátítunk el ezen a napon, amely nem megosztható, nem publikálható, mégpedig azért, hogy ne kerüljön tévútra a mondanivaló, ne történjen visszaélés – sajnos előfordul olykor mindenhol és mindennel – és csakis a megfelelő tanításban, a megfelelő helyre jusson el a fontos, és igen értékes információ. A technikákat írásos formában is megkapjuk egy A4-es füzetben, amelyben nagyjából 30 eszközt találunk fizikai, mentális formában egyaránt.
Egy boldog tanfolyam
Léteznek 24 órás tisztító eszközök is, mert amikor alszunk, akkor is folyamatosan szükség van a tisztításra. Megtanuljuk tisztítani a belső gyermeket, akinek épp úgy szüksége van a törődésre, hiszen mindenért, így a légzésünkért, a szívműködésünkért, és az emlékeinkért is ő felel. Megtanulunk a belső gyermekünkkel kommunikálni. Ezt a módszert sehol máshol nem tanítják. Rengeteg mindent kapunk ezen a napon, aztán, az már a mi dolgunk, hogy amikor kilépünk innen, használjuk e majd a mindennapokban is az itt tanultakat. Minden ránk van bízva.
Emelkedett hangulat egy tanfolyam alkalmából
Második napon a zéró frekvenciát tanuljuk, – ez Mabel védett márkája – ami annyit jelent, hogy a Ho’oponopono alapján, egy nagyon nagyon gyakorlatias, észérvekkel megtámogatott technikát gyakorlunk. Vannak páros és többed magunkkal is végezendő gyakorlatok, amelyekkel rendkívüli tisztítást végzünk. Bámulatos eredmények születnek itt a helyszínen. Hatalmas felismerések, az elengedés könnyei, sok esetben zokogás kíséretében szűnnek meg a problémák. Együtt rezgünk, együtt nyugodunk meg, együtt engedjük el ami gátol bennünket a saját életünkben. Működik. Gyönyörű dolgok történnek itt velünk, Sokan itt találják meg az élethivatásukat – és azt érzem, hogy velem valami ilyesmi történhetett végül, amikor fel mertem állni a munkahelyemről és otthagytam mindent, hiszen gyermekem van, aki akkor még kisebb volt, és egy jó fizetést engedtem el. Igen ám, de minden okkal történik és érettünk, ezért van, hogy az annak idején tanult marketinget, valamint a magyar szakon elsajátítottakat ragyogóan tudom alkalmazni ezen a csodálatos területen -. A gyakorlati technikák elsajátítása után, a fél nap a kérdésekre és a válaszokra megy el, hogy végül tisztán, helyére kerüljenek a hallottak, majd egy nagyon eufórikus befejezésre kerül sor, sok-sok hálával, köszönettel.
F.K: – Klára, számodra mit jelent ez a tanfolyam? Mi az, amely leginkább itt tart ezen az úton? Mit üzennél az olvasóinknak, miért lett a Ho’oponopono az életed része, mi a te titkod?
Mabel és Klára az egyik tanfolyam előkészületeiben
M.K: – Jómagam, 16-szor végeztem el Mabel Katz tanfolyamát és megyek a következőre is, ahová csak tudok, mert minden alkalommal új tapasztalatokkal és gyönyörű élményekkel térek haza. A tanfolyam lényege az, hogy aki itt van, egy útravalót kap, és ezzel a “csomaggal” lép ki innen vissza az életébe, hogy majdan teljesen önállóan, nagyon hatékonyan és igen sok eszközzel felszerelve 24 órán át tudjon tisztítani. A tisztítás a lényeg. és ráadásul ez egy nagyon könnyen elsajátítható technika, igazán csak egy kis odafigyelést igényel, mellyel a gondolatainkat az eddigi rágódás helyett tisztítjuk, hogy aztán végérvényesen elengedhessük az aggódást. A Ho’oponopono a jelenben tart, és amíg a jelenben vagy, addig nincs problémád, amikor problémád van, akkor a múlttal, vagy a jövővel van bajod. Közben megy az agymunka, mozizol, ami semmire nem jó, csak megbetegít, kell ez nekünk? Sok esetben készítünk nagy terveket, el kezdjük írni a jövőnket, és közben azt nem tudjuk, hogy ha innen kilépünk, mi történik velünk. Fogalmunk sincs a jövőnkről, ezért felesleges tervezni, hiszen ahelyett, hogy a drága időnket vesztegetjük, akár tisztíthatunk is, éjjel-nappal.
Szerkesztői végszó:
A kávés poharak már rég kiürültek, mégsem siettünk sehová, én személy szerint estig maradtam volna Klárával, és nem csak azért, mert odakint esett rendületlenül. Úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, pedig úgy tudjuk, az sosem szünetel. Létezik egyáltalán az idő, mint olyan? Szerethetünk e minden embert a földön és valóban feleslegesek a tervek, hiszen a nagy rendező úgyis legtöbbször felülírja őket? Számtalan kérdés felmerült bennem Klárával való találkozásunk óta, a tőlem amúgy sem idegen egészséges kíváncsiságom okán. Egyet tehetek csupán, ellátogatok a novemberi tanfolyamra, ahol érzem, hogy sok mindenre választ találok majd. Izgatottan várom a találkozást Mabellal és a Ho’oponoponóval.
Köszönöm Móra Klárának, hogy megkeresett levelével, köszönöm a találkozást, a mély és tartalmas beszélgetést, és köszönöm Mabel csodálatos könyvét, melynek első oldalára, Klára szívbéli gondolatai kerültek ajándékként.
Mabel Katz tanfolyama Budapesten
2015. november 14-15-én (szombat-vasárnap) lesz
A tanfolyam kétnapos. Mabel Katz angol nyelven ad elő, konszekutív (követő) fordítással.
1. nap: Ho’oponopono, az élet legkönnyebb útja (a Ho’oponopono alapjai, kapcsolatteremtés a belső gyermekkel, sok új tisztító eszköz, 24 órás tisztítás)
2. nap: ÚJ! Ho’oponopono a bőséghez, a békéhez és a boldogsághoz (interaktív nap, Ho’oponopono a hétköznapi életben, önmagunk és küldetésünk felfedezése új gyakorlatokkal)
A tanfolyami részvétel feltétele a nyilatkozat elfogadása és aláírása, melyet A HELYSZÍNEN adunk oda, nem kell kinyomtatnod és magaddal hoznod. Időpont: mindkét napon 11-től 18 óráig / Regisztrálni mindkét napon 9:30-tól lehet.
Helyszín: Hotel Novotel Budapest Centrum (a Blaha Lujza tértől 1 percre).
1088 BUDAPEST, Rákóczi út 43-45
Még több infó: http://www.hooponoponoway.hu/tanfolyam_2015 Mabel Katz, magyarországi tartózkodása folyamán az új könyvét dedikálja és egy kisebb előadásra is sort kerít. Bővebben:
KÖNYVBEMUTATÓ ÉS DEDIKÁLÁS
Mabel Katz: Elmélkedéseim a Ho’oponoponoról című új könyvének magyar kiadása alkalmából bemutató előadást tart, majd eddig megjelent könyveit dedikálja. A rendezvény INGYENES, a férőhelyek korlátozott száma miatt a részvétel regisztrációhoz kötött. Itt jelentkezhetsz: hawaii@hooponoponoway.hu
Időpont: 2015. november 13., péntek 18:00 – 20:00 óra.
Helyszín: Hotel Novotel Budapest Centrum (a Blaha Lujza tértől 1 percre).1088 BUDAPEST, Rákóczi út 43-45
A VNTV videójában Mabel Katzt faggatja Jakab István:
A tanfolyam kapcsán készült rádiós interjú Klárával:
Bevallom, végigsírtam az egész Megengedés Állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2014-05-11.
” Ha már nem evezel az áramlattal szemben, ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben – a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó áram elvisz vágyaid teljesüléséhez. Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” Esther és Jerry Hicks
Mohácsi Imola Beatrice Access B. facilitator hívott meg a Megengedés Állítás Napra, és én örömmel, szívemben izgatott kíváncsisággal mondtam igent. Nem tudtam mi vár rám, így előhívtam a felfedező-énemet és egy kalandos napnak elébe nézve érkeztem meg a Hétholdház már ismerős, megnyugtató légterébe. Imolát kérdezgettem, hogy mondjon pár szót nekem erről a különös programról, hogy aztán tovább adhassam az olvasóinknak is. Erre aztán Imola belekezdett és teljes átéléssel beszélt a megengedésről, az elengedésről.
M. I.B : – Amikor megjelenik egy csodás vágy az életedben, a szíved az örömtől táncol, és a lélegzeted is elakad ha rá gondolsz, és kellemes izgalom jár át. Mégis miért van az, hogy mégsem valósulnak meg egyes álmok ? Mit jelent ez az idézet, amit már biztosan olvastál, és mit jelent ez mégis, hogyan alkalmazhatjuk? – teszed fel a kérdést. A Megengedés állítás módszere rendkívül hatékony, és az életben élesben is alkalmazható, hogy a megengedéssel az áramlatban legyél, és elengedd az ellenállásaidat, a kontrollálási vágyad, amelyek akadályoznak abban, hogy közelebb kerülj vágyaid megvalósulásához.
Ugyanis, amikor megjelenik a szíved igazi vágya, az áramlat elkezdi átrendezni a rezgéseket, hogy fizikai síkon átmenjen a megnyilvánulatlan a megnyilvánultba. Ekkor azt is érezheted, hogy : hoppá, mi történik, ez már nem az amit megszoktam, és egod megijed a változástól. Hasonlatos ez a folyamat ahhoz, mint mikor elkezded kitakarítani a házat, és ilyenkor elkezdesz minden szőnyeget felszedni, a polcokról is leszedsz mindent, hogy port törülj, esetleg a felesleges dolgokat kidobod, stb. Tehát a takarításhoz, a rendcsináláshoz felforgatsz mindent, hogy utána tiszta, harmonikus környezet legyen a végeredmény. Az Univerzum is hasonlóképp elkezdi átrendezni a dolgokat, és te azzal segítesz neki, ha a MEGENGEDÉS állapotában vagy, elengeded a változástól való félelmeid, a megszokottsághoz való ragaszkodást, és elengeded a régi mintákat. Hasonló ez a Megadáshoz, a LEGYEN MEG A TE AKARATOD állapota: megengeded, hogy vigyen az áramlat.
A Megengedés Állítás módszere már sokaknak segített az elakadt élethelyzeteik feloldásában: ugyanis ha a résztvevők a vezetett állításokon a teljes megengedés állapotában vannak gyönyörűen kinyílnak a lehetőségek és feláll a végkifejlet, amely rendkívül gyönyörű és csodás ebben a térben. A módszer: “a megszokott családállítással szemben nem kutatja az elakadásokat, blokkokat, hanem azt nézi meg, merre menne a folyamat magától akkor, ha az állító egyszerűen teljes bizalommal megengedi a történéseket.” Utána fixáljuk azt az érzést, ami ekkor betölt, társítunk hozzá dolgokat, hogy bármikor elő tudjuk hívni, amikor kétely merül fel bennünk. A Megengedés Állítás, az életed bármely területét érintő elakadást oldja. –
Imola szavai szinte belém égtek, ezek után, kétségem nem volt az ideérkezésem okát és célját illetően, teljességében éreztem, hogy itt a helyem. Elsőként, közös meditációval kezdtünk és Imola felolvasását hallgatva, jóleső csendbe és színes plédekbe burkolódzva, szép lassan a belső nyugalom állapotába kerültünk. Angyali dallamok csendültek fel, majd szívhez és lélekhez szóló történeteket hallgattunk behunyt szemmel. A meditáció mozzanatai, mind a testünket, mind a lelkünket ellazították, így nem csak az izmaink, hanem a gondolataink is megszűntek ,,létezni”.
Miután lélekben felkészültünk az előttünk álló ,,megpróbáltatásokra”, elkezdődött a fizikai ,,edzés”, a testünk térben való elhelyezése érdekében. Na ez aztán “nem volt semmi”, érdekes és derűs pillanatokat éltünk meg együtt. Az egymásra utaltságot, azaz az Univerzumra való ráhangolódást, és a teljes bizalmat, odaadást gyakoroltuk egymással és külön-külön. Csukott szemmel mentünk végig a terem teljes szélességében és hosszában, úgy, hogy nem számíthattunk külső segítségre, ám a csoporttársaink azért mögöttünk álltak, ha netalán meginognánk. Olyan volt ez, mintha angyalok kísérnék lépteinket, mintha éreznénk a határokat. Szinte egyszer sem szédültünk el, és mielőtt falhoz, vagy ablakhoz értünk volna, úgy jó fél méterrel előbb irányt változtattunk. Érdekes, nem ütköztünk. 🙂
A feltétel nélküli bizalom gyakorlását a következőképpen tettük:
Egyikünk középre állt és mi – kellő teret engedve – körbevettük őt minden oldalról, hogy a biztonságérzet meglegyen. Ezt követően a körben álló társunk összekulcsolt karokkal, behunyt szemmel szép finoman dőlni kezdett hátrafelé, majd előre, és oldalirányban is. Mi, akik “közrefogtuk”, szintén gyengéden enyhe lökést adva, ide oda ,,adogattuk” egymásnak. Emlékeztek még a “Kelj fel Jancsi” játékra? – Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a gyakorlatot. Mindannyian végigcsináltuk a mozzanat-sort, így amikor már kellőképpen “éreztük a teret “, jöhetett a várva várt Megengedés-Állítás.
Ez volt a nap legizgalmasabb része, hiszen szép sorban, egymás után elmondtuk, mit szeretnénk megengedni magunknak, az élet mely területén érzünk blokkokat, azaz hol lehet a legnagyobb szükség a megengedésre. Aki ,,állított”, az a földön egy kényelmes pózban elhelyezkedett – ezúttal én – és a többiek felálltak, ki-ki egy szerepet kapva az életemből. Történetesen nálam a pénz kapta a főszerepet, a pénz és a munka viszonya, a megbecsülés, elismerés hiánya, és a szeretet, valamint az anyagiak együttműködése. Imola kiválasztotta azt a lányt aki engem “testesített meg”, majd rámutatott egy másikra, aki a munkát “képviselte”, míg egyetlen férfi csoporttársunkra, aki a pénz szerepét ,,játszotta el”. Csendesen kuporogtam a szőnyegen és tágra nyílt szemmel figyeltem ahogyan “megmozdul” a tér, ahogy elkezd “működni” az energia, és szó nélkül elszabadulnak az indulatok, felszakadnak a gátak és hangtalan kiáltanak az érzések. Sírtam, rendületlenül potyogni kezdtek a könnyeim, itt már nem volt helye az akaratnak, erőlködésnek, egyszerűen minden elkezdett ,,csak úgy történni magától”. Ami ezek után jött, azt nem lehet szavakba önteni, érezni kell, és itt mindenki érezte azt a “valamit”, mintha egy és ugyanaz az energia lennénk mindannyian. A lány, aki a ,,bőrömbe bújt” ott középen, ugyanúgy viselkedett, mint ahogy én szoktam különböző helyzetekben, még az arckifejezései, gesztikulációi is megdöbbentően engem tükröztek. Hihetetlennek tűnt, mégis igaz volt minden pillanat. Bevallom, végigsírtam az egész állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet. Az én állításomhoz hasonlóan, mindenki végig vitte a megengedés-gyakorlatot, és kinek könnyebb, kinek nehezebb módon, ám úgy érzem mindannyiunknak sikerült megértenünk a megengedés lényegét.
Estére kimerültem, jártányi erőm nem maradt, egy jóleső fürdő után az ágynak zuhantam és olyan mélyen aludtam, ahogyan már régen. Mint mindenhez, a megengedés elfogadásához és a gyakorlati életben való elsajátításához is idő kell, de már elindultam az úton, megtettem az első lépést, és ez a legfontosabb. Meg kell hallanunk a hívó szót, és ez csak úgy történhet meg, ha a szívünk hangjára figyelünk és nem engedjük, hogy elnyomja a világ egyre hangosabb zakatolása.
” Létezik benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Létezik benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Létezik benned egy hely, ahol Isten ereje lakozik. ” (A csodák tanítása, 47. lecke)
Ezt a teret érezzük a Megengedés Napokon, ebből a térből “állítódik fel” a végkifejlet …Ez a tér a: MEGENGEDÉS.
Amikor kezembe került Edina újonnan megjelent könyve, az alábbi sorokkal szembesültem a könyv borítóján. Valahogy úgy éreztem, ezzel a nővel találkoznom kell, és jól gondoltam. Azután, amikor tovább mentem és elkezdtem olvasni a Párkapcsolati Szakácskönyvet, akkor kezdődött csak igazán a móka, annyira magával ragadott a szellemesen humoros, kedves öniróniával fűszerezett írás, hogy nem bírtam letenni. […]
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2013-11-07.
Amikor kezembe került Edina újonnan megjelent könyve, az alábbi sorokkal szembesültem a könyv borítóján. Valahogy úgy éreztem, ezzel a nővel találkoznom kell, és jól gondoltam. Azután, amikor tovább mentem és elkezdtem olvasni a Párkapcsolati Szakácskönyvet, akkor kezdődött csak igazán a móka, annyira magával ragadott a szellemesen humoros, kedves öniróniával fűszerezett írás, hogy nem bírtam letenni. Nekivágtam hát az útnak Verőce patinás cukrászdájába, hogy találkozhassak a különleges könyv írójával, Csontos Edinával.
Mielőtt bármit is kérdeznék, szükségét érzem a fülszöveg megosztásának, mert ez hozzátartozik a könyv születéséhez és írójához éppúgy. Aztán jöhetnek a kérdések:-)
“Mérnök, ötgyerekes családanya, spirituális látásmódú ember. Ezek a címkéim amik alapján százan százegy félét gondolnak rólam. Mégis ki vagyok én? Egy kereső ember, aki kérdez, aki kíváncsi, aki szereti a nevetést. Hétköznapi nő vagyok, aki problémába ütközvén, először megpróbálja megkerülni, azután átugrani, majd légkalapáccsal széttörni. A kudarcok után pedig nekilátok a megoldásnak.” Ennek a könyvnek az ötlete egy ihletett pillanatban, mosogatás közben érkezett a tudatomba. Ezután még hosszú utat kellett megtennem, hogy megvalósulhasson ebben a fizikai formában. Formálódott ő és formálódtam én is. A folyamat összefonódott és most— több mint két évvel az első, megtermékenyítő pillanat után — végre itt van. Kézbe vehető, megkóstolható, szerethető vagy eldobható. Eddig én őrizgettem, formáltam és növesztettem, most pedig megszületik és önálló életre kel. Ő az én gyermekem, szerelmem, testem-lelkem része. Sorsát, jövőjét nem ismerem, de telve bizalommal útjára bocsátom, mint igazi hús-vér gyermeket: Menj Isten áldásával, adj örömöt és szeretetet mindenkinek, aki nyitott arra, amit adni tudsz neki!” Részlet, Csontos Edina Párkapcsolati Szakácskönyvéből.
F. K: Edina honnan jött az ötlet, – oké, mosogatás közben – a könyv megírásához, egyáltalán az íráshoz, amely első olvasásra úgy tűnik cseppet sem áll távol tőled, hiszen egy remekül sikerült összeszedett írásról beszélhetünk?
Cs. E.: Az írást mindig is szerettem, már iskolás koromban is lelkesen fogalmaztam, sőt egy időben újságíró szerettem volna lenni. Ehhez képest kitanultam a földmérést és sok-sok évig csak a levelezésben éltem ki magam, majd néhány éve elkezdtem lejegyezni a gondolataimat. Később jött az ötlet, hogy blogot készítek és arra teszem fel az írásaimat. Szép lassan kialakult egy olvasótábor is. A Párkapcsolati szakácskönyvet először nem is mertem könyv-terjedelemben megírni. Aztán valahogy mindig jött valami piszkálódás a bensőmből és végül mekkey péter karikátor közreműködésével (az ő kérésére kisbetű!) elkészült a végleges forma. A lektorálást egyik nagyon szeretett és lelkes olvasóm készítette, aki sajnos nem vállalta a nyilvánosságot, de ezúton is szeretném neki megköszönni a munkáját és a szeretetét, amivel nagyon sokat segített nekem. Magam számára nem vagyok írónő, bár sokan annak tekintenek. Erre példa, amikor a gimis felvételire készülő nagylányomnak segítettem az irodalmi kérdéssorban és egyszer csak kifakadt: „anyu könnyű neked, te író vagy…” Úgy érzem, hogy az írásaimban nem az irodalmiság, hanem a gondolkodásmód és a könnyedség az, ami sokat ad az embereknek. No meg az őszinteség. Vannak írások, amik azért figyelnek még mindig a számítógépem „töredék” mappájában, mert sokszor nekem sem könnyű belenézni a tükörbe, márpedig csak az őszinte írás az, ami tényleg segít másoknak is. És persze nekem is. A könyveim pedig olyanok, mint a gyerekeim: belőlem ölt testet valami nálam sokkal hatalmasabb erő, amely így képes ebben a világban megnyilvánulni. Bizonyos szinten az enyém, más szinten pedig tőlem teljesen független létező. Az én döntésem „csak” annyi, hogy igent vagy nemet mondok a felkérésre. 🙂
F. K: Amikor a hátsó borítót is elolvastam, annyira jókedvre derültem, hogy úgy éreztem kedvem lenne főzni, szeretni, szeretve főzni, jól megsózni, megcukrozni az életet. Mi volt a célod az alábbi üzenettel?
” Úgy érzed sótlan az életed? Netán el van sózva, vagy a párod savanyú, a szád íze keserű?
Esténként úgy érzed magad, mint egy rob-bantott csirke?
Ha megelégelted a lenyelt békát, akkor ideje változtatni! Ez a könyvecske kipróbált recepteket kínál arra, hogyan tedd élhetőbbé — ehetőbbé — a hétköznapokat. Megtudhatod, hogy mi köze a vécétartálynak a vízözönhöz és hogyan kerül mindez a konyhába. Találkozhatsz Sehallselát Dömötörrel személyesen, szóba kerül a szerelmi bájital valamint életünk párja — úgyis mint tükör-tojás.
Készítsd a nevetőizmaidat!
FIGYELEM: BIZTONSÁGI ÖVEKET KIKAP-CSOLNI!
Markold meg a sótartót és indulhat egy újabb vidám fejezet, ne feledd: TE vagy a főszakács!” Csontos Edina
Cs. E.: Egy kis történettel válaszolok erre. Amikor a karikátor elolvasta a kéziratot, megkérdezte, hogy ez ugyanannyira humoros, mint ezoterikus, melyik vonalat szeretném kidomborítani? A válaszom az volt, hogy egyiket sem, mert mindkettő fontos benne. A humor az az eszköz, ami segít, hogy a hétköznapokba beszorult tudatunkat kinyissuk. Aki képes elnevetni magát, az meg tudja változtatni az életét. Annyi nehézség van az életünkben, ami mind akadályként tornyosul a változás-változtatás előtt. Ezt döntöm le és juttatom el a falak mögé azt az információt, ami aztán kinek-kinek a szűrőjén keresztül szépen elindítja a változást. Ha csak annyit érek el, hogy egy-egy ember néhány percre önfeledté válik és felnevet, akkor már megtettem azt, amit a világ jobbításáért megtehettem. A többi már nem rajtam múlik, „a sótartó a te kezedben van!”
F. K: Milyen érzés ötgyermekes édesanyaként a hegytetőn elbújva a világ elől élni? Egyáltalán hogyan jut időd a kicsik mellett blogolni, könyvet írni, és még a férjedet is “fűszerezni”, vigyázni arra, hogy ki ne fusson az a bizonyos életleves?
Cs. E.: Nem egyszerű, de nem is bonyolult. Amikor az ember rálép arra az útra, ami tényleg az övé, akkor már nincs szüksége pótcselekvésekre. Arra, amit az ember igazán és tiszta szívből akar, mindig megtalálja az időt és alkalmat. Humorosan azt szoktam erre a kérdésre válaszolni, hogy éjjel fél háromkor csönd van és nyugalom, a fürdőszoba pedig teljesen üres, így senkit sem zavarok… és ez nem csak vicc, mert tényleg volt, hogy akkor és ott írtam. Mint ahogy olyan is megesett, hogy a meglehetősen hangos kisfiaim mellé ültem az asztalhoz hátamon a hordozókendőben a legkisebbem, kezemben füzet és toll, mert az egyetlen számítógépünkön a férjem írt éppen. Simán kikerekedett belőlem három oldalnyi mondanivaló. Egyébként 13 éve nincs tévénk, bő 6 éve rádiót sem hallgatok, így a mai átlagemberekhez képest helyből időmilliomos vagyok. A hegytetői világvégén élést imádjuk, ez tudatos döntés és vállalás volt, bár így hat év távlatából azt kell mondjam, hogy bizony tudta a fene, hogy mit vállalunk és nagyon jó, hogy nem ismertük előre a nehézségeket. Nagyon komoly változáson mentünk keresztül, az élet minden területén megjártuk a mélypontokat. Mindez kellett ahhoz, hogy ma azok legyünk, akik vagyunk és a világlátásunk és isteni gondviselésbe vetett hitünk a tapasztalatok által tudássá formálódjon. Az útnak persze nincs vége, mert ahhoz, hogy a tudásból eljussunk a bölcsességig, még van mit fejlődni. Magunknak is és a párkapcsolatnak is. Néha megkapom a leckéket, csak hogy tudjam: ugyan megírtam a diplomamunkám ezzel a könyvvel, de az „államvizsga” még hátravan…
F. K.: Az a hír járja, hogy férjeddel Attilával egy közös könyvön dolgoztok. Mesélnél erről az izgalmas munkáról?
Cs. E. : Igen, sőt néhány héten belül kézbe vehetővé is válik. Ez egy ikerregény, amolyan „egymás szemében”. A sztorit az Élet írta, mi csak lejegyeztük. Címe: Sorsfonat.
A megismerkedésünk és a kapcsolatunk első éve fonódik benne össze a két nézőpontból. Mindketten megrendeltük a másikat-meg is kaptuk, csak ahol más történet véget szokott érni, ez ott kezdődik. Nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag és tanulságos időszak volt. Sokan fognak magukra ismerni benne. Ami sajátsága, hogy – gondolkodásmódunkhoz híven – elég jól megmutatja a vonzás és tudatos teremtés „buktatóit”, mindazt, amit az ember észre sem vesz, aztán egyszer-csak meglepődve aratja le a gyümölcsét. Azt a könyvet is nagyon szeretem. 🙂
F K.: Sokan hisznek sok mindenben, ki Istenben, ki Buddhában, van aki a kövek erejében, és van ki saját magában. Edina Te miben hiszel?
Cs. E.: Hiszem, hogy van valami hatalmas erő, ami a fizikai látszat-valóságon messze túlmutat. Hiszem, azaz TUDOM azt is, hogy ez az erő bennünk van, ez lényünk belső mozgatója, az általunk is megnyilvánuló Isten. Ahogy ezzel egyre inkább együtt tudok működni, úgy válik az életem egyre élhetőbbé, én magam pedig nemcsak szerethetőbbé, hanem szeretővé. Mert ez a lényeg: aki szeret az él.
F.K.: Edina, ha egyetlenegy üzenetet hagyhatnál hátra egy hosszú utazás előtt az emberiségnek, mi lenne az?
Cs. E. : Egy korábbi írásomból hagynám itt az idézetet:
„Minden ember más, mindenki máshonnan jön, másfelé tart. De egy pillanatra összefutnak az útjaink, és ha megengedjük magunknak, akkor belepillanthatunk egy másik világba. Egy teljesen más, mégis nagyon hasonló világba, mert valamikor régen ugyanonnan indultunk, és egyszer majd valamikor ugyanoda érkezünk. Más az ösvény, más a batyu a vállunkon, de mindannyian a boldogságot és a szeretetet keressük. És mindannyiunkat tenyerén hordoz Isten.”
Hazafelé gyalogolva olyan érzés kerített hatalmába, amelyet nem lehet szavakban kifejezni. Olyan volt, mintha találkoztam volna egy rég nem látott testvéremmel, tudjátok, mint amikor leültök valakivel beszélgetni és ráébredtek, hogy sokkal régebb óta ismeritek egymást, mint gondolnátok. Nem csoda, hiszen a találkozások nem véletlenek! Köszönöm Edina, hogy megismerhettelek!
Frenyó Krisztina
A Párkapcsolati szakácskönyvet megvásárolhatjátok, megrendelhetitek, valamint ahol Edinával találkozhattok: A blog: www.lelekkunyho.blogspot.com