„ Tükörkép él a lelkünkben. Tükörkép, önmagunk arcával és tekintetével. Van-e fülünk , hogy halljuk , és van-e szemünk, hogy lássuk a kettő közti különbséget? „ 

Megismertük , hogy őseredet szerint mi mindenható, mindentudó, és mindenütt jelenvaló lények vagyunk tehát…megismertük hitünk misztikus Istenét, és a szemébe néztünk. Nincs helye többé kételynek a szívünkben, nincs helye hitetlenségnek az elménkben, és nincs itt az ideje a habozásnak az életünkben. Immár nem hiszünk, hanem tudunk.

A te létezésed a bizonyíték Isten létezésére és jelenlétére. Ezt az egy mondatot vésd az eszedbe, és bármikor , amikor nehéz pillanatokat élsz meg az életedben, mindannyiszor, ha úgy érzed, összecsaptak a fejed fölött a hullámok, vagy nem látod a kiutat, csak gondolj rá. Isten létezik, és a gondunkat viseli utunk során. Mindig mögöttünk áll, és figyeli minden lépésünket. Szívünkben utazik velünk együtt, mérföldeken át, életeken keresztül . Velünk együtt kel fel , és velünk együtt alszik el, őrangyalként vigyáz ránk , bármerre is menjünk. Ha minderre emlékezni fogunk , nem eshet bántódásunk. Hiszen nemcsak reményleni, de hinni , és tudni fogjuk mindazt, hogy az úton sosem leszünk egyedül. Lehet , hogy úgy érezzük majd, hogy magányosak vagyunk, lehet, szenvedünk is ettől az érzéstől, azonban ilyenkor mindig tudatosítani kell magunkban , kicsoda is Isten. Hiszen az úton a legnagyszerűbb útitárssal utazhatsz: saját magaddal.

Igen ám, de jogosan teheted fel a kérdést:

Ha egyek voltunk a mindenséggel születésünk előtt, és újra egyek leszünk halálunk után, akkor most mik vagyunk? Ha elég tudatos vagy, már figyeled magad egy ideje. Most már azt is tudod, hogy születésed előtt utat terveztél önmagadnak, és a saját módszerednek köszönhetően , bármi legyen is az, már ismered ezt az utat. Hogy aztán változtatsz-e rajta , az most dől el…

Felteszed a kérdést tehát : merre tovább?

És ekkor megszólal egy hang a fejedben. És ugyanakkor megszületik egy gondolat, és egy érzés a szívedben.

Melyiket követed?

Csodálkozva és talán habozva pislogsz egyet. Vajon melyik hang, és gondolat kicsoda benned? Te vagy az? Vagy valaki más?

Vagy valami más?

Gyermekkorodban elkezd rád rakódni a társadalom , a családok elvárásai , szabályrendszere. Elkezded megtanulni a társadalmi együttélés szabályait , formáit, a viselkedési mintákat…

Lassan, de biztosan kialakul benned egy új személyiség…úgy is mondhatjuk , hogy felveszed az álarcot a világ ellen, a világgal szemben….ez az álarc, amit viselsz a mindennapokban, hordasz este otthon, és a munkahelyeden, mutatsz meg az ismerőseidnek és a barátaidnak. Ez az az álarc, amit sokszor akkor is fenntartasz az arcodon, amikor inkább meg kellene szabadulni tőle…és néha utána nagyon pocsékul érezzük magunkat otthon, amikor levesszük , és egyedül maradunk önmagunkkal. Mert önmagunknak nagyon nehéz hazudni. Két önmagunk van tehát . Az egyik a valódi, a másik pedig az egó.

Az egó önmagad? Ha megtalálod ezt a hírhedt egót , akkor ki vagy Te?

Az egó a világ és általad életre hívott személyiség , és éned egy másik oldala. Nincs is ezzel semmi baj, ez teljesen természetes állapot, hiszen életed egy nagyon fontos időszakában szükséged van az egóra, arra, hogy tudd, ki vagy te, hogy elkülönülj a világtól , hogy túlélj.

Fejlődésed érdekében hívtad életre az egót, és ő beteljesíti ezt a feladatát.

De hogyan különböztetheted meg egymástól önnön valód két arcát, két állapotát?

A benned élő valódi, spirituális , isteni önmagad emlékszik….emlékszik minden pillanatra, minden mozzanatra, mindenre, amit elhatároztunk odaát a semmi határán túl….odaát , ahol az idő csak az elmében létezik…., ahol egyszerre létezik múlt és jövő, ahol a szabadság nem illúzió, és ahol az eónok csupán napok vagy órák az végtelenségben….

Emlékszik minden álomra, és minden célra , amit elterveztél….minden apró kis jelre, amit ide készítettél magadnak az útra, mint iskolás gyerek az uzsonnás táskát….arra az ezer csodálatos pillanatra, amit megéltél már jóval azelőtt, hogy megtörtént volna, a szavakra és mondatokra, amiket kimondtál már jóval azelőtt, hogy megszülettél….

Emlékszik az útra is , amit megtettél képzeletedben…és amelyet meg akartál osztani a világgal…Hiszen azért vagy most itt.

Az egó a személyiséged másik része, a túlélés érdekében jött létre. Be is teljesíti ezt a feladatát. Osztályoz, mérlegel, javaslatokat vet el és fogad meg, és egyetlen célja te magad védelme. Összehasonlít a többi emberrel, listákat készít, és mindenáron megpróbálja a legtöbbet kipréselni belőled. Végeredményben az egó egy nagyon hasznos dolog. Megtanulsz általa megragadni a világban, érvényesíteni az akaratodat, küzdeni a céljaidért. Megtanulsz erőszakosnak lenni, ha úgy hozza a sors, és engedni, ha úgy kívánja a szükség. Megtanulod magad elkülöníteni a többi embertől. Megtanulod fejleszteni magadban és táplálni az életösztönöd. Megtanulhatsz harcolni. Harcolni a többi ember ellen.

Azonban itt jön a csavar a történetben. Ha harcolsz, akkor sebeket osztasz. Nagy harcos lehetsz, példás küzdőszellemmel. Olyan, aki nem adja fel, vagy akár mindenkit eltapos a maga érdekében, akár kíméletlen is lehetsz. Erre az egó ránevel. De vigyázz: a háború még senkit sem tett naggyá….

Ugyanakkor emlékszel a tudományos alapú mondásra: Két dolog nem lehet egyszerre ugyanazon helyen….

Így tehát személyiséged két oldala sem fog megférni egymással sokáig….az egyik mindenféleképpen el fogja nyomni a másikat….Isten (önmagad ) és az egó párharcából csak egy esetben jöhetsz ki jól…ha az egód feloldod önmagadban…

Ezért hát tanulj meg beszélni a benned élő önmagaddal….tanuld meg hallani a hangját. Tanuld meg megérteni azt , amit mond, figyelj a megérzéseidre. Isten és önmagad a megérzéseid által fogják tudatni veled a válaszokat. Az először eszedbe jutó gondolat mindig Isten válasza lesz, még mielőtt az egód tudatosan át nem veszi a hatalmat feletted. Az igazi válasz, szíved és lényed válasza mindig előrevivő, sosem megalkuvó, és cselekvésre serkentő lesz….

…hiszen ne feledd, Isten nem ismeri a lehetetlent…..

Az egó nem képes mást tenni. Mindig kontrollálni akar, mert pontosan látnia kell , mi fog történni, hogy megtegye az ellenlépéseket a túlélésed érdekében. De neked nem kell követned az egót , neked a szíved hangját kell követned, bármit is mondjon. Mindig tudni fogod, mi a jó megoldás , ha a szívedre hallgatsz, nem kell aggódnod….

…hiszen Isten nem ismeri a félelmet ……

Menj hát bátran az utadon, ne állj meg ,és legfőképpen ne nézz hátra. Minden, amit magad mögött hagytál , elmúlt. Ha hátrafelé sétálsz, sosem fogsz előre jutni. Ismerd fel a célodat, és haladj bátran, nézd és vedd is észre az útjelző táblákat, és ha a szívedre és a megérzésedre hallgatsz, bárhová eljuthatsz az életben. Minden egyes pillanat egy új lehetőség , tégy meg mindent azért ,hogy egykoron majd elégedetten nézhess vissza, és ne legyen hiányérzeted…

….mert ne feledd, Isten nem szenvedheti a tétovázást…..

Ha Isten és önmagad szavára hallgatsz, nincs többé szükséged az egóra. Fel kell oldanod önmagadban. Bíznod kell magadban és az életben, hinned kell a céljaidban. Hallgass a csendességre, és hallani fogod az élet gyönyörű dalát….

És ha elég sokáig hallgatod , meg fogod jegyezni a dallamot…..

Vegera András