Muhi János költő, nevét “jegyzik a szakmában” és szívhez szóló költeményeivel már sokakat megigézett. Az interneten és a közösségi oldalakon szemben jönnek velünk írásai, versei, elbeszélései. Az egyik ilyen kedvenc, a Nők Lapjában is megjelent Mesélj Apu című verse, amely igazán emberi és elgondolkodtató írás. Ám a kérdésre, hogy, ki is Muhi János valójában, arra mindenkinek más a válasza. Mi, szeretjük Muhi János költészetét, a többit pedig döntsétek el ti magatok. Most dióhéjban bemutatjuk nektek őt, és egy másik kedves írását is megosztjuk veletek. Fogadjátok szeretettel!
Muhi János költő, 1961 február másodikán látta meg a napvilágot Martonvásáron. Kétéves korától Budapesten éli mindennapjait. A szülei korán elváltak, igazi apját csak hét évesen ismerte meg. Miden költő, író mögött áll valamilyen szomorú sorskép, vagy önkifejezésre érő vágy, amelyben elbújhat, vagy épp megmutatkozhat önön valójában. Jánosnak sanyarú gyermekkora volt alkoholista nevelőapjának köszönhetően, aki különböző indokokkal rendszeresen bántalmazta őt. Már hét évesen sokat olvasott, majd 15 évesen került közel a zenei élethez bár ekkor még „csak” roadolt az iskola mellett olyan zenekaroknak mint a Piramis, V’Moto – Rock, Skorpió, Korál.. 17 évesen egy Galaxis nevű zenekar énekese lett, és ekkor kezdett el szövegeket írni! 1982-ben az akkori zenei életet uraló állapotok miatti csalódásában kiszállt a zenekarból, ami röviddel ezután fel is oszlott. Később “beugrott” egy Stress nevű zenekarba a katonaságát töltő énekes helyére majd annak visszatértével végleg szakított a zenei pályával! A civil foglalkozásában kezdte örömét lelni, fodrásznak állt.
2004-ben egyedül maradt az akkor 14 éves fiával, akit azóta is egyedül nevel, lévén még egyetemen tanul. Ekkor kezdett el verseket írni csak úgy magának! Később ezeket megmutatta Peck Lacinak akivel nagyon jó barátságot ápol azóta is. Neki az ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette a Mesélj apu című versének részletét amit az interneten kalandozva fedezett fel! Innen már nem volt megállás! Dobó Ferenc – nyomdai szakember, tipográfus – csatlakozásával elkezdtek dolgozni a Sebkönyvön melynek címét szintén Peck Laci találta ki és az illusztrációkat, grafikákat is ő készítette a versekhez! Később csatlakozott a csapathoz Lőrincz Viktor aki vállalta a versek egy részének megzenésítését hangszerelését! Tulajdonképpen az egész zenei anyag az ő kezének gyümölcse. És érkezett Kárpáti Levente színművész, aki szintén a nevét adta a projekthez és felmondott öt verset a CD-re. Közben október elején valaki lefotózta a Nők Lapjában megjelent Mesélj apu-t, és feltette a facebook-ra. A vers önállóan elkezdte járni az útját! Az emberek egymásnak küldték tovább és folyamatosan osztották meg! Rövid időn belül a látható megosztások száma meghaladta 35000-et. Amiről nem tudhatunk mert nem látjuk az a szám közel van, vagy talán már meg is haladta a 100 000 megosztást! Ami egészen hihetetlen szám, vers megosztások tekintetében! Ennek az eredményével lett gazdagabb Muhi János, illetve – ahogy ő szereti ha nevezik – Janó, és mindazok, akihez ez az írásmű eljutott, vagy ezek után eljut majd. Ahogy Janó mondta, a “semmiből”, barátok összefogásából megszületett a Sebkönyv című verseskönyv! És azóta még számos vers, elbeszélés, írás árulkodik Muhi János jelenlétéről az irodalom színes palettáján. Következzék hát egy friss csemege a költő tollából.
A Kis Herceg és a költő
– Szia! Köszönt illedelmesen a Kis Herceg.
-Szia! Köszönt vissza a férfi.
– Neked miért ilyen szomorú a szemed? Kérdezte a Kis Herceg
-Annak látod? Kérdezett vissza a férfi.
–Igen! Talán azért írod azokat a szép, de szomorú verseket? Olvastam a Mesélj apu! címűt nem régen. Azt is megkönnyeztem. Hogyan tudsz így írni? És honnan jönnek ezek a szavak? Kérdezte a Kis Herceg.
-Tudod az igaz szavak azok mind a szívből jönnek! Mert őszinték és nem manipulálják őket mindenféle körülmények. Mert az ember nem gondolkodik azon hogy vajon mit fog hozzá szólni a környezet! Csak kimondja azt amit gondol! De ez nem mindig jó!
–És miért nem?
-Mert az emberek hajlamosak arra, hogy mindenféle dolgokat belemagyarázzanak mások gondolataiba, mondataiba! Sokszor félreértelmezik vagy nem értik meg! Például egy vers is mindenkinek mást mondhat. Nem feltétlenül azt, amire a költő gondolt! Hiszen az születhet sok mindenből, akàr egy élet helyzetből vagy egy emlékből.
–Akkor neked sok szomorú emléked van? Kérdezte a Kis Herceg.
-Hàt, van belőle bőven, de azért sok jó dolog is történt velem. De a rossz dolgok sokkal mélyebben vésődnek be az emberekbe!
–És miért van ez így??
-Nem tudom! Talán mert úgy érezzük, hogy sokkal kevesebb jó történik velünk, mint rossz! Persze ez így nem igaz, hiszen azért általában fele fele arányban történik de vannak kivételek!
–De nem úgy van, hogy mindenki a saját sorsát irányítja??
-Ez nem teljesen így van! Mert sok dolog van az életünkben amibe nem szólhatunk bele! Ezeket hívjuk körülményeknek. Például nem határozhatod meg hogy hová szüless és kik legyenek a szüleid, pedig a gyermekkor nagyon meghatározza, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.
– Akkor neked nehéz gyermekkorod volt?
-Hát nem volt könnyű de most nem szeretnék erről beszélni!
–Rendben! Mondta a Kis Herceg. De te ugye sokat olvastál gyermekként, ugye?
-Ez így van! Nagyon sokat. Szerettem olvasni mert akkor egy kicsit elszakadhattam a valóságtól és szinte én is ott voltam a könyvben a többi szereplővel, hiszen elképzelhettem, hogy néznek ki és a helyszínek is megjelentek képszerűen az író leírása alapján!
–Tehát az olvasás az jó dolog mert fejleszti a képzelőerőt és a szókincset. Ugye? Mondta a Kis Herceg.
– Ez így van! De sajnos manapság egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek. (Sajnos a felnőttek is bár náluk inkább anyagi okok miatt van ez, mert nagyon drágák lettek a könyvek.) Inkább megnézik filmen még a kötelező olvasmányokat is. Ezzel az a baj, hogy a filmen kész terméket kapsz a készítők elképzelését, ami nem mindig egyezik a könyvben leirtakkal. Ezért van sokszor ha előbb olvasunk el egy könyvet és utána nézzük meg a belőle készült filmet, könnyen csalódhatunk!
–Apropó! Csalódás. Te sokszor csalódtál már? Azért írsz szomorú verseket? Hiszen írtál már szerelmes verseket is, de most megint szomorúakat írsz.
– Hát csalódtam már sokszor! Ezek mind elszomorítanak. A legnagyobb csalódás az ha barátban vagy szerelemben, a szerelmedben csalódsz! Az nem múlik el soha! Az mindig benned marad! Tudod az én írásaimat és gondolom másokét is meghatározza a pillanatnyi lelki állapotom. Egy zenésznek vagy írónak két lelkiállapot jellemzi a legtermékenyebb időszakát, amikor szerelmes vagy amikor szomorú (depressziós). Én nem tudok szerelmes verseket írni ha depresszív állapotban vagyok. Vagyis tudnék de az nem lenne őszinte!
–Te mindig őszinte vagy? Kérdezte a Kis Herceg.
-Nem! Nem mindig, de vannak dolgok amikben soha nem hazudnék! Mondta a költő.
–Mint például a szerelem és a barátság?
– Igen! Ezek nagyon fontos dolgok az emberek életében, mégis sokan hazudják az érzelmeket és csak látszatra barátkoznak!
–Hát az emberek nagyon buták! Mondta a Kis Herceg. Bár a szíve szerint hülyét mondott volna de illedelmes lévén nem beszélt csúnyán.
Hát furcsák vagytok ti emberek! Éltek egy általatok teremtett, embertelen világban. Papoltok a környezetvédelemről, közben eldobáljátok a szemetet és mindenfélével szennyezitek azt. Boldogságra vágytok, de ha ott van, gond nélkül eldobjátok. Soha nem vagytok elégedettek azzal, ami van és úgy nehéz boldognak lenni. Irigyek vagytok egymásra és nem tudtok örülni mások sikereinek. Mindig az igazit keresitek, de nem veszitek észre ha ott van! Elérhetetlen álmokat kergettek és a pénz határozza meg az életeteket! Akkor én vagyok a világ legszerencsésebb emberkéje! Hiszen a bolygóm ugyan nem túl nagy, de minden meg van rajta, amire szükségem van! Van élelem, víz, tiszta levegő! Van hol laknom! Kicsi, de otthonos házban, amit méltán hívok az otthonomnak! Nem kell nekem 10 szoba, mert teljesen felesleges! És még valamim van, amiből nektek soha nincs elég! Időm!! Van időm a barátaimra és a szeretteimre! Nem rohanok állandóan, mert nem kell! Ha akarom átmegyek hozzájuk vagy ők jönnek hozzám és jókat beszélgetünk! Nem csak udvariasságból kérdezzük meg egymást, hogy hogy vagyunk és a választ meg sem várva rohanunk tovább mint ti. Vagy mert nem is akarjuk meghallgatni a panaszkodását! Mi nem panaszkodunk egymásnak, mert igazából nincs miért, de ha mégis akkor meghallgatjuk egymást! Mert mi együtt élünk! Ti olyan sokan vagytok a városokban és sokan kerestek párt magatoknak, mégis olyan sok a magányos ember akkor is, ha családban él! Ezt nevezitek ti társas magánynak! Most már értem a szomorúságod egyik okát, sőt talán az egészet értem! Jó lenne ha egyszer erről is írnál, bár nem hiszem hogy valamin is változtatna, mert ti emberek nagyon rossz irányba haladtok!
-Abszolút jól látod a dolgokat és teljesen egyetértek veled. Mondta a költő. Nem is értem, hogy egy ilyen kis ember, hogy láthat ilyen tisztán mindent?
–Mert engem még nem fertőzött meg a világotok és nem is szeretném ha ez megtörténne! Ezért csak néha jövök el hozzátok de azt is nehéz kipihennem otthon és feldolgoznom magamban! Érthetetlenek vagytok a számomra! Pedig olyan egyszerű lehetne minden de ti mindent agyon bonyolítotok! Na mennem kell!! A.viszontlátásra! És írjál minél többet! Akár ezt is megihatod! Vagy írhatnál vidámabb verseket is, bár tudom ez nem teljesen rajtad múlik! Én szurkolok neked, hogy írhass még olyanokat is!
-Az nagyon jó kenne! Mondta a költő!
Viszontlátásra kisember!
A Kis Herceg odalépett a költőhöz és megölelte őt mert tudta egy ölelésben minden benne van, amit szavakkal nem mindig tudunk kifejezni! Majd az űrhajójához lépett és egy pillanat alatt eltűnt a horizonton! A költő még sokáig nézett utána és közben arra gondolt milyen jól esett neki ez a beszélgetés, mert igazából rég nem beszélgetett így senkivel. A fenébe is! Lehet, hogy tényleg megírom ezt!
Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.