Komáromi János: ott volt az a nap
ott volt az a nap
és ott voltam én
ott voltál Te
és egy költemény
született bennem
és a csendben
felcsendült az a dal
ahol úgy szólt a gitár
és úgy öleltél már
ahogy álmaimban akartam valaha
és lám csak mégsem
éreztem egészen
azt a felhőtlen nagy boldogságot
és lám csak mégsem
értettem egészen
miért nem találom a Mennyországot
milyen érdekes
ahogy telnek az évek
milyen érdekes
hogy most újra látlak
milyen érdekes
ahogy telnek az évek
már tudom
hogy valóság vagy
mert csend volt
és csend volt
és újra csend
mert lángolt
mert égett
odabent
az a vágy
az a szó
amit nem hallottam többé
az a vágy
az a szó
ami már eloszlott köddé
micsoda álmok és micsoda éjszakák
micsoda vágyak és micsoda lét-csaták
nyúlnak a lépteim
és rám köszön megint
az el nem múló pillanat fénye
az újra-élhető évek reménye
csak egy szó
csak egy hang
csak egy dal
csak egy szó
csak egy hang
csak egy dal
csak egy hang
csak egy dal
ez maradt
abból a találkozásból
ez maradt
abból az ölelkezésből
ez maradt
abból az álomból nekem
és ezt az emléket most elteszem
és ott voltam én
ott voltál Te
és egy költemény
született bennem
és a csendben
felcsendült az a dal
ahol úgy szólt a gitár
és úgy öleltél már
ahogy álmaimban akartam valaha
és lám csak ma már
érezem egészen
azt a felhőtlen nagy boldogságot
és lám csak ma már
érzem egészen
hogy melletted megtaláltam a Mennyországot!