Kedves Olvasóim!

Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a “tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek ellenére jóleső örömmel tértem vissza az otthonunkba. Az udvar telis-tele volt bordó szőlőkacsokkal, makksapkákkal és tobozokkal, még szerencse, hogy hét ágra sütött a nap, így aztán dupla élvezettel rakosgattam ide-oda őket, a legjobb helyet keresve számukra. A szerkesztőség is őszi színekbe öltözött, a gyűjteményből bőven jutott az iroda csinosítására is, ajtókoszorúk és asztali díszek formájában köszöntenek vissza a hétvégi zsákmányok. Keserédes grapefruit illat járja át a levegőt, az illóolajok és teamécsesek  ölelésében  burkolózva jobban esik még az imádott kávé is. A Stefánia úton végigsétálva a szaladgáló kutyák és a színes pulóverekben bicikliző fiatalok látványa magával ragadt, miközben lábammal szelíden rugdostam a rozsdabarna faleveleket. Szép az élet, tetszik ez az ősz! Ti is élvezzétek ki a vénasszonyok nyarának utolsó cseppjeit, süssetek fánkot, készüljetek a tök-ünnepre, szedjetek csokoládébarna gesztenyehalmokat, és vágjátok magatokat hanyatt az őszi avarban, totálisan felszabadít, meglátjátok. Vigyázzatok magatokra, legyen egy csodálatos hetünk újra, együtt veletek, sült gesztenye illatú feelinggel!

Frenyó Krisztina