levele címkéhez tartozó bejegyzések

A szerkesztő levele

      Kedves Olvasóim! Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a “tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-15.

      Stefánia látványképStefánia lányKedves Olvasóim!

Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a “tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek ellenére jóleső örömmel tértem vissza az otthonunkba. Az udvar telis-tele volt bordó szőlőkacsokkal, makksapkákkal és tobozokkal, még szerencse, hogy hét ágra sütött a nap, így aztán dupla élvezettel rakosgattam ide-oda őket, a legjobb helyet keresve számukra. A szerkesztőség is őszi színekbe öltözött, a gyűjteményből bőven jutott az iroda csinosítására is, ajtókoszorúk és asztali díszek formájában köszöntenek vissza a hétvégi zsákmányok. Keserédes grapefruit illat járja át a levegőt, az illóolajok és teamécsesek  ölelésében  burkolózva jobban esik még az imádott kávé is. A Stefánia úton végigsétálva a szaladgáló kutyák és a színes pulóverekben bicikliző fiatalok látványa magával ragadt, miközben lábammal szelíden rugdostam a rozsdabarna faleveleket. Szép az élet, tetszik ez az ősz! Ti is élvezzétek ki a vénasszonyok nyarának utolsó cseppjeit, süssetek fánkot, készüljetek a tök-ünnepre, szedjetek csokoládébarna gesztenyehalmokat, és vágjátok magatokat hanyatt az őszi avarban, totálisan felszabadít, meglátjátok. Vigyázzatok magatokra, legyen egy csodálatos hetünk újra, együtt veletek, sült gesztenye illatú feelinggel!

Frenyó Krisztina 

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Már egy hete benne vagyunk a gyönyörű októberben és szédítő szeszélyeivel ismét sikerült levennie bennünket a lábunkról. Az elmúlt héten itt járt nálunk Bata Pisti a Vodku zenekar szóvivője, és egy jót beszélgettünk. A vele készült interjút, a napokban olvashatjátok itt a magazinunkban. Sikerült ellátogatnunk Pálinkás Gergely és zenekarának fergeteges smooth jazz koncertjére […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-07.

Hello october heti szerkesztőilevélKedves Olvasóink!

Már egy hete benne vagyunk a gyönyörű októberben és szédítő szeszélyeivel ismét sikerült levennie bennünket a lábunkról. Az elmúlt héten itt járt nálunk Bata Pisti a Vodku zenekar szóvivője, és egy jót beszélgettünk. A vele készült interjút, a napokban olvashatjátok itt a magazinunkban. Sikerült ellátogatnunk Pálinkás Gergely és zenekarának fergeteges smooth jazz koncertjére a Lámpás Pincébe, ahol igencsak jól éreztük magunkat. A képes beszámolóval hamarosan érkezünk. Egy évvel ezelőtt volt szerencsém részt venni tizenegy kiválasztott társammal egy emlékezetes és mindent megváltoztató átalakító műsorban, Lakatos Márk vezénylésével. A bámulatos átváltozás részleteiről vágatlanul olvashattok az oldalon Egy évvel a Teljes Átalakulás után címmel. Hetente ellátogatunk egy átalakított hölgyhöz, és megkérdezzük, hogy érzi magát egy évvel a műsorba kerülés után, és hogy megtudjuk hol tart most az életében. Háromnapos kreatív rajztanfolyamon veszünk részt a hét elején, így figyelmünket, és csápjainkat a jobb agyféltekénkre irányítjuk, aztán jól beszámolunk majd erről is nektek. Most búcsúzom az izgatottság teljes átélésével, hiszen nemsokára kezdődik a rajzóra. Legyen egy szép, tartalmas hetünk újra együtt veletek, köszönöm, hogy vagytok!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Bármily hihetetlen, ám megint magunk mögött hagytunk egy újabb hetet. Esett az eső, sütött a nap és a végén még fagyott is, egyszóval változatos napokat éltünk meg. Előkerültek az esernyők, a téliesített kabátok és némelyik emberen már sapkát is látni véltünk. A lüktető város forgatagában sok mindent észre lehet ám venni, csak figyelni […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-30.

őszi erdő vacsora tornácon feeling

Kedves Olvasóink!

Bármily hihetetlen, ám megint magunk mögött hagytunk egy újabb hetet. Esett az eső, sütött a nap és a végén még fagyott is, egyszóval változatos napokat éltünk meg. Előkerültek az esernyők, a téliesített kabátok és némelyik emberen már sapkát is látni véltünk. A lüktető város forgatagában sok mindent észre lehet ám venni, csak figyelni kell. Apropó figyelem, hogy is van ez? Miért olyan nehéz figyelnünk bármire is, legfőképpen magunkra? Ahogyan nap, mint nap Budapest szívében közlekedem, legtöbbször azt érzem, hogy egy felbolydult méhkasba kerültem. Olyannyira siet mindenki, vadul rohannak egymásnak az emberek a mozgólépcsőn, letaszítva az előttük fáradtan ácsorgó embertársukat. Mintha mindannyian ugyanoda szaladnának, mintha ugyanazt a valamit akarnák elérni egyszerre, a lényeg a gyorsaságban, pontosabban a törtetésben, a másik eltaposásában rejlik. Csodálkozunk, hogy ebben a zsongó kaptárban nem vesszük észre a mellettünk lapuló csodákat, hogy nem tudunk elmélyülni a metrón akár 5 perc erejéig saját belső csendünkben, és azon már meg sem lepődünk, hogy olyan elementáris erővel zuhan le mellénk a buszon egy alig húsz éves langaléta, hogy majd elsöpri a nálánál jóval öregebbeket szatyrostul, gyerekestül, mindenestül? Közömbösek lettünk, eluralkodott rajtunk netán a közöny, nem merjük kinyitni a szánkat, hogy kishaver add már át a helyed a kismamának, az idősebbeknek, és hogy nem véletlenül van kerekesszékben a melletted ülő ember, segíts?! Annyira nem siethetünk sem munkába, sem máshová, hogy szó nélkül tűrjük a körülöttünk történő társadalmi leamortizálást, mert ez már több mint fáradtság, több mint a túlterheltség okozta stressz-tünet, ez már népbetegség, úgyhogy gyógyítani kell. Néha kihúzhatnák az x és y generáció feltörekvő tagjai is fülükről a közömbösítő dugókat, és nem lenne baj, ha a wifi valóban megszűnne egy hétre létezni, talán így észrevehetnék többen a mellettük ülő szemében a fájdalmat, az ácsorgó fájós lábakat, a gömbölyödő pocakokat, és a görnyedt hátakat. Vajon nem lenne szebb a világ, ha megkérdeznénk egymástól, – még ha sokan hülyének is néznek érte – hogy mi a baj, segíthetek? Azért vannak kivételek, a minap több alkalommal is előfordult, hogy a megpakolt „toli-kocsimat”, fiatal fiúk lesegítették volna a lépcsőn, de én nem engedtem, miért? – Talán a rossz beidegződés, meg hogy bírom én, pedig olykor el kellene fogadni a segítséget, nem szégyen az. Ezen a héten több szót ejtünk majd az elcsendesedésről, az öngyógyításról és a segítségről, hiszen ránk fér bőven!

Induljon jól a hetünk együtt veletek, örömmel, odafigyeléssel, a csend feelingjével!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Bizonyára észrevettétek, hogy egy szerkesztői levéllel kevesebbet írtam, így adósotok maradtam, ám ígérem, triplán bepótolom, ha már úgyis három a magyar igazság. Az elmúlt időszak zűrzavarossága végett kissé túlpörögtem magam, ám mind az élet, mind az orvosok is arra kértek, lassítsak.  Ennyit röviden a hiányosságokról, és most jöjjenek a termések. Azért minden,,rosszban”, van […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-23.

gesztenye burok repedKedves Olvasóink!

Bizonyára észrevettétek, hogy egy szerkesztői levéllel kevesebbet írtam, így adósotok maradtam, ám ígérem, triplán bepótolom, ha már úgyis három a magyar igazság. Az elmúlt időszak zűrzavarossága végett kissé túlpörögtem magam, ám mind az élet, mind az orvosok is arra kértek, lassítsak.  Ennyit röviden a hiányosságokról, és most jöjjenek a termések.

Azért minden,,rosszban”, van valami jó is. Az elmúlt héten egy lélekemelő masszázsban és egy érdekes allergia-vizsgálatban részesültem, így erről részletesen is beszámolok nektek egy hosszabb lélegzetvételű írásomban. Szerkesztőségünkben látogatást tett egy professzionális ránctalanító  technikát alkalmazó arcszépítő hölgy, a kezelésről e heti számunkban olvashattok. Megismerkedtünk egy hivatásos fotóssal, – én inkább fotóművésznek hívnám – akinek a fotóival ezen túl sűrűn találkozhattok a magazinban, és egy beszélgetést is sikerült rögzítenünk, hiszen minden hivatás mögött lakozik egy ember, így őt is megismerhetitek hamarosan közelebbről is.     Más: Nagy bulik voltak a nemrég megnyílt Lámpás Bár fedélzetén, és ezzel még nincs vége, mostantól folyamatosan dübörög a padló a Dob utcai Pincében. A programokról nálunk is értesülhettek még időben. Teszteltünk két könyvet, amelyet nektek is előszeretettel javaslunk olvasásra a heti ajánló rovatunkban. Fülbemászó és vérpezsdítő programok ígérkeznek a Zsámbéki Művelődési Ház falain belül, októbertől. Figyeljétek a Feeling programajánló rovatát, remélhetőleg sok érdekességet találtok majd ti is benne. Végezetül, de nem utolsósorban egy Lélekre-szóló, lélekemelő előadáson vehettünk részt Ágnes, a különleges énekesnő jóvoltából. Erről a nem mindennapi hangversenyről, egy szubjektív beszámolóval jelentkezünk a napokban. Olvasgassatok, figyeljetek bennünket itt és a facebook oldalunkon egyaránt. Lessétek a játékainkat, találós kérdéseinket és gyűjtsétek a lájkokat. Ne feledjétek, az ezredik lájkolónknak egy különleges meglepetéssel kedveskedünk. Legyen ismét egy szép hetünk együtt veletek, narancsos sütőtökillatú, gesztenyeburok repesztő őszi feelinggel!

Frenyó Krisztina

Lélekgyógyító sorozat Arnolddal / Valódi célunk

Tisztelt Olvasó!   Alig több, mint két hónapja jelent meg első cikkem ebben a magazinban és Kriszti (ezen lap létrehozója) azóta is folyamatosan „nyaggat”, hogy folytassam az írást, mondván, hogy sokan olvasták nagy érdeklődéssel. Megadtam hát magam és megegyeztünk, hogy amennyire időm engedi, igyekszem folyamatosan megosztani Önökkel gondolataimat, tapasztalásaimat. Ezek nem örök-érvényű gondolatok és tapasztalatok, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-09.

Arnoldhoz valódi célunkTisztelt Olvasó!

 

Alig több, mint két hónapja jelent meg első cikkem ebben a magazinban és Kriszti (ezen lap létrehozója) azóta is folyamatosan „nyaggat”, hogy folytassam az írást, mondván, hogy sokan olvasták nagy érdeklődéssel. Megadtam hát magam és megegyeztünk, hogy amennyire időm engedi, igyekszem folyamatosan megosztani Önökkel gondolataimat, tapasztalásaimat. Ezek nem örök-érvényű gondolatok és tapasztalatok, de úgy gondolom, sokuknak lesz hasznára és segítségére, a saját élethelyzeteikben.

Csontkovács beszélg ArnoldalSok szeretettel adom hát közre következő írásomat.

Valódi célunk (mindannyiunk valódi célja) ősidők óta a boldogság állapotának megélése. Ez a cél a Lélek akaratából ered, ami ellenkezik jelenlegi személyes (egós) akaratunkkal. Valahol mélyen azonban tudjuk és érezzük, hogy örömre és boldogságra teremtettek minket.

Amit azonban nap, mint nap tapasztalunk, éppen ellentétes a boldogsággal. Stressz, konfliktusok, betegségek, korlátok, negatív indulatok, öröm alig-alig… Nem is csoda, hiszen jelenleg az egónkat támogató társadalmi és gazdasági körülmények határozzák meg és irányítják életünket.

De akkor, hogyan lehetnénk valóban boldogok?

A Lélek akarata a Teremtő Forrásból ered, így mentes mindentől, ami negatív, ideértve a betegséget is. Tehát, ha a jelenlegi személyes akaratunk szerinti úttal ellentétben, a Lélek akarata (a Teremtő Forrás akarata) szerinti utat járjuk, elmaradnak a negatív dolgok (félelmeink, aggodalmaink, betegségeink, irigységünk, önbizalomhiányunk, stb.) az életünkből.

Ha személyes akaratunkat követjük és tudatunkat (gondolatainkat) testünkkel (az anyagi világgal) azonosítjuk, akkor a Teremtő Forrás akarata (ereje) csak kis mértékben tud bennünk működni. Életben tart ugyan, mert isteni részünk nélkül egyikünk sem élhet, ennél többet azonban nem tud tenni, mert mi nem engedjük. Nem kapcsolódunk össze vele, nem hívjuk, nem kérjük a segítségét, sőt nagyon sokszor még a létét is tagadjuk. Így nem tehet mást, csendben vár.

CsontkovácsbuddhaAmikor úgy döntünk, hogy mostantól a lélek akaratát követjük, akkor újra össze kell vele kapcsolódnunk. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, nekünk kell hívnunk a Lelkünket, őszintén, tisztán, teljes szívünkből. És a válasz MINDIG megérkezik! Igaz, nyitottnak kell lennünk, hogy észrevegyük, mert általában nem az általunk megszokott módon érkezik a válasz, hiszen a Lélek a nem-anyagi világban “létezik”. Így el kell kezdenünk másképp nézni a minket körülvevő világot, és rájöhetünk, hogy miként működteti világunkat a Vonzás Törvénye. Ha mindenben és mindenkiben a jót keressük, egyre több jó dolog történik velünk, kapcsolataink javulnak. Negatív gondolatinkkal viszont rosszat vonzzunk, romlanak emberi kapcsolataink. Ezen összefüggés ismeretében könnyebb megértenünk, hogy az “ÉLET” mindig annyit és azt adja, amennyit, és amit mi adunk neki. Lehet, hogy nem úgy, ahogy mi adtuk, és nem attól, akinek mi adtuk, de mindig azt kapjuk vissza, amit adtunk, és olyan mértékben, ahogy mi adtuk (sokszor még többet is) az “ÉLET”-nek. Tehát bármit, amit adunk, segítőkészséget, önzetlenséget, adakozást, azt tulajdonképpen mindig magunknak adjuk. És bármit, amit elveszünk az “ÉLET”-től, irigységgel,  féltékenységgel, gyűlölettel, félelemmel, stb. azt magunktól vesszük el.

Arra azonban, hogy úgy döntsünk, a Lélek akaratát követjük, mindig adott a pillanat. Bármikor határozhatunk úgy, hogy a békét, a harmóniát, a boldogságot és a szeretetet választjuk. Igen, ahogy minden, úgy ez is “csak” választás kérdése. Mi döntjük el, hogy a lélek akarata szerint, vagy a személyes akaratunk (egónk) szerint élünk.

Ahhoz azonban, hogy a Lélek útját járjuk, tudatosnak kell lennünk. Jelen kell lennünk életünk minden pillanatában, és nem a múlton kell rágódnunk, vagy a jövő miatt aggódnunk. (Ha a múlton “rágód”-sz, akkor emésztési problémáid lesznek, ha pedig a jövő miatt “agg”-ódsz, akkor hamar megöregszel.)

Teljesen jelen lenni az életünkben azt jelenti, hogy mindig azzal foglalkozunk, amit csinálunk, de nem csak a tetteinkkel, hanem a szavainkkal és a gondolatainkkal is. Ugyanis ha ezen a három szinten mást és mást csinálunk, azaz nem arra gondolunk, és nem arról beszélünk, amit cselekszünk, akkor sohasem lesz az az eredmény, amit szeretnénk. Hiszen nincs összhangban a három szint, a test (cselekvés), a lélek (beszéd) és a szellem (gondolat). Ezért érezzük úgy, hogy egy káosz az életünk, és semmi sincs úgy, ahogy szeretnénk.

Kövesd egyszer végig gondolataidat egy nap tudatosan, hogy pl. mire gondolsz, amikor eszel, (rendszerint nem az ételre, és annak ízére, vagy esetleg, hogy éppen most táplálom a testem, hogy életben tartsam magam). Vagy figyeld meg egy nap tudatosan, hogy mit mondasz a gyermekednek (mit vársz el) egy bizonyos dologgal kapcsolatban, és mit teszel Te magad ugyanazzal a dologgal kapcsolatban (még véletlenül sincs összhangban a kettő, aztán csodálkozol, hogy a gyerek honnan veszi a „rosszaságait”).

Csoda, ha sokszor nem igazodunk ki még saját magunkon sem, nemhogy másokon?

lélekférfinőegybenHogyan akarunk bárkit is megérteni, ha még magunkat sem értjük?

Erre a látszólag bonyolult kérdésre mégis végtelenül egyszerű a válasz. És a válasz révén végtelenül egyszerűvé válik életünk is, mert összhangban lesznek gondolataink, szavaink és cselekedeteink.

Egyszerűen mondjuk azt, amit gondolunk, és cselekedjük azt, amiről beszélünk. Akkor nem lesznek, nem lehetnek félreértések, (Vajon miért mondta, azt, amit mondott? Vajon mit akarhatott ezzel?) mert akkor nincs „mögötte” semmi. Így minden az, ami!

Ezt hívjuk igazságnak. Csakhogy mindenkinek más az igazsága, mert mindenki a saját személyes akaratán keresztül érzékeli a világot, és ebből jut el a maga igazságához. Így, ahányan vagyunk, annyi igazságot vélünk ismerni, és annyi igazságot képviselünk. Félelmeink, kétségbeesésünk, aggodalmaink, önbizalomhiányunk, és még kitudja, mi minden torzítja el nap, mint nap az IGAZSÁG-ot.

Sőt ezt még azzal is tetézzük, hogy sokszor azért nem mondjuk el az igazságot, mert meg akarjuk óvni a másikat a „rossztól”. Tényleg azzal teszünk jót a másiknak, ha megóvjuk? Hiszen így elvesszük tőle annak lehetőségét, hogy megtapasztalja a „rosszat”. És ha „nem engedjük” tapasztalni, hogyan fog tudni fejlődni a másik, hogy tud előre lépni a saját életében …?

Ha azonban mindenki a Teremtő Forrás (a lélek) akaratából eredezteti az igazságot, akkor az mindenkinek, mindig ugyanaz az igazság, és nem kell megmagyarázni, nem kell bebizonyítani, alátámasztani érvekkel, sőt, még csak meg sem kell védeni. A Teremtő Forrás igazsága alapvető, mindenre kiterjedő, és mindig, minden helyzetben érvényes, mert a Teremtő Forrás igazsága a SZERETET.

Tehát, ha valódi célunkat szeretnénk elérni, azaz a boldogságot szeretnénk megélni, akkor egyszerűen: ÉLJÜNK SZERETETBEN!

Figyeljük meg magunkat tudatosan!

Mennyi szeretet van gondolatainkban, szavainkban, és tetteinkben?

És kérdezzük meg magunktól: Hogyan változtathatnék ezen?

Úgy, hogy ne várjunk másokra, kezdjük el MOST!

Landgraf Arnold

természet – és lélekgyógyász

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink!                                                                                                           […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

borszőlőképKedves Olvasóink!                                                                                                                                                                        

Túl vagyunk a Szeptember első hetén és összegzésként elkönyvelhetünk átlagosan 7- -ből, minimum 4 napsütötte  napot. Becsöngettek az iskolákban, és még a levelező oktatások is elkezdődtek. Indulásra kész a diáksereg, hallani is mindenütt őket. 🙂

Az elmúlt héten újfent sok tennivalónk akadt, és ez így is van rendjén. Találkoztunk egy nagyszerű fotós-tehetséggel, részt vettünk egy megújító arckezelésen, meghallgattunk jó-pár, tanulságos történetet, valamint egy közelgő dátum apropójaként, szendvicssütésen és tesztelésen vettünk részt a hamarosan megnyíló romkocsma jóvoltából. E-közben kihirdették az ARC pályázat győzteseit Budapesten, és újra a régi kerékvágásban jár a 4-es 6-os villamos. Hétvégére visszalátogatott a nyár és egy kevéskét mindenki élvezhette a meleg napsugarak lágy cirógatását, estére még egy jókora szalonnasütés is belefért. Finom borokat kóstoltunk, és a füstölt sonka füstösen érett ízétől még a nyál is összefutott a szánkban. Érik a szőlő, hajlik a vessző amerre szem ellát a környéken. Lassan az utolsó fürtök is beérnek és kezdődhet az őszi szüret. Csipőspaprika és lecsófesztivált tartottak a kisvárosokban, sajtot rágcsáltak és jó borokat kortyoltak a gazdák a szőlőlugas alatt megpihenve egy fáradt nap végezetével. Lassan megsárgulnak a falevelek, és gyöngéden leválnak az ágról, de ne siessünk ennyire előre, hiszen nyakunkon még az indián nyár, és úgy gondolom, cseppet sem haragudnánk érte, ha végleg a nyakunkon is maradna.

Legyen ismét egy kellemes őszi hetünk együtt veletek, szőlőszemezgető, borfakasztó, sajtérlelő feelinggel!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink!   Ígérem, most rövid leszek. Mit is írhatnék? Beléptünk a szeptember kapuján, amely csalóka szeszélyeivel ugyan megtréfál minket naponta, de sebaj, szeretjük mi így is. Elkezdődött az iskola, gyermekzsivajtól hangos már kora reggel a város. Sorra nyílnak a fesztiválok, lassan megkezdődik a színházi szezon, és elkezdődött a nagy nyár-végi leértékelés. A világban, e-közben […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-02.

Együtt a körben afrikai gyerekekKedves Olvasóink!

 

Ígérem, most rövid leszek. Mit is írhatnék? Beléptünk a szeptember kapuján, amely csalóka szeszélyeivel ugyan megtréfál minket naponta, de sebaj, szeretjük mi így is. Elkezdődött az iskola, gyermekzsivajtól hangos már kora reggel a város. Sorra nyílnak a fesztiválok, lassan megkezdődik a színházi szezon, és elkezdődött a nagy nyár-végi leértékelés. A világban, e-közben nagyon komoly bajok vannak, félelmetes történések,  katasztrófák és tömeg-balesetek mindenütt. Nem lehetünk érzéketlenek, ám igazán mit is tehetnénk, mi kicsiny ország, kicsiny magyarjai? Talán azt, hogy hálásak lehetünk, hogy itt még nincs akkora baj, hogy még aránylag biztonságban élhetünk és  a gyermekeinket  nyugodtan elengedhetjük a játszótérre. A saját életünkkel, és példamutatásunkkal járulhatunk hozzá a világ történéseihez, hogy egyedül, és kicsiben elkezdjük, és nem a többire várva az életmód-változtatást, a közöny felszámolását. Legyünk kicsit empatikusabbak és néha nézzünk rá a szomszéd nénire, segítsünk egy nap, legalább egy embernek, vállaljunk önkéntes munkát a közelben, akad belőlük bőven. Egyszerűen csak legyünk vidámabbak, álljunk pozitívan az élethez, hiszen nem tart örökké, ám amíg élünk, tegyük ezt örömmel, hasznosan és szeretetben.

Az alábbi felvétel is jó bizonyíték arra, hogy egy boldog pillanat, megváltoztathatja a napodat, majd a hetedet, aztán az életedet! Kezdjük ezt a hetet is, együtt veletek, örömódát zengve, empatikus feelinggel!

Frenyó Krisztina 

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Az elmúlt héten beleszippanthattunk a nyár talán utolsó forró leheletébe, és előttünk áll, augusztus utolsó hete. Lassan kezdődik az iskola, visszaáll a munkahelyeken is a jól megszokott menet, vége a zöld uborkaszezonnak. Megmutatta magát az eső is hála az égnek és úgy tűnik, a kopogó dinnyéket felváltják a bordó szilvák és zamatos szőlőfürtök. […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-26.

NAGY-piknik kosárKedves Olvasóink!

Az elmúlt héten beleszippanthattunk a nyár talán utolsó forró leheletébe, és előttünk áll, augusztus utolsó hete. Lassan kezdődik az iskola, visszaáll a munkahelyeken is a jól megszokott menet, vége a zöld uborkaszezonnak. Megmutatta magát az eső is hála az égnek és úgy tűnik, a kopogó dinnyéket felváltják a bordó szilvák és zamatos szőlőfürtök. Mit tehetnénk? Bele kell hát nyugodnunk lassan az ősz közeledtébe. Bárhogy is, még nem kell elpakolnunk a nyári ruháinkat, legfeljebb reggel magunkra kapunk egy lenge kis kardigánt, és egy esernyővel több lesz a poggyászunk, délutánra úgyis a táskánkba landol mindkettő. A kellemes idő, lehetőséget nyújt nagy baráti beszélgetésekre, nyárutói szalonnasütésekre és a szabadban tölthető családi hétvégékre egyaránt. Amikor pedig leszáll az este, mert ugyebár észrevehetően hamarabb sötétedik, kezünkbe egy jó könyvvel lekuporodva olvashatjuk kedvenc történeteinket, vagy bevackolhatunk egy jó filmre a képernyő elé. Ezen a héten, érdekes könyv és filmajánlóval érkezünk. Bőven válogathattok majd az aktuális moziélményekből, DVD-filmekből és energikus könyvekből egyaránt. Reméljük, sikerül elnyernünk tetszéseteket és ti is találtok valami kedvencet a válogatásból.

Legyen szép hetünk újra együtt,  töltődjünk fel a nyár utolsó napsugaraival, örömteli, céltudatos feelinggel!

Frenyó Krisztina 

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Ahogy telnek múlnak a hetek, és lassan indulunk kifelé a nyárból, jóleső érzéssel tölt el, hogy már egy jó ideje hozzátok szólhatunk. Nem lehet mindenkinek tetszeni és éppúgy nem lehet egyöntetűen mindenki kedvében járni egy-időben. Amióta világ a világ, mindenkinek vannak ellenségei, barátai és követői. A hallgatóság és az olvasottság megoszlási aránya nagyban […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-21.

Kieron festményeKedves Olvasóink!

Ahogy telnek múlnak a hetek, és lassan indulunk kifelé a nyárból, jóleső érzéssel tölt el, hogy már egy jó ideje hozzátok szólhatunk. Nem lehet mindenkinek tetszeni és éppúgy nem lehet egyöntetűen mindenki kedvében járni egy-időben. Amióta világ a világ, mindenkinek vannak ellenségei, barátai és követői. A hallgatóság és az olvasottság megoszlási aránya nagyban különbözik, már csak azért is, mert függ ez témaválasztástól, intenzitástól és értéktől egyaránt. Na de mi is az az érték? Számunkra, a Feelingre, a bulvár, mint témakör egyáltalán nem jellemző, és személy szerinti meggyőződésem az, hogy aki a bulvár-sajtó híreit szereti böngészni, nem nálunk találja meg az üdvösséget, hiszen mi megpróbálunk értéket, valósághű dolgokat, emberi gondolatokat közvetíteni az oldalon. Olykor kevésbé intenzíven működünk, ám mellettünk szóljon, hogy sokszor a technika próbál gúnyt űzni velünk és ha épp kedve tartja, megtréfál bennünket, ebben a csúcsinformációkat követelő és instant életvitelt diktáló világban. Előfordul, hogy egy régebben megírt cikk, egy ideje már a vázlatokban pihen és megosztását, csak a képek közzétételének a hiánya hátráltatja, a rendszer lassúsága és a technika ördöge korlátozza. Szívem szerint kitekerném ennek a kisördögnek a nyakát, hogy hagyjon már dolgozni, de az biztos, hogy a technika terén, bőven van még mit tanulnom.  Az a rég megtapasztalt mondás is nagyon aktuálisan megállja most a helyét, hogy ember tervez, …….többször beigazolódott, hogy bár nagyon szeretnénk, hogy ne így lenne, a nap, még most is csak 24 órából áll, és nem tovább. Ezektől az aprócska, ám olykor igen bosszantó momentumoktól eltekintve, reméljük továbbra is ugyanilyen lelkesedéssel maradtok hűséges olvasóink. Részünkről, a hibákat mielőbb igyekezünk orvosolni. Továbbra is várjuk leveleiteket, hozzászólásaitokat és észrevételeiteket. Legyen egy újabb, szép, tartalmas hetünk veletek együtt és egy vidám, energikus feelinggel!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Ismét egy mozgalmas hét áll mögöttünk, történtek dolgok, események, amelyről nemsokára ti is olvashattok. Lassan, de biztosan közeledik a szeptember és ezzel együtt az iskolakezdés öröme-bánata is, ám addig még van hátra egy kis szelet, a nyár-tortából.         Az elmúlt napokban kaptunk egy kis szellőt, egy nagyobbacska vihart a fejünk […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-12.

napraforgó lány háttalKedves Olvasóink!

Ismét egy mozgalmas hét áll mögöttünk, történtek dolgok, események, amelyről nemsokára ti is olvashattok. Lassan, de biztosan közeledik a szeptember és ezzel együtt az iskolakezdés öröme-bánata is, ám addig még van hátra egy kis szelet, a nyár-tortából.         Az elmúlt napokban kaptunk egy kis szellőt, egy nagyobbacska vihart a fejünk fölé, és egy kis esőt, ami már igazán úgy kellett, mint hangnak a szó. Egy újabb hétfő köszöntött reánk és éppúgy süt a nap, mint péntek délután. Darazsak dongnak, szúnyogok zümmögnek és legyek röpködnek mindenfelé. Beérett a búza, a napraforgófejek mélyen meghajlanak a nyár utolsó sóhaja előtt, és büszkén rázzák ki magukból a kövér magokat. Így ősz közeledtével, egy kicsit erőt vesz rajtunk az elmúlás gondolata, de aztán megrázzuk magunkat és feleszmélünk, hiszen még javában tart a nyár, sőt lesz jövőre is! Már csupán pár nap és itt a hosszú hétvége, ismét négy nap pihenést kapunk így ajándékba. Nem árt kihasználni az évszak utolsó, roskadozó tálcán kínált örömeit: irány a Balaton, induljunk a hegyek, vizek, erdők meghódítására együtt, lelkesen!

Legyen szép ez a hetünk is, kellemes nyárízű feelinggel!

Frenyó Krisztina