Komáromi János: micsoda út
micsoda út ez!
szinte suhannak a fák
micsoda út ez
száguld a nagyvilág
surrogó képeken
nézd ott mi vagyunk
fülünkbe énekli a szél
egyre zúgja a mi dalunk
micsoda út ez!
szinte elrepül
olyan mint az élet
zajlik cefetül
amott meg nézd
kisfiúként szaladok
kezemben egy szál virág
amit majd neked adok
micsoda út ez!
imént még a jövőm volt
most meg emlékként rakom
elrohant múltamhoz
kamasz fiú vagyok
bátortalan félszeg
mindig arra vágytam
hogy csókodtól legyek részeg
micsoda út ez!
hová visz vajon
nemhogy a végét
de még az irányát sem láthatom
most meg reszketeg őszként
fogom a kezed
szorítalak
nehogy elveszítselek
micsoda út ez!
és micsoda kanyarok
már azt sem tudom néha
vajon az úton vagyok?
ott meg épp sírok
és vigaszt nem ad senki
milyen sokat is kellett
egyedül menni
micsoda út ez!
mintha körbe mennék
ez az én utam?
vagy én vagyok a vendég?
ez itt egy boldog perc
néhány volt belőle
illant az öröm
menni kellett folyton előre
micsoda út ez!
vége sincs talán
fut körbe-körbe
semmit nem számít élet és halál
éppen test vagyok
nem rég csak lélek voltam
annyira megállnék már
olyan sokat kóboroltam
Komáromi János verseit megtalálhatjátok az alábbi honlapon:
http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=27441020&nid=4512517
fotó:Molnár Gyula
