“De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.”

Kinek ne verne gyorsabban a szíve, amikor meghall egy szép magyar verset, egy lírai dallamot, egy lélekhez szóló üzenetet. Nincs ember a földön, akit ne érintett volna meg valaha a költészet valamelyik formája. Vannak érzelmek, gondolatok, amelyet nem lehet másképpen kifejezni, mint egy szép szonettben, egy gyönyörű dallam, vagy épp egy csodás festmény képében. A költészet, a művészet egyik gyermeke, ám nevezhetjük a másik felének is, hiszen ők ketten összekapcsolódnak. Költészet nélkül szürke lenne minden, képzeljétek csak el: egy naplemente a narancssárga kerek tányér hiányában, egy tengerparti séta színtelen éggel, a tenger pocsolya-szürke habokkal és seszínű homokkal a partján. Elképzelhetetlen, igaz? Ilyesmi lehet a világ, költészet nélkül, akárcsak egy ember üres szívvel.  

A magyar költészet napját, Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Stílusosan,József Attila: Óh szív! nyugodj!című versének soraival kezdtük megemlékezésünket idéztünk A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

Fotó: Varga Csaba

Évek óta, egyik jeles képviselője az irodalmi kultúrának zenei berkekben: Ágnes, aki ma, a költészet napján, az egyetlen pesti mulatóban lép fel. Ágnes szavait idézve, elénk tárul egy másfajta nézőpont, egy másik József Attila, ahogyan az énekesnő fogalmaz, egy másfajta szemüveg. “Már tinédzser koromban foglalkoztatott József Attila költészete, és igazságtalannak tartottam, hogy depressziós, öngyilkos költőként emlegetik őt. Amikor komolyabban kezdtem a zenével foglalkozni, igyekeztem másfajta szemüvegen keresztül bemutatni őt. Az én József Attilám többször mosolyog. A zene erejével sokkal érthetőbbé válnak ezek a kevésbé ismert, de gyönyörű versek. A zeném egy híd lélektől lélekig. Azt szeretném, hogy jobbá tehessük azt, ami jobbá tehető” 

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll) Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban. Boldog születésnapot kívánunk József Attilának Márai Sándornak, és az összes valaha élt, és napjainkban élő költőnek, írónak, hiszen nélkülük nem lenne ilyen színes a világunk.

Nekünk nincs más dolgunk mint, hogy műveljük a költészet kertjét, öntözzük a művészet virágait, hogy véletlenül se halványuljon el a kultúra fényessége, mert minden költészet, minden az. Egy szívdobbanás hangja, a fák  tavaszi rügyezése, egy csendes délután a tengerparton, szélfútta séták, egy kisgyermek mosolya, egy csók, aminek ízére, míg élsz emlékezni fogsz. Minden költészet. Az életünk is az.

Frenyó Krisztina