kávézás címkéhez tartozó bejegyzések

Egy csésze nyugalom a Café Dharmában

Egy csésze fekete a Café Dharmában. Megnyugtató, biztonágos érzés, amikor hazafelé jövet betérek a Dharmába, ahol a sokféle kávékülönlegesség mellett, a mentes finomságok között a csodálatos miliő és a nyugalom, ami utánozhatatlan esszenciája a helynek!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2020-02-21.

 

Szerettem volna inni egy igazán jó kávét a közelben, amely a tej és egyéb érzékenységemnek is megfelel, nem csupán a lelkemet teszi helyre. Aztán, amikor olvastam a hírt, hogy új kávézó nyílik Szentendre kapujában, még nem is sejtettem, hogy hamarosan Costa Rica fekete csodáját ízlelgethetem. Amint beléptem a Café Dharma ajtaján, a KÁVÉRÓL, mint életérzésről alkotott minden eddigi elképzelésemet felülírta az itt található kínálat és kiszolgálás.

Hallottatok már a Café Dharmáról? Nem? No, akkor gyorsan látogassatok el Szentendrére, úgyis jön a tavasz, meg ilyesmi… Autóba sem kell ülnötök, hiszen a hév és a busz is percekre tesz le benneteket  a kávézó bejáratától, ám ha mégis négykeréken érkeznétek, akkor ingyenes parkolót is találtok a Dharma udvarán. Itt nem csupán egy kellemes kávézót találtok, bár az sem elhanyagolható szempont, ám mégis most valami másra hívnám fel a figyelmeteket.

A belső tér kialakítása is már egyfajta nyugalmat, és rendezett letisztultságot sugároz, éppúgy, ahogy a pultban  ízlésesen elhelyezett, gusztusos szendvicsek, “monarchia-jellegű”, valamint mentes-sütemények és a különféle levesek, italok sokasága. Mindez a tulajdonosok gondos előkészületét és figyelmét dícséri.

 

Egy feszített nap után épp oly jó ide betérni, mint amikor üzleti találkozóra érkezem, vagy a randit kötöm össze egy felemelő kávézással. Amikor a lelkem éhezi a nyugalmat és a gyomrom is szeretne békére lelni, akkor mindenképpen ezt a helyet választom. Mégpedig azért, mert akár reggelizni szeretnék, akár egy smoothie-ra vágyom, vagy épp a kedvenc italomat, a forró feketét kortyolgatnám, kora reggeltől, az esti órákig tartó nyitvatartás mindenkinek kedvez.  És ez még nem minden! Amennyiben az önfeledt időtöltés közben nem csak a kávéval utaznánk Costa Ricába, hanem a testünket is barnára süttetnénk, elég csak átugranunk a szomszédos szoláriumba, ahol csupán egy ajtónyitásnyira vagyunk a forró pillanatoktól. 😉

Nem véletlenül említettem a festői Costa Rica-t, hiszen az itt felszolgált kávé mindegyike, a Bányai farmról származik, mégpedig a Costa Rica szívében találhato Volcán Poás-tól légvonalban 15 km-re, a Volcán Congo-tól 25 km-re-dél-nyugatra található fincától, mely az értékes  Lourdesi völgy déli oldalán helyezkedik el.

Amikor Huszty Zsuzsanna és Balló György elhatározták, hogy kávézót nyitnak, bizony nem babra ment a játék, hanem szívügyükként végigkísérték a KÁVÉ útját egészen a földektől, az asztalig, lépésről-lépésre odafigyeltek a legapróbb részletekre. Olyannyira komolyan vették a kávézó küldetését, hogy a hetekben útnak indultak és meg sem álltak egészen Costa Rica-ig, hogy egészen közelről megnézzék a Bányai farmot. Kétkezi munkájukat is beleadva dolgoztak az ültetvényen, így méginkább átérzik a valódi Kávé-Feelinget! Hamarosan ti is meghallgathatjátok, hogy milyen különleges élményekben volt részük Zsuzsiéknak a messzi Costa Rica-ban, ha időben regisztráltok a közösségi oldalukon meghirdetett eseményre itt: https://www.facebook.com/events/2471534723175328/ 

 

Nos, ezt érzem én itt a Dharma Kávézóban. Ezt a különleges esszenciát. Mert a kávézás, szenvedély. A kávézás, kultúra. A kávézás életérzés! És Zsuzsiék ezt pontosan tudják. Érzik. Mindenkivel figyelmesek, előzékenyek, lesik minden vendég kívánságát és ha tudják, meg is valósítják azt. Van úgy, hogy csak húsz percre tudok beülni és  magam elé tolva az asztali zen-kertet, gereblyézek egy kicsit a homokban, miközben elkortyolgatom a mandulatejes capuccinómat. Így aztán egészen hamar megnyugszom. 😉

Szeretem ennek a helynek a hangulatát, a tulajdonosok és az itt dolgozók stílusát, figyelmességét, a professzionális kiszolgálást, ám leginkább azt a nyugalmat szeretem, amit az ízletes falatok és egy csésze igazán jóféle kávé elfogyasztása mellett érzek.

Elég csak vezetés közben a Café Dharmára gondolnom, és már maga a tudat, hogy van egy hely Szentendrén, amely amellett, hogy minden gasztronómiai és egészségtudatos táplálkozási igényt magasan kiszolgál, a lelkemnek is gyógyír, már nyugtatólag hat rám.

Nemrégiben készítettem egy interjút a Café Dharma tulajdonosaival a Rádió Szentendre Kávésperceiben, ahol Huszty Zsuzsanna és Balló György elmesélték, hogyan is kezdődött a Kávézó nem mindennapi története. A beszélgetést ide kattintva, ti is meghallgathathatjátok: 

https://www.szentendre.media.hu/hanganyagok/kavespercek/kavespercek-huszty-zsuzsi-es-ballo-gyorgy-cafe-dharma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Remélem mielőbb találkozunk a Café Dharmában, hiszen egy olyan helyet sikerült életre hívniuk a tulajdonosoknak Szentendrén, ahol a testünk mellett a lelkünk is felüdülést nyerhet. És talán ebben a világban, épp ideje megtanulnunk egy kicsit lelassítani, megállni.  Erre nem is találhatnánk jobb találkozó-pontot a környéken, mint a Nyugalom Kávézóját, a Café Dharmát!

Frenyó Krisztina

Vannak még Igazi Kapcsolatok?

Emlékszem, amikor még iskolába jártam, összegyűltünk a  szünetben és jól kibeszéltük a fiúkat, aztán az órán tovább folytattuk mindezt titkos levelezés formájában. Az osztálykiránduláson azon versenyeztünk, ki hová üljön, és vajon melyikünk nyeri el a legnépszerűbb osztálytárs kegyét. Izgalmas játékokat ötöltünk ki, hajnalhasadásig tudtunk beszélgetni egymással mindenről, és órákig ücsörögve egy bögre capuccino mellett,  megváltottuk […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-16.

Einstein és a technika

Emlékszem, amikor még iskolába jártam, összegyűltünk a  szünetben és jól kibeszéltük a fiúkat, aztán az órán tovább folytattuk mindezt titkos levelezés formájában. Az osztálykiránduláson azon versenyeztünk, ki hová üljön, és vajon melyikünk nyeri el a legnépszerűbb osztálytárs kegyét. Izgalmas játékokat ötöltünk ki, hajnalhasadásig tudtunk beszélgetni egymással mindenről, és órákig ücsörögve egy bögre capuccino mellett,  megváltottuk a világot a barátnőkkel. Imádtuk a sportot, futóversenyekre jártunk, alig vártuk, hogy kiszabadulhassunk a  panelrengetegből a ligetbe, vagy romantikus sétákat tehessünk a kiszemelt Nagy Ő-vel, a Duna parton.

szerelelem arc nélkül szél fújta nagy borítókép szélesSzerettünk beszélgetni, de még mekkorákat beszélgettünk! Tízen-huszonévesen is hatalmasakat kacarásztunk bármin, csak úgy mindenen és mindenkin. Félreértés ne essék, mi sem voltunk cukorból és ugyanúgy benne voltunk bármilyen csínytevésben, ellógtunk a  suliból, elszívtuk az első, aztán a sokadik ciginket is a vonat mögött és csókokat loptunk titokban a Városliget árnyas lombjainál. Valahogy mégis mások voltak a kapcsolataink, egyáltalán voltak kapcsolataink és ezek igaziak voltak. Igazán jók, vagy akár igazán rosszak, de valódibb volt minden! Talán a legfontosabb, hogy volt egymásra időnk, mert rászántuk az  értékes időt a másikra, a testvérekre, a barátokra és a szerelemre is. baráti kávéNem volt még mobil és számítógép is csal elvétve akadt, valamelyik “tehetősebb vagy zseniagyú osztályelsőnél”, ám egyáltalán nem hiányzott. Egy élmény volt betérni az utcai fülkébe és heves szívdobogások között felhívni a régóta áhított szívtiprót, miközben a négyes-hatos csilingelve hasított a körúton. Esténként amikor hazatértünk a családi körbe, a vacsoraasztalnál maximum a híradó ment a televízióban, de mindeközben szüleim elmesélték, hogy mi történt aznap velük, és persze mi is sorban egymás után. Mivel heten vagyunk testvérek, nálunk maratoni hosszúságúra nyúltak a közös étkezések , de élvezetesebb volt még vacsorázni is, mert együtt volt a család! Apa nem iphoneozott, és anyu nem lájkolt senkit a Facebookon, mégis minden olyan tökéletes volt, talán pont ezért. 821172d29eec5aa38ee305a7e52cd0f4 (1)szerelem a konyhában félmeztelen srác és lány a pulton

A randin nem nyomogattuk a mobilunkat és nem osztottuk meg az első közös csókunkat instagramon, mégsem maradtunk le semmiről. Imádtunk moziba járni és nem szólt ránk senki, hogy kapcsoljuk ki a telefonjainkat, mert nekünk olyan még nem volt. 🙂 Összebújtunk, együtt kukoricáztunk és volt ott még más is…élveztük az életet! Azóta eltelt jó-pár év, felnőttünk és a gyerekeink is felnőttek, lassan nekik is gyerekeik lesznek, és szinte alig kommunikálunk… Esténként zúg a televízió, miután egész nap a zajos város amúgy is lüktető dübörgésében stresszelünk, mindenki fáradt és leginkább enni-aludni jár haza. Nem jó ez így, sehogy sem jó! Úgy néz ki Einsteinnek lesz igaza, amikor azt mondta: “Félek attól a naptól amikor a technológia fontosabb lesz,mint a személyes kapcsolattartás.A világon lesz egy generációnyi idióta.”

 

Szívlakatok az ajtónSZERELEM a szabadban JÓÓÓ

Mit is tehetnénk mi ez ügyben? Tudunk javítani még valahogy a kapcsolataink minőségén, egyáltalán vannak még igazi élő kapcsolataink? Létezik még számunkra egy Facebook  és Youtube nélküli világ? Természetesen nem lehet sutba vágni a technikai csodakütyüket, a bámulatosan és viharos gyorsasággal fejlődő tudományos informatikát, de azért nem ártana kissé lassítanunk. Senki sem kötelezhet arra bennünket, hogy migrénes fejfájást és agyfrászt kapjunk a rengeteg számítógépezéstől, hogy a vacsorán ne az ízekre figyeljünk, hogy a randin ne a Kedvesünk gyönyörű szemében merüljünk el, és hogy még a toalettre is mobillal közlekedjünk. szerelmes olvasásbicaj séta barátokkal

Nem! Legyünk erősek, minden csak rajtunk múlik. Mobilozzunk kevesebbet, kiránduljunk és gondolkodjunk többet, olvassunk igazi könyvekből, nézzünk régebbi igazi filmeket, fedezzük fel újra az “olvasás illatát”, a kávé zamatos ízét és lassítsunk az instant életünkön! Bárhogyan is döntünk, kezdjük kicsiben, hiszen ennyi technikai “gubancot” nem lehet egyből kicsomózni, ám ha lassanként felhagyunk negatív berögződéseinkkel, észrevesszük magunk körül a világot, és egyszer csak fellélegzünk. És megtanulhatunk újra igazából élni!

               szerelem ablakon át felemelős jó kép

Frenyó Krisztina