Esik az eső, hajlik a vessző, ugye sokunknak ismerős ez a dalocska? Annyi negatív komment érkezik a közösségi oldalakra, szerte ahogy körülnézünk, így eső, meg úgy hullik, meg mikor lesz már vége, és mikor hagyja abba? No de május van, és a májusi eső aranyat ér, ahogy nagyapáink ígérték anno. Ne búslakodjunk hát, a hajlott vessző hamarosan felágaskodik, aztán pompázatos ruhájukat megrázva, vad színekbe borulnak a virágok. A poros levegő kitisztul, az itt maradt esőcseppek pedig, apró gyöngyszemekké változva továbbgurulnak…
Nincs baj, csak esik az eső, jobban beérik majd a termés, a virágok színes ruháikba borulva vad táncot lejtenek a nedves pázsitszőnyegen. Nyafogás helyett válasszunk egy jó lemezt, dőljünk végig autósülésünk, fotelünk kényelmében és élvezzük az esőáztatta táj megejtő szépségét. Ébresztő! A májusi eső aranyat ér! Nagyapáink nem ám a vakvilágba beszéltek…
Aranyeső hulljon rája…
Esőben köpönyeg, vidám színekkel, vázában óriásfejű – színes virágokkal, egy jó filmmel, kényelmes fotelben egy izgalmas könyvvel, sok írással, laktató, szívmelengető ételek főzésével, – lecsó, tejberízs, minestrone-leves, egy tál csípős rakottkrumpli – és aztán egy puha takaróval körbeölelt estével könnyedén túllendülhetünk az esős, szomorkás napokon. 
Tudtátok, hogy esőben is születnek szerelmek, sőt még gyerekek is? És azt hallottátok, hogy eső alatt milyen jó csókolózni, és azt, hogy ha esőben táncoltok, sokkal több energia szabadul fel és kalóriaégetésnek sem utolsó? El tudjátok képzelni, milyen jó összebújni esőtől ázott ruháitokban, nedves testetek ölelkezésében egy kandalló előtt? Meleg teás bögrével kezetekben? Vagy egy csésze gőzölgő kávét szürcsölni a presszó romantikus sustorgásában, miközben odakint csak esik, csak esik? Mesés. Próbáljátok ki! Kár a gőzért, attól még, hogy nyavalygunk, nem fogja abbahagyni. Szeressétek az esőt, nem bánt az senkit! 😉
Frenyó Krisztina
,, Jó itt. Nincs más,
A tűzhely melegénél duruzsol a borsóleves, már az utolsókat bugyborékolja, hamarosan tálalhatom neked, és ettől igazán olyan jó ez az esős délután. Finom édeskés vanília illat lengi be a konyhát, megsült a tejpite és a feketekávé is utánozhatatlanul énekli kedvenc dallamod. Mindenki téged vár, de legjobban nekem hiányzol! A bambuszrolók kedves hunyorgása, a piros kis gyertyatartó, a kék bagolyóra, amely 50 perc után sikítva jelez, hogy kész a vacsora, mind kedves színfoltja a ház lelkének. Itt folynak a hosszas beszélgetések, a kis viták utáni nagy kibékülések, a családi lakomák és a reggeli, déli, esti kávézásaink. 🙂
Aprócska vázában rügyező sárga aranyeső jelzi a tavasz vasárnapi emlékét, mert akkor itt járt nálunk is, és én tudom, hogy lassan visszatér, eső ide, vagy oda, felragyog a nap még a kicsi kertben. Telefoncsörgésre várok, egy hívásra, mert túl halk a ház, hiába szól a tévé, a te hangodra vágyom, mert csilingelésétől felgyógyul még a beteg lélek is. Télről maradt diók a tálban, vadul piruló érett narancsok, aszott kis mandarinok sutyorognak, függöny libben, ablak nyikorog és kint a teraszon a palatetőre boruló fenyőággal játszik a szél.
Megint egy nap…
Hála egy újabb nap…