114 évvel ezelőtt, 1899. 07. 21-én ezen a napon megszületett Ernest Miller Hemingway Nobel-díjas amerikai író. Az alábbi sorokkal tisztelgünk írói nagysága és méltán híres pályafutása előtt.
Az orvoscsaládból származó író kalandos életet élt. 1918-ban önkéntesként az olasz frontra került, és egészségügyi szolgálatot teljesített. Tudósítóként 1921. és 1927. között Európában dolgozott. A spanyol polgárháborúban harcolt 1936-1937-ben, majd Kínában és Kubában élt. Műveiben tematikusan dolgozta fel élményeit, amely a modern irodalom számára példamutató volt. Regényeiben a hősök egyéni erkölcsi normák szerint állnak helyet egy borzalmas és értelmetlen világban. 1926-ban “Különös társaság” (“Fiesta”) című regényével érte el első sikerét. Világháborús regénye “Búcsú a fegyverektől” címmel 1929-ben jelent meg. Spanyolországi élményeit 1940-ben az “Akiért a harang szól” című regényében dolgozta fel. 
“Az öreg halász és a tenger” című regényének hőse szelíd megadással fogadja a kudarcokat. Ez az 1952-ben megjelent mű volt Hemingway utolsó nagy írói sikere. 1954-ben munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, majd 61 éves korában öngyilkosságot követett el.
Hemingway egyik számomra legkedvesebb kis-regénye, a Vándorünnep címmel került a könyvespolcokra sok-sok évvel ezelőtt, ám egészen az Angyalok városa című film megtekintéséig, ismeretlen volt előttem e csodálatosan leírt tartalmas történet. Sokáig kutattam a filmben elhangzó mondatok eredetének forrása után, míg egy antikvárium elrejtett kis zugában kezembe akadt, a Vándorünnep. Azóta, egyik legkedvesebb olvasmányommá vált, ez a főként Párizsban játszódó történet. 
“Akkorra már megtanultam, hogy sohasem szabad kiszárítanom az írás kútját, hanem már akkor abba kell hagynom a munkát, mikor van még valami a kút fenekén, hadd teljen meg az éjszaka folyamán abból a forrásból, amely táplálja. “
Ernest Hemingway
Frenyó Krisztina