Beszélgetések címkéhez tartozó bejegyzések

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink!   Bizonyára észrevettétek, hogy kissé elmaradtak a tőlem megszokott levelek, illetve nem mindig hétfőn írom nektek, ahogy most is. Ennek számtalan oka van, nem mennék bele… Egyetlen dolog ami mellette szól, hogy jobban odafigyelek magamra, ott legbelül. Az elmúlt hét, és ez a hét is a befelé fordulásról, a lélek dolgairól szól. Fény […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-21.

kék egyensúly jó csajszi háttalKedves Olvasóink!

 

Bizonyára észrevettétek, hogy kissé elmaradtak a tőlem megszokott levelek, illetve nem mindig hétfőn írom nektek, ahogy most is. Ennek számtalan oka van, nem mennék bele…

Egyetlen dolog ami mellette szól, hogy jobban odafigyelek magamra, ott legbelül. Az elmúlt hét, és ez a hét is a befelé fordulásról, a lélek dolgairól szól. Fény derült arra is, hogy hiába foglalkozunk a testünkkel és hajtjuk azt a megállni nem akaró mókuskereket, ha elhanyagoljuk a legbelső énünket, ha közben a lelkünket képesek vagyunk cserben hagyni. Homokba dugjuk a fejünket? Oké, van egy másik módja is, hogy abba hagyjuk a hajtást. Ez pediglen egy betegség, egy figyelmeztetés, hogy ácsi! nem neked kell megoldanod mindent. Ránk nőkre, ez a mindennek és mindenkinek megfelelni akarás fokozottabban jellemző. Velem is ez történt, nem jó úton jártam és “vettem ugyan a jeleket”, de nem igazán törődtem velük. Szétszórtan hajtottam azt a malmocskát, és össze-vissza forogtak a kerekek, sokszor száz irányban. Szeretnék én mindenkinek segíteni most is, ahogy eddig is tettem, ám olykor nem megy. Nem tudom mások helyett megoldani a problémákat, hiszen itt vagyok magamnak én. És én sem vagyok egy ,,egyszerű eset”. 🙂

Foglalkoznom illik magammal, hiszen ha én nem vagyok EGÉSZ, hogyan lehetnék a társam és  a körülöttem lévők segítségére? Szeretnék támasza lenni a gyermekeimnek, válaszai lenni szüleim kérdéseinek, egy biztató hang késő este a telefonban testvérem számára, és mindezt úgy szeretném, hogy ne görcsöljek rá. Most egy olyan útra lépek, amely legalább annyira szól magamról, mint másokról, és meg kell tanulnom, hogy nem önzés az, ha én vagyok a középpontban, mert ha én EGÉSZ-SÉGES vagyok, akkor a körülöttem lévők felé is egészséget tudok sugározni. Furcsa “véletlen”,  – még jó, hogy nem hiszek benne – hogy olyan emberekkel találkozom mostanság, akik hasonló cipőben járnak, akik segítségemre vannak és valahogy én is nekik. Működik a körforgás, beindult a Flow, és ha hisszük, ha nem, egyszerűen áramlik a jó!

Pénteken, egy testemnek-lelkemnek kellemes nyílt napon vettem részt többed-magammal a Hétholdház  jóvoltából. Jógáztunk, “rámosolyogtunk a belső szerveinkre”, és jelképként, lufikat eregetve az égig , a “hibás kódokat” elengedtük sérelmeinket, berögződött téveszméinket. Voltak, akik mezítelenül jógáztak, így jobban megismerve saját testüket és testük végtelen lehetőségét, nem a szabadosság jegyében, sokkal inkább a  szabadság égisze alatt tették mindezt. Táncoltunk a négy elem hívószavára, testünk kellemesen ringatózott a tűz, víz, levegő, és a föld ütemeire. Megtudhattuk azt is, hogy a duál-párunkkal élünk e, és megtaláltuk e már az ikerlángunkat, avagy ,,csak” ibolyaláng-szerelemben élünk. Mélyre törő beszélgetések, érdekfeszítő előadások, gyógyítások és érzékelhető gyógyulások szem, fül tanúi lehettünk, szakavatott hozzáértőknek köszönhetően. Igyekszem beszámolni részleteiben is a gyógyításokról, a ,,kezelések” alatt szerzett személyes tapasztalataimról, mert hiszem, hogy ha megosztom veletek is a gyógyulás folyamatait, a ,,titkos kis praktikákat”, akkor közösen gyógyulhatunk, és önmagunkkal együtt, a körülöttünk élők is gyógyulhatnak. A lényeg az egyensúlyban rejlik, a test-lélek egyensúlyában.

Legyen szép hetünk együtt veletek, pozitív gondolatokkal teli, gyógyulásokban gazdag                                                                                              Feelinggel!

Frenyó Krisztina

 

 

Beszélgetéseink

Rózsavölgyi – Nemes Dóra írása „Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-25.

Beszélgetéseink

Beszélgetéseink

Rózsavölgyi – Nemes Dóra írása

„Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.

De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni – megtelik lélekkel a levegő.”

(Müller Péter)

 Beszélgetés, eszmecsere, „lelkizés”. Ki vagyunk éhezve ezekre, különösen mi, nők.  Egy-egy jó beszélgetés a legnagyobb ajándék számomra is.  És persze ahány ember, annyi beszélgetés, duma-élmény, csevej, gondolatcsere, locsogás, fecsegés…

Van olyan beszélgetés, amelyik feltölt, szinte szárnyakat ad, energiával lát el a nap hátralévő részére, és csak azt veszem észre, hogy többet mosolygok, hogy a gondolataim jó irányt vesznek, hogy örülök, és élvezem a napot, ami ezt az élményt adta…

Aztán vannak olyan beszélgetések is természetesen, melyek „kötelezőek”, „futjuk a köröket”, beszélünk a nagy semmiről, a tavalyi hóról, a nagymosásról, „és jól vagytok?” jön a következő illemkör, és ilyenkor – gonosz vagyok- mosolyogni támad kedvem ezen az egészen, mert kívülről nézve magamat, olyan vicces, ahogy érdeklődést mímelve tartjuk fel egymás.  Azt hiszem, ezek kikerülhetetlenek, mintha hozzátartoznának az élethez, ahogy minden másban is találunk egyenlőtlenségeket, diszharmóniát, valami olyat, ami idegen számunkra, és az is marad mindig. 

Szeretem azonban az intellektuális eszmecserét, ami nem is feltétlenül beszélgetés, hanem inkább egyoldalú, de mégis élvezetes. Amikor számomra nagyra tartott, „bölcsek”, egy tudományág képviselői vagy egy érdekes területen, témában jártas hétköznapi emberek beszélnek, fejtik ki gondolataikat, akiket öröm hallgatni, mert építő a mondandójuk, és hozzátesznek valamit a tudásomhoz, a gondolkodásomhoz.

Az is előfordul, hogy olyan emberrel hoz össze a sors, akiből árad a szó, nem is enged megszólalni, csak mondja, mondja a magáét, problémákról, gondokról, az életéről… Többnyire olyan emberekre jellemző  ez, akik egyedül élnek, vagy társas magányban és nem hallgatja meg őket senki.  Ezt érezni lehet… Ha pedig végre találkoznak valakivel, aki figyel rájuk, kihasználják az alkalmat és elárasztanak a mondandójukkal.

A kedvenc beszélgetés „típusom”, (ha egyáltalán ez jó szó rá, merthogy pont nem tipikus) a felejthetetlen, örökké emlékezetes beszélgetések, amiket annyira mélyen elraktároz az emlékezet, konzerválva a hozzá kapcsolódó érzelmeket, a pillanatot, akár még illatokat is, hogy sohasem felejted el. Bármikor képes vagy felidézni, látod magad előtt, hogy ott ültök, álltok, fekszetek egymással szemben és zajlik a nagy beszélgetés. Ezek azonban valóban ritka kincsek, ebben is rejlik az értékük, hogy nem történnek meg minden nap. Ünnepi pillanatok az ilyenek… (Megkockáztatom, van olyan ember, aki egyszer sem tapasztalja meg az élete során. Kár érte, mert semmivel sem pótolható élmény). Az élet, a lélek, a szeretet és odafigyelés titokzatos ajándékai.

„Vannak az életünkben olyan események, amelyekről – miközben javában zajlanak még – tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: “szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!” Ne felejtsd el!… Ide vissza kell találnod, mindig!” (Müller Péter)