Muhi János írásait előszeretettel olvasom, és szívesen osztom meg olvasóink között is, mert könnyedek, magával ragadóak, nem rózsaszín szirupos írások, ám nem is depresszív témájú sajnálkozó elbeszélések. Tény, ami tény, ez a novella most egy igen kemény kérdést feszeget, ám még így is emészthető, úgy gondolom. A Férfi és a Halál beszélgetése egy ide-oda pingpongozó virtus, amely a földi halandó és egy megfoghatatlan misztikumnak tűnő, ám nagyon is valóságos létező állapotnak a halálnak a kérdésköreit foglalja magában. Fogadjátok szeretettel és kíváncsisággal.
– Félsz? Kérdezte a Halál.
– Nem! Nem félek felelte a férfi.
– De hiszen mindenki fél tőlem, akkor te miért nem?
– Szerintem az emberek nem tőled félnek, hanem az ismeretlentől, attól, hogy mi lesz majd utána.
– És te tudod? Kérdezte a Halál.
– Nem! Én sem tudom bár voltam már félúton feléd. Halott voltam pár percig és mindent láttam hallottam ami a testem körül történt, de akkor valamiért még nem találkozhattam
veled.
– Mert még akkor nem jött el az időd mondta a Halál. Akkor közel voltál hozzám és mégsem félsz tőlem?
– Nem mert soha nem éreztem olyan nyugalmat mint akkor. Mindenki ideges volt, rettenetesen aggódtak értem és én mégis mit egy kívülálló teljes nyugalomban szemléltem az
egész történetet.
– Istenben hiszel? Kérdezte a Halál.
– Isten hisz bennem? Kérdezett vissza a férfi.
– Ő mindenkiben hisz mondta a Halál és így folytatta, Csak azért kérdezem mert őt még senki nem látta. Velem viszont mindenki találkozni fog, ha hisz bennem, ha nem.
– Mert te nem hit kérdése vagy. Rólad biztosan tudjuk, hogy vagy és
Előbb vagy utóbb találkoznunk kell veled!
– Volt olyan dolog az életedben amit megbántál? Kérdezte a Halál.
– Hàt persze sok olyan volt. Szerintem nincs olyan ember a Földön aki nem
vétkezett volna az életében. De tudod mit? Igazából semmit nem bánok! Én mindig vállaltam a tetteim következményét, ezért úgy gondolom, hogy mégsem bántam meg semmit.
Hiszem, hogy minden okkal történik velünk az életben. A jó és a rossz dolgok is. Vagy tanulunk belőle,vagy nem. Mindennek létezik az ellenkezője az életben, így tartható az egyensúly. Jó-rossz, szeretet-gyűlölet, születés-halál stb. Te is egy ellenpont vagy, mosolyodott el a Férfi.
– Hmm. Ezt még így senki nem mondta nekem, mondta a Halál.
– Akkor mehetünk? Kérdezte a Férfi.
– Nem! Még mindig nem jött el az időd, de mégis úgy érzem mintha már szeretnél velem jönni. Pedig még lenne pár dolgod itt!
– Tudod én már régen úgy érzem, hogy bármikor is ér véget az életem az úgy volt teljes, ahogy volt. Akkor is ha sok tervemből nem lett semmi! De legalább azt áruld el mi lesz utána!
– Azt nem mondhatom el! Majd akkor megtudod ha itt lesz az ideje. Válaszolta a Halál.
– Akkor meg minek jössz ennyiszer ide hozzám? Kérdezte a Férfi.
– Mert jó veled beszélgetni, mosolyodott el a Halál.
– És amikor tényleg értem jössz?
– Azt tudni fogod! Érezni!
– Legalább azt mondd meg, van menny és pokol?
– Te mondtad, hogy mindennek létezik az ellentétije! Olyan mint Isten létezése. Van aki hisz benne, és van aki nem. Ti emberek, mindig olyan dolgokkal foglalkoztok amiben bizonytalanok vagytok. Szeretitek a misztikus dolgokat. Közben nem veszitek sokszor észre, hogy már az életetekben megjárjátok mindkettőt. De nem árulom el neked sem. Ez örökre titok marad az emberek előtt. Mert onnan még nem jött vissza senki, hogy meséljen.
– Akkor ezek szerint minden csak hit kérdése, csak te nem! Hiszen veled mindenkinek kell találkoznia az élete végén. Mindegy milyen életet élt. Ha gazdag volt vagy szegény, ha jó volt, vagy rossz. És senki nem viheti magával azt, amit itt a Földön szerzett.
– Ez így van! Mondta a Halál. Születésnél sem hoztok magatokkal semmit. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit hagytok itt! Na menj és csináld a dolgodat. Legközelebb már nem mehetsz vissza!
Szerkesztői zárszó:
Muhi János költő elgondolkodtató monológját többször is elolvastam, és a tőle megszokott keserédes stílusában mindig találok valami különleges csemegét. Nehéz téma, mégis oly könnyed tolmácsolásból, hogy ebéd utánra, egy jó kávé mellé szívesen ajánlom olvasásra.
Legyen szép hétvégétek!
