Régóta küzdök egy jelenséggel itt az oldalon és azon morfondíroztam, hogyan is közöljem veletek ezt a tényt. Belekezdek…Kezd megtelni az a bizonyos pohár, félre ne értsetek, még nem telt be, csupán csak megtelik lassan. Nagy vágyakkal és reménységgel ülök le egy cikket írni és már jó ideje drága olvasóim, bizony súlyos akadályokba ütközök. Nagy nehezen összeáll az írás – technikai akadályok miatt nagy nehezen – és amikor végre képekkel illusztrálva, végig seozva, hivatkozásokkal rendbe téve, megszerkesztve megosztanám veletek, no akkor jön a varázsló: Nem megy.

Amikor a sokadik ilyenbe ütközöm, elegem lesz. Ilyenkor azon gondolkozom, meddig csináljam még ezt így? Érdemes egyáltalán  tovább folytatni? Régóta dédelgetett gyermekem ugyan a magazin és Isten  látja lelkemet, Nagyon Szeretem, de belefáradok a folytonos ápolásba, abba, hogy a folyton változó technika, a kripto és egyéb vírusok, a feltörekvő kódfeltörők, a hackerek és az egyébb rosszindulatú, bánomisénhogyannevezzükőketrendszerek belekontárkodnak és piszkítanak a gondosan,  szívvel főzött levesembe. Elég volt! Ez egy nonprofit magazin, nem kapok sehonnan sem anyagi, sem technikai hátteret, támogatást, hogy profin vigyem tovább egyedűl az oldalt. Magam erejéből próbálok talpon maradni, és higyjétek el, semmi panasz nem hagyná el a számat, ha nem lenne az utóbbi időben napi, heti szinten oldalfeltörés, vírus, adathalászás és energiavámpír hadjárat. Még egyszer mondom: ELÉG VOLT!

Nincs állandó programozóm, akit lekaphatnék a polcról és 0-24-ben rendelkezésemre állna, mellesleg, ha lenne, sem várnám tőle ezt. Nincs rendszergazda, aki egyszer úgy istenigazából gatyába  rázná a magazin technikai hátterét olyannyira, hogy legalább fél évig, vagy uramadd egy évig ne is kelljen ilyen értelemben ránézni. Tudjátok milyen fárasztó, amikor azért nem készülnek el írások, nagy interjúk, mert ilyen komoly hibákból adódóan napra, órára eltűnik az oldalunk? El tudjátok képzelni, hogy milyen az, amikor gondos – van úgy, hogy több napi – kutató munka eredményeként, és még egy fél napi székre szögezett szívbéli írás után nyomtalanul eltűnik a munkátok és égre-földre keresve sem találjátok sehol…pedig ott volt? Lementve!

Aztán amikor végre elértek egy segítséget, aki valamit hozzá tud tenni érdemben is az oldal működéséhez, akkor sok esetben vissza kell állítani az oldalt egy régebbi időpontra, így az utóbbi írások mind eltűnnek. Jobb esetben valahol lementve figyelnek alapformájukban, de ilyenkor visszamenőleg újra fel kell tölteni mindent, a nagy felbontású képekről nem is beszélve. 

Kedves olvasóink, csak, hogy tudjátok és kicsit megértsétek a rabszódikus megjelenések, és vagy a ritkábban felkerülő cikkek hátterét, szóval mostanában (?!? ) ezzel küzdök itt az oldalon. S. O. S megoldások és segítőkész emberek mindig akadnak, de a végtelenségig ez nem mehet így.  Nem adom fel, ragyogóan süt a nap és én erőt merítek ebből is. Megebédelek, iszom egy jó kávét, aztán lazítok egyet. Lenyomok egy edzést a gáton, vagy a Dunaparton, és mosolyogva megyek tovább. De előtte jól kidühöngtem magam. 🙂

Ha bármelyikőtök tud használható, pénztárca – kímélő megoldást arra, hogy hosszútávon megmaradjon és működhessen a magazin, örömmel várom az email elérhetőségemen a megoldást kínáló lehetőségeket.

frenyokrisztina@feelingmagazin.hu 

Tisztelettel és szeretettel maradok, aki voltam:

Frenyó Krisztina                                                                                                                              főszerkesztő