“A valóságban az élet minősége nem függ közvetlenül attól, hogy mink van vagy mit gondolnak rólunk mások. Ha van valaminek egyáltalán szerepe ebben, akkor annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat és mit gondolunk arról, ami történik velünk. Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.”

Csíkszentmihályi Mihály

A világ oly nagy, és a földön annyi, de annyi ember él boldogtalanságban, elég ha csak kicsiny hazánkra tekintünk, de valójában, kötelező e boldogtalannak lennünk? Olykor csupán egy láthatatlan határ húzódik a boldogtalan és a boldog állapot között, amelyet átlépve egy magasztos dimenzióba kerülhetünk. Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach, az Életerő csoport alapítója és vezetője, nagyon messziről érkezett hozzánk, azzal a céllal, hogy megtanít bennünket mosolyogni, és élvezni a jelen pillanatot. Paul, egy valóságos boldogságbomba, olyan pozitív energiamező öleli körül, hogy aki a közelébe kerül, annak valahogy önkénytelenül is mosolyognia, vagy minimum sírnia kell az örömtől.

F.K: Paul, ahogy beléptél az ajtón, szinte bőrömön éreztem a pozitív érzetet. Hogy csinálod? Honnan jön ez az erő, miből táplálkozol?

P. P: Először is, a jelenben élek és odafigyeltem rád. Kapcsolódtam a lelkedhez,  az elmédhez és a szívedhez és te ennek megfelelően reagáltál. Ez annak köszönhető, hogy indai szüleim nevelésem során egy bizonyos értékrendet adtak nekem, emellett pedig 30 éven keresztül ‘zen meditációt’ is gyakoroltam.

F.K: Paul, te nagyon messziről érkeztél, egyenesen Indiából. Míg Magyarországra érkeztél, hosszú utat jártál be, biztosan rengeteg élményt tudsz magadénak. Mesélj nekünk erről az útról. Mit jelent neked maga az út?

P.P: Amikor megérkeztem Londonból, a magyar emberek azt kérdezték tőlem, hogy miért hagytam ott Londont és jöttem el Budapestre. Teljesen megdöbbentek és azt mondták nekem, hogy az álmom kevesebb mint 6 hónapon belül véget fog érni. Azt mondták, hogy jobb, ha hazamegyek, mert ha nem, akkor később igen rossz állapotban fogok visszatérni.

Ez pozitív hír volt számomra, ugyanis alátámasztotta azt, hogy ők hogyan érzik magukat: egyszerűen félnek és féltettek engem is. Megértettem, hogy törődnek velem és úgy gondolják, nagy hibát követek el. Megköszöntem nekik hogy aggódnak értem. Megértettem, hogy nagyon nehéznek érzik az életet, és egyszerűen arról van szó, hogy átruházzák rám saját aggodalmukat, energiájukat.

Angliában volt egy nagy házam, egy sportautóm, egy  jó állásom, körülöttem volt a nagy családom, csakúgy, mint sok barát a gyermekkoromból és felnőttkoromból. Meg akartam tudni, hogy milyen érzés egy kicsi, egyszobás lakásban élni, autó nélkül, állás nélkül, család és barátok nélkül. Meg akartam tapasztalni ezt az érzést, ezért az életemet Budapesten kezdtem el élni. Kihívást és nagyobb elégedettséget kerestem az életben, mivel az élettapasztalatom megtanított arra, hogy ezt nem lehet anyagi jellegű törekvésekből megszerezni.

Itt Budapesten eleinte ingyen dolgoztam és felajánlottam a segítségemet olyan embereknek, akiknek segítségre volt szükségük, akik szomorúak voltak vagy kétségbe esettek. A munkámért az első ügyfelemtől 1000 forintot kértem. Az ügyfeleim megdöbbentek, hogy miért kérek ilyen kevés pénzt? Számomra fontos volt a pénz, de sokkal inkább az vezérelt, hogy valami különlegeset nyújtsak. Három hónappal később 1000 forinttal többet kértem minden új ügyfelemtől. Számomra fontosabb volt, hogy fejlődjek, a fejlődést pedig nem lehet pénzben mérni, hanem a munkád értékében és hasznosságában.

F.K: Mit éreztél akkor amikor Magyarországra érkeztél? Hogy kezdtél itt alapokat teremteni?

P.P: Megalapítottam a cégem: Hungry 4 Learning (Tanulásra Éhes) Kft-t, majd ideköltözésem után 4 hónappal már később nagy cégek vezetőivel és igazgatóival kezdtem el dolgozni. Azután úgy döntöttem, hogy lefordíttatom az összes anyagomat magyar nyelvre. Rájöttem, hogy a pozitivitás a legtöbb ember számára olyan, mint “új nyelvet tanulni”. Mindenki tud tanulni, de időbe telik kifejleszteni a pozitivitás igazi „gondolkodásmódját”. Elkezdtem újságcikkeket írni, amelyek aztán magyar fordításban jelentek meg, és sokat beszélgettem azokkal az emberekkel, akiket érdekelt ez a téma.

Létrehoztam egy kis helyi csapatot, ami szépen növekszik és amelyet folyamatosan fejlesztek. Készítettünk egy weboldalt, azért, hogy a magyarok is hozzáférhessenek további információkhoz a saját anyanyelvükön. Az “eleteroweb.eu’ nevet választottuk weboldalunknak, mivel az életerő, a magasabb vitalitás a pozitív pszichológia egyik eredménye. Elkezdtünk workshopokat tartani a helyi emberek számára, valamint csapatokkal és azokkal együtt dolgozni, akiket érdekel a téma. Például megkértek idén, hogy menjek el Brazíliába és Ausztráliába. Egyre több megrendelés érkezik hozzánk Magyarországi és külföldi cégektől is. Elkezdtünk “Feel Good Party-kat” szervezni, azért hogy az emberek tudjanak találkozni egymással és kapcsolatot építeni egymással ahelyett, hogy szomorúnak és elszigeteltnek érezzék magukat.

F.K: Hogyan telepedtél le, és hogy ment idehaza a beilleszkedés?

P.P: Hamar rájöttem arra, hogy az emberekből hiányzik az egymásba vetett bizalom, nem támogatják egymást eléggé, és hiányzik a társadalomban lévő összetartás. Tudtam, hogy az embereknek időbe telik bizalmat kiépíteni felém, mivel nem bíznak magukban és a magyar társaikban sem. Úgy döntöttem, hogy csak élvezem az emberek társaságát és idővel úgyis meg fognak nyílni. A fő erősségeim a szociális intelligencia, a vezetői képesség és az, hogy a dolgokat több szemszögből látom, valamint a kapcsolatok elmélyítése és annak megértése, hogy mi viszi az embereket előbbre. Tudtam, hogyha használom ezeket az erősségeket, hiteles, teljes és ellenálló leszek, ezenkívül fejlődik a személyiségem is, illetve elérem a céljaimat.

F.K: Paul, egyfajta “pozitív pszichológiát” képviselsz és közvetítesz mások számára is. Mi is ez tulajdonképpen, mesélnél nekünk erről?

P.P: A Csíkszentmihályi Mihály és Martin Seligman által alapított “Pozitív Pszichológia” tudománya egy fejlettebb tudomány mint a többi megközelítés. Például, más megközelítések inkább deficit megközelítést alkalmaznak, és inkább arra fókuszálnak, hogy mi a baj. Sajnos ez a folyamat túl sokáig tart és legtöbbször eredménytelen. A pozitív pszichológia arra koncentrál, hogy megvizsgálja a pozitív érzelmek és állapotok jótékony hatását. Időről időre megmutatják, hogy a nagyobb pozitivitás idővel számos tartós belső erőforrást fejleszt ki (kognitív flexibilitást, érzelmi ellenállóképességet, jobb szociális kapcsolatokat és egészséget, valamint kreativitást). A kutatások azt mutatják, hogy az emberek jobban élvezik az életüket és így akár kilenc évvel is tovább élhetnek.

F.K: Mit tanácsolsz, azaz üzensz nekünk magyaroknak, hogy vészeljük át a nehéz pillanatokat, kritikus időszakokat? Hogyan lássuk félig telinek azt a bizonyos poharat?

P.P: Gondolhatod úgy, hogy az életed nehéz, hogy rossz életre születtél. Hasonlóképpen gondolhatod azt is, hogy jók a kilátásaid és megláthatod a fejlődés lehetőségeit. Választanod kell, és az elméd fogja kialakítani azt, hogy hogyan alakuljanak az események, és nem fordítva. Az legyen középpontban, hogy miként fejleszd az elméd és a készségeidet, hogy mutass törődést mások irányába, alakíts ki társas kapcsolatokat, tekints magadra és az életedre új szemszögből. Továbbá fontos, hogy érdeklődőbb legyél és legyen benned remény, inspiráció és érezd magad egynek világgal. Azt is lényeges, hogy átjárjon a hála érzése és jobban tudd értékelni azokat a dolgokat amelyek jelen vannak az életedben. A legfontosabb dolog az, hogy rájöjjél arra, hogy szükséged van a változásra, hogy létrehozd te magad azt a változást, amit látni szeretnél. Ahelyett, hogy panaszkodnál a rossz dolgok miatt, hozd létre és tápláld a hajlandóságot a változtatás szükségessége iránt. Például, én brit karate bajnok akartam lenni és végül ez hozzásegített ahhoz, hogy gyerekeknek és felnőtteknek segítsek abban, hogy ők is bajnokok legyenek. Az első, célt adott nekem, a második pedig életcélt és értelmet adott az életemnek. Olyan tevékenységeket kell űznünk, amelyek értelmet és célt adnak az életünknek, amelyek érdekelnek bennünket, amelyek által használjuk az intelligenciáinkat és tehetségünket, mert ezáltal tudjuk kifejleszteni a “pozitivitás gondolkodásmódját”.

F.K: Amikor valaki útnak indul, általában majdnem mindig hoz magával valamit otthonról. 

P.P: Amikor megszülettem, a szüleim a Szeretetharcos nevet adták nekem és ők pont ilyen szeretettel neveltek minket és biztattak arra bennünket, hogy érezzük az intuícióinkat, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyeket belülről érzünk, ahelyett, hogy robotok legyünk. Amikor fiatal voltam, sok ember fordult meg a szüleim házában, akik nálunk ettek, ittak és jól érezték magukat. Ez a hangulat volt az én alapom. Az ilyen élményekből tanultam és fejlesztettem ki olyan erényeket mint a bátorság, dinamikusság, nyitottság, törődés, proaktivitás: én tegyem meg a kezdő lépést.  Ezek a jellemvonások azok, amelyeket a családom mutatott nekem és ezeket próbálom használni a mindennapi életem során is.

F.K: Te mit hoztál magaddal útravalóul a szülői házból? Mi az a legfontosabb otthoni  “szellemi táplálék”, ami nélkül nem lennél az az ember, aki vagy?

P.P: A szüleim észak Indiából jöttek és szikhek. A szikhek egy kisebbség Indiában, akik pozitív mentális állapotban élnek, a teremtő felé mutatott tiszteletként. Ezt úgy hívják, hogy “Chardi Kala”. A Chardi Kala egy mindennapi realitás, ami optimizmusra és örömmel teli mentális állapotra vonatkozik. Ilyen állapotban nagyon kevés félelem és irigység létezik. Ez a hozzáállás segít abban, hogy szembenézzünk a nehézségekkel, a lehető legkevesebb negatívummal. Ez magában foglalja azt is, hogy fogjunk össze és segítsünk azoknak akiknek erre szükségük van. A szikhek a templomukban, az úgynevezett gurdwárában tartanak istentiszteletet, amit teljesen önkéntes alapon működtetnek. A helyiek ételt és hozzávalókat hoznak a gurdwárába, amit egész évben, minden nap háromszor elkészítenek a közösség számára. A szikhizmus egyik alapelve, hogy szolgáld a helyi közösséget. Egyébként, az ételből bárki ehet, akinek szüksége van rá, függetlenül vallási hovatartozásától.

F.K: Paul, végül de nem utolsósorban mit üzensz nekünk magyaroknak, az olvasóknak? Egyfajta mottóra lennénk kíváncsiak.

P.P: ”Több pozitivitással jobban áramlik az élet” – Így élek és dolgozom a legjobban. Próbáld ki minden nap 35 napon keresztül és meg fogod tapasztalni és érezni te is.

A szerkesztő szubjektív boldogságélménye: A filozófusok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, miszerint a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat. Sokan sokféleképpen próbálják definiálni ezt az érzést, amelyre kivétel nélkül mindenki vágyik, annyian de annyian kergetik azt a bizonyos kékmadarat, és hogy valóban létezik e? A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mi a boldogság és hogyan lehet elérni. Paullal történt találkozásom során valami egészen másfajta örömpszichológiát tapasztaltam, amikor magához ölelt, olyan érzés fogott el, mintha egy angyal karjaiban lettem volna. A szívemben éreztem a boldogságot. Kell ennél több bizonyíték? 

Frenyó Krisztina

Interjú-fotók: Teszár Ákos

Köszönjük a magyar fordítást, O’Neill Zsuzsannának. 

Paul Pahillal legközelebb, az Életerő Just Positive Workshoppon találkozhattok, amely garantáltan különleges élményt és maradandó boldogság-magot tartogat minden odalátogató számára. Az esemény helyszíne: Allee Corner. 1117. Budapest. Október Huszonharmadika utca 8-10. időpont: 14h 30- 18h 30.